Orvosi Hetilap, 1889. július (33. évfolyam, 27-30. szám)

1889-07-07 / 27. szám

354 ORVOSI HETILAP színtelen tücskéket képezett, melyek 175—176' C.-nál olvad­tak meg, s a vizeletből nyert és hasonló olvadásponttal biró benzoylvegyülettel minden tekintetben megegyeztek. Az elemzés következő értékekhez vezetett: 1. 0’2080 gin. vegyiolet 0­5772 gin. szénsavat és 01225 gm­. vizet nyújtott. 2, 0'1987 gm. vegyidet 17'1 cms nitrogéngázt fejlesztett 740 mm. légnyomásnál cís 270 C. hőmérséknél. C . . . . 73'06°l0 H . 654°!0 N . . . . 9'24% Ezek szerint nem foroghat fenn kétség aziránt, hogy a cystinvizeletből leválasztott második diamin a tetramethylen­­diaminnal azonos. Brieger az általa felfedezett promainok között egy CiHlllN.2 összetételűt is talált és azt putrescinnak nevezte el. Nem csekély érdekkel bírt annak megállapítása, vájjon a Brieger-féle putrescin az általunk a cystinvizeletből előállított aljjal azonos-e, vagy is­mer? Ha az azonosság bebizonyítható, úgy ezzel a Brieger által felfedezett promainok közül ismét egy gyer több­nek vált szerkezete ismertté. Brieger tanár úrnak különös köszönettel tartozunk azért, hogy putrescinjéből a kellő mennyi­séget rendelkezésünkre bocsátotta, s ez által az összehasonlítást lehetővé tette. A putrescin benzoylvegyületének előállítása útján teljes megerősítést nyert ama feltevésünk, mely szerint a putrescin nem más, mint tetramethylendiamin, s mely feltevésünkben Brieger tanár úr kezdettől fogva osztozott. A borszeszből átjegeczített benzoylvegyü­let 176° C.-nál olvadt meg. Oldhatóságára, jegeczalakjára és összetételére nézve pedig szintén teljesen megegyezett a cystinvizeletből előállított, valamint a mesterséges tetramethylendiaminból nyert benzoyl­­vegyülettel. Az elemzés következő értékekhez vezetett: 1. (/1898 gm. vegyület 0'5037gm. szénsavat és 01130 gm­. vizet nyújtott. 2. 0'2155 gm. vegyület 0'5720 gm­. szénsavat és 01310,gm. vizet nyújtott. 3. (/2030 gm. vegyület 16­8 cm. nitrogéngázt fejlesztett 749 mm. légnyomásnál és 17° C. hőmérséknél. Brieger szerint a putrescin 156—157° C.-nál forr. Ladenburg­ szerint a tetramethylendiamin forrpontja 158— 1600 C.-nál fekszik. Mi azt észleltük, hogy a Brieger-féle putrescin 240 C.-nál olvad meg. Ladenburg szerint a tetra­methylendiamin olvadáspontja 23—240 C.-nak felel meg. Mindezek nyomán tehát a putrescin és a tetramethylendiamin azonossága kétségen kívül áll. 4. A diaminoknak mennyiségi meghatározása vizes olda­tokban és a vizeletben. Annak megismerése végett, hogy mennyiben lehet a diaminok benzoylvegyületeinek leválasztását azon testek mennyi­ségi meghatározására felhasználni, több kísérletet végeztünk. Ezek folyamán kiderült, hogy úgy a penta­­mint a tetramethy­­lendiaminnak 1:10,000 hígított vizes oldatából is még majd­nem mennyiségileg lehet leválasztani a megfelelő benzoyl­­vegyületeket. Sőt még akkor is, midőn '/2 Mer vízben csakis­­/005 gm.-ot oldottunk fel az aljakból, a benzoylchlorid-mód­­szer segélyével észrevehető mennyiségű jegeczes vátmányt nyertünk. Ezen (1:100,000) hígításnál azonban a mennyiségi meghatározásokra való alkalmazhatóság hatása már túl van lépve. A következő példák szolgáljanak a mennyiségi meg­határozás viszonyainak feltüntetésére: " Berichte cl. deutsch, chem. Gesellsch. XIX. köt. 781. 1. 1. Pentamethylendiaminnak oly oldatából, mely 100 cm 3 vízben 0­00788 gm. szabad aljat tartalmazott, 5 cm3 benzoyl­­chloriddal és 45 cm3 10"10-os natronlággal való rázásnál 0'0218 gm. 129—130" C.-nál olvadó benzoylvegyületet nyer­tünk, a leválasztás tehát az elméletileg kiszámítottnak 92"10-át képezte. E kísérletnél az oldat hígítása 1:12,600-nak felelt meg. 2. Pentamethylendiaminnak oly oldatából, mely 175 cm3 vízben 0'00788 gm. szabad aljat tartalmazott, a fentebbivel azonos eljárás segélyével 0'0142 gm. 129—-130' C.-nál olvadó benzoylvegyületet nyertünk, a leválasztás tehát az elméletileg kiszámítottnak 60'4'/C-át képezte. E kísérletnél az oldat hígí­tása 1 :22,200-nak felelt meg. 3, 0'050 gm. tetramethylendiamin 500 cm3 ép vizeletben, — melyben diaminok nem voltak találhatók — lett feloldva. A vizeletet azután 10 cm3 benzoylchloriddal és 100 cm 310"/l-os natronlúggal rázták össze. Ez eljárásnál 0103 gm. színtelen, jegeczes dibenzogltetramethylendiamint nyertünk, mely azon­ban 175—176" C. helyett már 172—170" C.-nál olvadott meg. A jegeczeknek a naphthollal és tömény kénsavval való kémlésénél épen még felismerhető furfurolreactiót nyertünk, miből arra lehetett következtetnünk, hogy a benzoyltetramethy­­lendiamin regeczei szénhydrát benzoylvegyületek nyomaival még szennyezettek voltak; e szennyezések súlya azonban mél­tán figyelmen kívül volt hagyható. A leválasztás tehát az elmé­letileg kiszámítottnak (0'168 gm.) 60°l0-át képezte. E kísérlet­nél az oldat hígítása 1:10,000-nek felelt meg. A vázolt kísérletek tehát azt mutatják, hogy a diaminok­nak igen csekély mennyiségeit is le lehet még választani a benzoylchlorid-módszer segélyével vizes oldatokból épúgy, mint a vizeletből, valamint hogy e leválasztás, a fentebbi kísér­letek számviszonyainak szemmeltartása mellett, mennyiségi meghatározásokra is használható. Mivel a diaminok pikrinsavas vegyületei — mint a­hogy azt Brieger észlelte — hideg vízben majdnem teljesen old­hatatlanok, e vegyszer segélyével is megkíséreltük a diaminok­nak híg oldatokból való leválasztását. Pentamethylendiaminnak avagy tetramethylendiaminnak 1:1000 hígított vizes oldatából, pikinsav hozzáadására azonnal bő csapadék válik ki. 1:10,000 hígított oldatokban nem képződik legott csapadék, hosszas állásnál azonban a pikratok hosszú, tűszerű jegeczek alakjában kiválnak. 1 :100,000 hígításnál egyáltalán semmi sem válik ki. Midőn 500 cm 3 ép vizeletből, melyhez 0,050 gm. penta­­methylendiamint adtunk, a szabad aljat pikrinsav segélyével leválasztani, a pikratot azután pedig natronlúgban feloldani és benzoylchloriddal való rázás útján benzoylvegyületté átalakítani akartuk, oly kevéssé kielégítő eredményhez jutottunk, hogy e módszert nem követtük tovább. 5. A cystinvizeletben észlelt diaminkiválasztás viszonyairól. 1887. deczember és 1888. deczember között négy idő­szakban, mindannyiszor mintegy 8—18 napon keresztül vizs­gáltuk meg a cystinuriás beteg vizeletét, az abban foglalt diaminokra nézve. A 24 óra alatt bocsátott vizeletből majdnem rendesen C 2—6'1 gm, megfelelő benzoylvegyületet nyertünk ez úton. A cystinuriás egyén vizeletéből összesen mintegy 30 gm, benzoylvegyü­let-keveréket állítottunk elő ily módon. Ezen mennyiségnek mintegy 111—1 fi­a, a tetramethylendiamin benzoylvegyületének felelt meg, míg a fennmaradó nagyobb rész dibenzoylpentamethylendiaminból állott. Példaképen legyen itt feltüntetve, hogy egy ízben a 48 órai vizeletmennyiségből nyert benzoylvegyületek (0 0655 gm.) további feldolgozása mily eredményre vezetett. A 125—145' C.-nál olvadó keverék­nek alkoholban való oldása és aetherrel való kezelése után 0 2433 gm. (36°/C) benzoyltetramethylendiamin vált ki jege­­czesen. Olvadáspontja azonban 1730 C.-nál feküdt, tehát a vegyület még nem volt egészen tiszta. Az alkoholos-aetheres oldat, az aether kiűzése után vízzel erősen fel lett hígítva, minek folytán a dibenzoylpentamethylendiamin kivált. Ennek súlya 0'4178 gm-nak (63'10) felelt meg. E példa tehát azt I. II. III. C ... . 72'37 72'39 — % H ... . 666 6-91 - % N ... . — 9'45°l0 1889. 27. sz.

Next