Orvosi Hetilap, 1889. november (33. évfolyam, 44-47. szám)

1889-11-03 / 44. szám

563 ORVOSI HETILAP 1889. 44. sz. esetében 3 gm.-ra gyorsan állott elő az álom. 13 elmebeteg­nél 3—5 gm.-os esti adagokra a hatás kimaradt. Kiemelendő, hogy chorea két esetében cldoralamidra Alt észlelete szerint az izomnyugtalanság teljesen megszűnt. Mindent összegezve a szerzők a cldoralamidot jó, de nem teljes biztossággal­­ható hypnoticumnak tartják, melynek álomhozó hatása 2—3 gm., melynek a szívre és vérkeringésre káros befolyása nincs, cumulativ hatást nem fejt ki. Javalata leginkább az egyszerű álmatlanság; az általa előidézett álom V2­—V4 óra múlva jelentkezik 2—3 gm.-nyi adagra; tartama 6—8 óra. Áttérve saját észleleteimre, a chloralamidot a következő kóralakoknál alkalmaztam: 1. Terjedő hüdéses elmezavar 15 esete közül olyanok­ban, hol egyszerűen álmatlanság forgott fenn, már 2 gm.-os adag biztosított nyugodt álmot; csekélyebb izgatottságnál 4— 5 gm. nyugalmat szerzett, jelentékenyebb izgatottság egyik esetében 6 gm.-ot adva, egy másikban 5 gm. + 0­ 5 gm. l°/0 morphium-injectióra állott elő nyugalom, míg egy harmadik esetben 5 gm. cldloralamidra az első fél évét töltötte a beteg nyugodtan. Voltak azonban eseteim, hol 5 gm. -1- 1 cgm. morphium hasztalan adatott s a kísérletek későbbi folyamában határozottan kitűnt, hogy 3—4, sőt 5 gm. chloralamid foko­zottabb nyugtalanságnál eredménytelenül alkalmaztatik. Egy paralytikus 4 gm. clcloralamidra nem, de 3 gm. chloralra aludt, egy paralytica meg 5 gm. cloloralamidra nem, de 4 gm. chloralra reagált. 2. Mania 5 esetében csak a mania mitisnél mutatkozott jó hatás, míg a mania typicanál, még inkább a gravisnál ered­ményt nem mutathattam fel. Az alkalmazott adag maximuma 5 gm. volt. 3. Hallucinatorius zavarodottság 5 esetében, főleg a nagy izgalommal, zavartsággal járó, mániás színezésű alaknál 4 gm. eredménytelenül adatott, míg 2 cgm. morphiumra álom követ­kezett be. A heveny sensualis tébolyodottság illetve a heveny hallucinatorius Üldöztetési téboly egy esetében, hol jelentékeny izgalom és ellenséges hallucinatiók szerepeltek eleinte 2, majd 4 gm. hatástalannak bizonyult s csak ezen ingerültségi állapot csökkenése után mutathattam fel már 2 gm.-mal eredményt. Csekélyebb izgalommal járó heveny zavarodottság egyik ese­tében 3 gm.-ra egész éjre kiterjedő nyugalom állott elő, míg egy másik gyógyuló félben levő alaknál 2 gm. is álmot biztosított. 4. A vesania chronicara vonatkozólag nagyjában ugyan­azt mondhatom. Agitált melancholiásnak benyomását keltő vesanus 3 gm.-ra az egész éjjel aludt. A vesania lefolyásában fellépett heves mániás rohamok idejében 5 gm., sőt 3 gm. chloralamid -1- 1 cgm. morphium is sikertelenül alkalmaz­tatott ; az exaltalt vesania egy másik esetében 2 gm.-ról foko­zatosan 5 gm.-ra felemelkedve álom nem következett be, míg egy másik nyugtalan vesananál 4 gm.-nak sikertelen ada­golása után 5 gm. álmot hozott. Egyszerű álmatlanságban szenvedő, vesanusnál 2 gm. chloralamid teljes nyugalmat bizto­sított. Összesen a vesania 6 esetében alkalmaztatott a chloralamid. 5. Melancholia 3 esetében egyszerű álmatlanság ellen 2 gm. két esetben jó sikerrel, egy harmadikban 2 gm. ered­ménytelenül alkalmaztatott. G. A psychosis epileptica három nyugodtabb esetében 2 gm.-mal biztosan küzdöttünk az agrypnia ellen, míg egy, hallucinatorius izgalmakkal járó esetben 4 gm.-ra volt szükség a nyugalom biztosítására, mi azonban nem sikerült mindig, úgy hogy morphiumhoz is kellett folyamodnunk. 7. Dementia senilis két esetében 2 gm.-mal nyugodt álmot létesítettünk. 8. Delirium tremens négy esete közül egyikben sem tapasztaltam megnyugtató hatást. Az egyik deliransnál, kit rendkivüli nyugtalansága miatt isolálni kellett, s kinél nagy öntudatzavar és tömeges érzékcsalódások constatáltattak az első éjjel 5 gm.-ra, később ugyanennyi chloralamidnak 1 cgm. morphiummal való megtoldása után sem bírtunk nyugalmat létesíteni. Egy másik esetben 5 gm. szintén cserben hagyott. Egy harmadik delirans, kinek esti 6 órakor 3 gm.-ot, később 9-kor ugyancsak 3 gm.-ot adtam, szintén nem aludt. Az első deliransnál a cioloralamidra étvágytalanságot és felböfögést láttunk létrejönni. A deliriumok lezajlása után azonban egyszerűen mint hypnoticum e betegeknél jól bevált, 3 gm.-ra jól aludtak. Áttekintve azon eredményeket, melyeket a chloralamid­nak a felsorolt elmebetegségeknél köszönhettünk, ki kell mondanunk, hogy az mint hypnoticum egyszerű álmatlanság eseteiben jó sikerrel alkalmaztatott, mihez hozzájárul még az is, hogy betegeink még 4­-5 gm. után sem panaszkodtak fej­fájásról, émelygésről vagy valamely egyéb kellemetlen utó­hatásról, kivéve egy alkoholistát; de mint sedativum egyáltalán nem vált be, mert 5, sőt 6 gm.-nyi adagban, avagy morphium­­mal combinálva, eredményt egyáltalán nem mutathattunk fel. Mindaddig, míg csak valamely kóralak lefolyásában az álmat­lanság ellen kellett hatnunk, úgy számíthattunk a chloral­­amidra, a­hol azonban izgalmakat és nyugtalanságot kell­ csillapítanunk, ott cserben hagyott. Felemlítem, hogy a szert 8 kóralaknál 46 betegen 540 esetben kísérlettem meg. A chloralamid bevétele után az álom isim 1 óra múlva következett be; egy mániás nőnél 3 óra múlva a bevett szer mennyisége és elalvás bekövetkezésének ideje közt összefüg­gést nem tapasztaltam. Az álom tartama 2 és 7 óra között váltakozott; nyugtalanság és izgalom eseteiben 2 órai álom a maximum volt. Hátra van még, hogy megemlékezzem azon eredmények­ről, melyeket a chloralamid alkalmazására némely idegbeteg­ségnél felmutathattunk. Alkalmaztuk a hysteria egy, a hystero­­epilepsia 3 és a haematomyelitis egy esetében. Hysteroepilepsiában szenvedő három beteg 1—3 gm.-ra igen jól aludt; ezek közül az egyiknél a chloralamid typikus hatása mutatkozott, miért is e beteg naplójából a következőket sorolom fel különösen: N. M. 20 éves; mindeddig szükség esetén chloralt szedett. Október 1 jén bevett 2 gm. chloralamidot; jól aludt, fej­fájásról panaszkodik. Október 2-dikán bevett 2 gm.-ot, mire élénkebb fej­fájások jelentkeztek; beteg nappal gyakrabban érez álmos­ságot és elalvásra hajlamot. Október 9-dikén 1 gm.-ra jól aludt. Október 10-dikén 2 gm.-ra 15 percz múlva elaludt és 8 órán át zavartalanul aludt, fejfájása nincs. Október 11-dikén 3 gm. oldloralamidra másnap heves fejfájást érzett, mely főleg a homlokon volt legerősebb s egész napig eltartott, étvágytalan. E kellemetlen tünetek egy nap múlva megszűntek. Október 13-dikán 2 gm.-ra jól aludt. Vizelete, érlökése, légzése a chloralamid adagolása alatt rendes. Felemlítem, hogy egy másik hysteroepilepsiás betegünk­nél 2—3 gm. tartós álmot eredményzett, de heves fejfájások­ról, émelygésről és fülzúgásról panaszkodott. Egy hysteriás betegünk, kinek egyébként bizonyos meg­szokott gyógyszerei vannak és minden új szer iránt a leg­nagyobb bizalmatlansággal viseltetik, a chloralamidra nem aludt oly jól mint sulfonalra, mely az ő rendes hypnoticuma. Haematomyelitisben szenvedő betegnél 2 gm. chloralamid álmot nem hozott; e beteg éjjelenként sokat szenved az alsó végtagokban jelentkező fájdalmas tonikus görcsöktől, melyek őt mindannyiszor felébresztik; chloralhydratra legalább a gör­csök közti időben aludt a beteg, mi a chloralamidnál nem mutatkozott; valamely fájdalomcsillapító hatását ez esetben nem észlelhettem. Összegezve utóbbi észleleteimet, úgy csak ismételhetem ama kijelentésemet, hogy a chloralamid elég jó hypnoticum, de már 2 gm.-os adagok után kellemetlen fejfájásokat ered­ményezett, melyek 3 gm. után igen kellemetlenekké váltak; az étvágyat ily adagban némely betegnél határozottan csökkenté, és mint eddig le nem írt utóhatást másnapra kiterjedő álmos­ságot eredményezett. Végül összehasonlítani akarom a chloralamidot eddigi álomhozó szereinkkel, s előnyeit egyéb szokásos szerekkel szemben kiemelni, valamint javalatait megállapítani.

Next