Orvosi Hetilap, 1890. június (34. évfolyam, 22-26. szám)

1890-06-01 / 22. szám

Harmincznegyedik évfolyam, 22. szám. Budapest, 1890. junius 1. ORVOSI HETILAP. Szerkesztőség: IV. ker., Calvin-tér 4. sz. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ HŐGYES ENDRE egyetemi tanár. Kiadóhivatal: IV. ker., Calvin-tér 4. sz. A lap előfizetési ára : helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Orvos- és gyógy­szerész-hallgatók felét fizetik. Hirdetésekért soronkint 1ő kr. Fizetések, reklamációk a kiadóhivatalba bérmentve küldendők. A lap megjelenik minden hé­ten vasárnap VB—2 íven. Mel­lékletei a „Szemészet" s a „K­ö­z­e­g­é­s­z­s­é­g­ü­g­y és T­ö­r­­vényszéki orvosta­n”, minden 2 hónapban 1—2 íven. Kéziratok, közlemények a szerkesztőséghez bérmentve küldendők. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Tartalom. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Stern S. dr. Közlések a gyakorlatból. — Jónás Arnold dr. és Benczúr Dénes dr. Közlemény a kir. m. tudomány-egyetem II. belklinikáról (Rétli Károly ny. r. tanár). A thermopalpatorius hődifferentiák keletkezési módjának magyarázata. — Trajtler István dr. Közlemény Batizfalvy Sámuel dr. egyet. m.-t­r. testegyenészeti és vízgy­ógy intézetéből. Sclerosis polyinsularis egy ritkább esete és a suspensio értéke gerinczagybántalmaknál. — 1889-dik évi kimutatás Kövér Kálmán dr. nyilvános gyermek-gyógyintézetében járólagosan gyógykezelt betegekről Budapesten. — IRODALOM-SZEMLE. /. Könyvismertetés. Der Verbrecher von C. Lombroso. In deutscher Bearbeitung von Dr. M. C. Fraekkel. — II. Lapszemle. Gyógyszertan. Méregtan. A diphtheritis kezeléséhez. — A carbol-olaj alkalmazása scabiesnél. — Belgyógyászat. Gyermekgyógyászat. A rostongás tü­dőlok ragályos voltáról. — Atropin és st­ychninnel való bőr alá fecskendősek asthma ellen. — Thymitis suppurativa. — Sebészet. Az állandó catheter megerősítése húgycső-műtételek (boutonniere) után. — A sirok prophylactikus kezelése Dercum szerint. — A bőrszemölcs bacteriuma. — Ütőérsebek gyógyulása. — Lennander közlése a garatorbánczról. — Sublimat-irrigadio kankónál. — Fülgyógyászat. Fü­lbántalmak influenza alkalmával. — Otitis media acuta influenza alkalmával. -- A fül bántalmairól influenza alkalmával. Apr­óbb jegyzetek az orvasgyakorlatra: 1.­­Tussis consulsiva gyógyítása. 2. A spinalis gyermekhüdés gyógyítása. 3. Az emlőkön levő, blírrepedések gyógyításáról. 4. Tüdővészeseknél fejlődő savós mellűri izzadmányok gyógyítása. 5. Szer a szamárhurut ellen. — TÁRCZA. Abonyi József dr. A fogászat tanítása és a fogorvosi iskolák Angol-, Franczia- és Németországban. — Haberem J. P. dr. A XIX. berlini sebész­­congressus. — Heti szemle. Belügyministeri rendelet a veszettség elleni védőoltások tárgyában. — Budapest főváros közegészségi állapota 1890. évi április hóban. — Vegyesek. — Boríték . Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlések a gyakorlatból. Stern S. dr. egyetemi magántanártól. I. Önszenvi vese mögötti tályog esete. Az önszenvi vese mögötti tályogok a ritkábban előfor­duló bántalm­ak közé tartoznak. Az eset, melyet mint consiliarius volt alkalmam észlelni, következő: G. I. tassi kereskedő, 50 éves beteg előadja, mi­szerint e bántalmat megelőzőleg teljesen egészséges volt. Jelen bajára vonatkozólag felemlíti, hogy az három hét előtt kezdő­dött megfázás után, másnapra rázó hideg lépett fel, utána forróság étvágytalansággal s hasmenéssel kapcsolatosan. A lázak az első héten igen rendetlenek, egyes napokon teljesen kimaradtak, a beteg gyengének érezte ugyan magát, de e mellett fennjárt. A második hét kezdetén a gyengeség, bágyadt­­ság oly mérveket öltött, hogy a beteget ágyba döntötték. Az ezen időtől fogva Pethő dr. kezelő orvos úr által eszközölt pontos hőmérések részint télben, részben alábbhagyó lázat mutattak, melynek minimuma 371, maximuma egyes napokon a 41 fokot is elérte, rázó hideg többé nem volt észlelve. Én a beteghez junius 3-dikán hivattam s akkor következő jelen állapotot vettem fel: a jól alkotott csont-­s izomrendszerrel biró férfibeteg halvány, bőre forró, nagy gyengeségről panasz­kodik. A tüdők s szív felett oly elváltozásokat, melyek a lázat kimagyarázhatták volna, nem találtam, csekély tü­dőtágulat s kis mérvű a korral együttjáró endoarteritis voltak jelen. A has egyenletesen tágult, a hasfalak zsírdúsak, a bal bordaív alatti táj kiboltosult, tapintásnál a has egyenletesen feszes a lép a köldök magasságáig kitapintható, egyenletesen tömött, nyomásra, kivált ha hátra- és felfelé toljuk, fájdalmas; a hasfalak zsír­dús volta s feszessége miatt mélyebbre hatolni nem lehet. A has kopogtatása a megnagyobbodott lépen kivü­l elváltozást nem mutat; a léptompulat a VIII. bordán kezdődött, befelé s aláfelé a tapintás által kimutatható határokat elérte. Hátul a bal ágyéktáj a jobboldalihoz viszonyítva igen csekély, alig szembetűnő kidomborodást mutat, mely helyzetváltozásnál is fennáll; a bőr e helyen rendes színű, igen kis mérvben meg­vastagodott s itt nyomásra élénk fájdalmak mutatkoznak, főleg a meghosszabbított lapoczka vonalnak megfelelő területen. Bimanualis vizsgálatnál a lépnek hátrafelé történő csekély nyomásánál is a lumbalis táj jobban elődomborodik s az itt történő nagyobb nyomásnál a lép nyomul előtérbe, úgy hogy a két kéz közötti téren az egész has egyenes átmérőjében összefüggő képletet kellett felvennem. A lép nagyobb nyomá­sánál hátrafelé a lumbalis tájon homályos hullámzás vehető ki. Az ágyéktájon igen nagy kiterjedésben befelé, majdnem a hátsó hónalj vonalig s részben a léptompulat­tal összefolyólag, kifelé a gerinczoszlopig, felfelé a 9. bordáig, aláfelé a csipő­­csont tarajáig tompa a kopogtatási hang. A vizelet csekély fehérnyét tartalmaz. A beteg panaszai abból állanak, hog­ a nagyon gyenge, jobb oldalán nem tud feküdni a léptájon fellépő fájdalmak miatt, ezen kívü­l kisugárzó fájdalmak a bal czombba s a bal hezébe kínozzák. Ezen tünetek alapján nem volt nagyon nehéz a kórismét felállítani. A betegnek láza volt, melyet tekintve azt, hogy a szervezetben más okot találni nem lehet, összefüggésbe kellett hozni a lumbalis tájon talált elváltozásokkal. Itt a lábnak minden tünetét lehetett találni, daganatot, fájdalmasságot stb., s számba véve a homályos hullámzást, a bőrnek habár csekély mérvű megvastagodását, genygyü­lemet, tályogot kellett fel­tételezni, mely a mélyben székel. E felvétel helyességét a próbacsapolás igazolta, melyet az első vizsgálat után negyedik napon végeztem, a Pravaz-fecskendővel kevés, jóindulatú véres genyet aspiráltam. A legközelebbi teendő volt a tályog székhelyét meghatározni. A képletek közül, melyek itt elő­fordulnak, számba jöhettek: 1. a lép, annál közelebb fekvő lehetett a gondolat, mivel a daganat a léppel együtt végzett mozgásokat s a beteg a léptájon levő nagy fájdalmakról panaszkodott; 2. a vese, hisz a tályog fekvése egészen a vese­tájnak felelt meg; 3. a vese mögötti kötőszövet; s végül 4. gondolni kellett arra is, hogy az másodlagos eredetű vagy sülyedési tályog. A bél részéről semmi oly tünet nem volt jelen, mely tályog képződését megmagyarázhatta volna, másod­lagos keletkezését vagy sülyedési voltát kizártam, semmi oly­­nem­i elváltozást nem találtam a gerinczoszlop, bordák vagy más szervek részéről, melyek a lehetőség felvételének alapjául szolgálhattak volna; a vesetályogot a vizelet negatív lelete alapján zártam ki, s így nem marad m­ás, mint léptályogot vagy a vese mögötti kötőszövetben levő tályogot felvenni. A

Next