Orvosi Hetilap, 1889. október (33. évfolyam, 40-43. szám)

1889-10-06 / 40. szám

510 ORVOSI HETILAP 1889. 40. sz. fertőző anyaga; innen jutnak be továbbá a tej megromlásának mikroorganismusokban feltalált okai, melyek közt legnagyobb szerepet játszanak a tejsavas és vajsavas erjedés bacillusai, a tejkékítő bacillus és a tej megnyákosodását okozó bacillus. Régebben az a nézet volt elterjedve, hogy a tej meg­­savanyodásának és megbomlásának oka egy magában a tej­­mirigyben meglevő vegyi erjesztő, de már Lister,­ Boutroux,­1 Mayer, s mások kimutatták, hogy a tej megsavanyodásának oka külső és mikroorganismusokban keresendő; azonban még nem volt kizárva annak lehetősége, hogy létrehozásában nem játszik-e szerepet valamely a tejmirigyben meglevő vegyi erjesztő. Robertsnek­ sikerült először bizonyos elővigyázati szabályok szemmeltartásával, melyek mikroorganismusoknak kívülről a tejbe jutását megakadályozták, a tejet egyenesen a tőgyből úgy felfogni, hogy benne később nem lépett fel savképződés és megalvadás. Hasonló eredményre jutottak azután Lister5 és Cheyner is. A leg­kifogástalanabb kísérleteket e téren Meissner'­ tette s ezekkel bebizonyította, hogy maga a tej­mirigy termelte vegyi erjesztő nem létezik s a tej e tekintetben épen úgy viselkedik, mint egészséges állat egyéb nedve és váladéka (vér, vizelet, epe), melyek csírok kívülről bejutásának megakadályo­zásánál minden bomlás nélkül tarthatók el. Ki volt tehát mutatva, hogy a tej megsavanyodásának, megbomlásának oka külső: az azt okozó csírok a levegőből igen könnyen juthatnak bele a kezeléskor. Bacteriummentes tej nyerésére legegyszerűbb módnak látszik tehát a bacteriumok tejbe jutásának megakadályozása; mint láttuk, ilynemű kísér­leteket végeztek is már, de a kivitel oly nehézségekbe ütkö­zik, hogy a fertőtlenítésben gyakorlott búvárok, mint Lister, Cheyne stb. is csak az esetek körülbelül 300­0-ában értek el eredményt ily módon; másrészt pedig az állatok fertőző betegségeinek felismerése a korai szakokban még nem biztos, pedig kórokozó bacteriumok már ilyenkor is lehetnek jelen a tejben. Nem marad tehát más hátra, mint a tej megromlását okozó csírokat, valamint a beteg tehén tejében meglevő, vagy a tejbe kívülről bejutott kórokozó mikroorganismusokat valami módon tönkretenni. Vegyi anyagokkal ez nem eszközölhető egyrészt az íz szempontjából, másrészt pedig azért, mert így a szervezetbe oly vegyi anyagok jutnának, melyek talán nem közömbösek arra. A mikroorganismusok megölését alacsony hő­fokkal valószínűleg elérhetnék, de az erre vonatkozó vizsgála­tok elégtelensége és az igen alacsony hőfokok elérhetése techni­kájának fejletlen volta miatt e módszert, legalább még most, nem alkalmazhatjuk. Marad tehát még egy mód: a mikro­organismusok tönkretevése a tejben magas hőfoknál. A tej sterilizálását magas hőfoknál már sokan megkísér­­tették, így TJ Schröder 8 2 vagy több athmosphaera nyomás melletti főzéssel, vagy 100°-nál hosszú ideig tartó főzéssel ért czélt. Pasteur9 10 kísérleteinél a 100°-ra felhevítés nem mutatkozott elégségesnek, de 110°-nál és 1 x/2 athmosphaera­ nyomás mellett a tej sterilizálását biztosnak mondja. Jacobi10 szerint 3 órai főzés sófürdőben (miközben a tej 98—99°-ra melegszik), vagy 115°-ra felhevítés szükséges a biztos sterilizálásra; 2 órai főzés nem mindig elegendő. Lister1 a tej kifutásának elkerülése czéljából a víz forrpontjánál valamivel alacsonyabb hőmérséket használt (210° F.) és 1 óra alatt biztos sterilizálást ért el. Biedert1­2­3 szerint 2 órai felmelegítés vízfürdőben 100 "-ra elegendő, 1% órai bizonytalan, 1 órai pedig elégtelen. Saját kísérleteim azt mutatták, hogy 110°-nyi hőnek 20 perczig tartó behatása szük­séges 200 kcm.-nyi tej sterilizálására; ha azonban a tejet lépfene-spórákkal inficiáltam —­ a tejnek lépfenével fertőzése pedig előfordulhat mint fentebb említem, — úgy 400 kcm.-nyi tej 120° mellett 20'-ig tartva sem mutatkozott sterilnek, mert sikerült benne a lépfene-bacillusokat kimutatni. Ha azonban csak 200 kcm. mennyiségű, lépfene-spórákkal fertőzött tejet tettem ki 120°-nyi hőmérsék behatásának ugyancsak 20 perczig, a lépfene-bacillusokat és spórákat kimutatnom már nem sike­rült. 110°-nyi hőmérsék 20 perczig alkalmazása azonban ugyanily eredmény létrehozására még nem mutatkozott elég­ségesnek. A fentiekből kitűnik, hogy a különböző kísérletezők különböző eredményre jutottak, de az is kitűnik, hogy vagy igen magas hőfokokat kell alkalmazni a tej sterilizálásánál, vagy ha körülbelül 100 °-a hőt alkalmazunk, hosszú idő szük­séges. Tekintve, hogy a mikroorganismusok tenyésztésére szol­gáló anyagokat alacsonyabb hőfokkal vagy rövidebb idő alatt lehet sterilizálni, mint a tejet, az következik, hogy magában a tejben kell lenni valami oknak, mely a sterilizáláskor gátlólag hat. Már Pasteur és Lister a tej zsírjának rossz melegvezető képességében vélték az okot kereshetni, de csak ü­neppe­i kísérletei bizonyították be e felvétel jogosultságát. Ő ugyanis egyrészt lefölözött tejbe és cafein-oldatba oltott vajsavas erje­dést okozó bacillusokat, másrészt pedig tejfelbe és azt tapasz­talta, hogy utóbbi sterilizálására legalább kétszer annyi idő volt szükséges, mint az előbbiekére. Ugyanebből magyarázható a különböző kísérletezők eltérő eredménye is : a tej zsírtartalma u. i. meglehetősen nagyfokú ingadozásokat mutat, melyeknek okvetlenül van befolyásuk az alkalmazandó hőfok magas­ságára és a behatás idejére; de különben is valószínűleg igen különböző mennyiségű tejet használtak kísérleteiknél, a­mi pedig épen a rossz melegvezetés következtében szintén fontos szerepet játszik az eltérő eredmények létrejötténél. A magas hőfok alkalmazásának nagy hátránya az, hogy behatása eredményeképen nagyfokú vegyi változások mennek véghez a tejben. A kimutatható elváltozások körülbelül 75°-nál jelentkeznek; ezen hőfok mellett a tej serum-fehérnyéje kezd kiválni, magával ragadva kevés cafeint is, és egy bizonyos idő elteltével mint fehér üledék száll le. 75°-on túl még az oltó okozta megalvadása a tejnek is módosulást szenved annyira, hogy 85°-nál magasabb hőmérséknek kitett tejben rendes mennyiségű oltóval már nem igen idézhetünk elő megalvadást ; a tej hosszas hevítésénél továbbá kevés kénhydrogén is képző­dik valószínűleg a casein elbomlásából. Huepper 5 6 7 8 is azt találta, hogy 75°-nál magasabb hőfok mellett a tej fehérnyéi az imént említett változásokat mutatják; e változásokat a főtt tej íze is elárulja. Másrészt azt tapasztalták, hogy a főtt tehéntej savak és mesterséges gyomornedv behatása alatt finomabb pelyhek alakjában csapódik ki s ebből azt következtették, hogy a forra­lás a tehéntejet a finomabban alvadó emberi tejhez hasonlóbbá . Transactions of the path. Society of London 1878. 2 Compt. rend. 1878. 3 Inaugur. Dissert. Dorpat 1880. 4 Philosophical Transactions of the Roy. Soc. of London 1874. 5 Transactions of the path. Soc. of London 1878. 6 Antiseptic Surgery by Watson Cheyne 42. 1. 7 Die chirurgische Klinik in Göttingen 1882. 227. 1. 8 Annalen der Chemie und Pharmacie 1861. 9 Compt. rend. 50. köt. 10 Deutsch. Vierteljahrschrift f. öffentl. Gesundheitspflege 1882. ,l Transactions of the path. Soc. of London 1878. 2 Berliner klin. Wochenschrift 1882. 3 és 4 Mittheilungen aus dem kais. Gesundheitsamte II. kötet.

Next