Orvosi Hetilap, 1890. augusztus (34. évfolyam, 31-35. szám)
1890-08-03 / 31. szám
armincznegyedik évfolyam, 31. szám. Budapest, 1890. augusztus 3. ORVOSI HETILAP. Szerkesztőség: IV. ker., Calvin-tér 4. sz. Kiadóhivatal: IV. ker., Calvin-tér 4. sz. A lap előfizetési ára : helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Orvos- és gyógyszerész-hallgatók felét fizetik. Hirdetésekért soronkint 15 kr. Fizetések, reklamátiók a kiadóhivatalba bérmentve küldendők. A lap megjelenik minden héten vasárnap 1/a—2 íven. Mellékletei a „Szemészet“ s a Közegészségügy és Törvényszéki orvosra 11“ minden 2 hónapban 1—2 íven. Kéziratok, közlemények a szerkesztőséghez bérmentve küldendők. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ HŐGYES ENDRE egyetemi tanár. Tartalom. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Schwimmer Ernő dr. Sarcomatosis universalis. — Tauszk Ferencz dr. és Vas Bernát dr. Korányi Frigyes kir. tanácsos, nyilv. r. t. I. belkórodájának dolgozdájából. A rubidium ammonium bromid physiologikus hatása. — Alapy Henrik dr. A húgycsőszűkületeket kisérő ideges tünetek és a tágkaliberű szűkületek gyógykezelése. — TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Biharmegyei orvosgyógyszerész és természettudományi egylet szakülései Nagyváradon. 1890. márcziusi szakülés. 1. Kosinger Vilmos dr. Kyphotikus medencze és fogó műtét. 2. Konrád Márk dr. A nagyváradi m. k. bábaképezdének, mint tan- és gyógyintézetnek, 1889-dik évi működéséről. — IRODALOM-SZEMLE. I. Könyvismertetés. Die Elementär-Organismen und ihre Beziehungen zu den Zellen von Dr. R. Altmann. — Cornet: Ueber Tuberculose. Die Verbreitung der Tuberkelbacillen ausserhalb des Körpers. Die Sterblichkeits Verhältnisse in den Krankenpflegeorden. — II. Lapszemle. Belgyógyászat. A hashártya gümőkórjáról. — Sebészet. Száz újabb húgykőműtét statistikája. — A genu valgum. — Gyermekgyógyászat. Adatok a vörhenyes láz tanához. — Elmekor- és gyógytan. A testsúly időszakos elmebetegségeknél. — A látótelep elváltozásai a terjedő hirdéses elmezavar alatt. — Apróbb jegyzetek az orvosgyakorlatra. 1. A jód belső használata. 2. Rovarcsípés elleni szer. 3. Urticaria ellen antipyrin. 4. A typhus antiseptikus gyógyítása. — TÁRCZA. A védőoltásokról. Croone-előadás. — Heti szemle. Budapest főváros közegészségi állapota 1890. évi junius hóban. — Vegyesek. — Boríték. Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Sarcomatosis cutis universalis.] Schwimmer Ernő egyet, tanártól. A bőrsarcoma helyes kórismézése az újabb kórszövettani módszerek tökéletesítése által könnyebben történhetik meg, mint előbb, mindannak daczára nem ritkán találkozunk olyan kóralakokkal, melyek kórismészeti tekintetben nagy nehézségekkel járnak, amennyiben a bőrsarcomák változatos képeket szoktak mutatni. Még Hebra idejében a bőrsarcoma oly ritkán előforduló bántalom gyanánt tekintetett, hogy ezen tapasztalt orvos nagy munkájának első kiadásában azokról semmi említést nem tesz és csak néhány évvel később munkatársa (Kaposi) öt idevágó esetet tett közzé, mely esetek csak a 60-as évek vége felé lettek mint ritka esetek összegyűjtve. Abból azt lehet következtetni, hogy ezen idő előtt az efféle bántalmak más és talán különféle megnevezések alatt szerepeltek és hogy jó soká tartott, míg ezen alakok az őket illető helyre jutottak. A sarcoma szó maga nagyon régi, már Galenus használta azt és utána Reginai Paulus; az előbbi, úgy látszik a sarcomét külső koralaknak tekintette, s különösen a polypustól megkülönböztette, mely megnevezés leginkább az arczban előforduló új képletekre volt használva. A lényeges különbség szerinte abban volna lelhető, „hogy míg a polypus a lakhártyából kiinduló s nyúlványokkal bíró bántalom, addig a sarcoma hasdagszerű képlet volna, mely semmiféle határozott alakkal nem bír“. Később még a sebészek a sarcomát és a rákos képleteket gyakran azonosították, s mindkettőt inkább a belső szervekben előforduló rosszindulatú dagnak tekintették. A sarcoma szó csak az arabok és utánuk Ambroise Paré által használtatott, mint a köztakaró olyan kiemelkedéseire, melyek bőrdagokat képeztek és ezen szerzők állítása szerint Ezen czikk egyidejűleg megjelenik az „International Atlas of rare Diseases of the Skin“ czímű képgyűjteményben franczia és angol nyelven. megkeményedett zsírt tartalmaztak, így még Larry* 1 is értelmezte a bőrsarcomat, összetévesztvén azt egyéb jó- és rosszindulatú képletekkel. A későbbi franczia és angol bőrgyógyászok ezen megnevezést teljesen mellőzték, sem Willan, sem Batemain, valamint Bayer, Cazenave, Devergie, Alibert és a többiek sem ismerték, hanem úgy látszik, hogy egyéb és általuk alkalmazásba vett megnevezések alatt, mint: steatoma, atheroma, framboesia, molluscum stb. a bőrsarcoma is szerepelhetett. Egész századunkban a 70-es évekig alig volt ismeretes, hogy a bőrsarcoma, mint körülírt egyes képlet a test különféle részein, valamint mint nagy kiterjedésű és az egész köztakarót ellepő bántalom előfordulhat. Egyes német és franczia orvosok kezdtek néhány évtized előtt figyelmeztetni ezen általában ritka alakokra és pedig főleg akkor, miután sikerült a bőrsarcomat különösen megkülönböztetni egy másik bántalomtól, t. i. a mycosis fungoides-nek nevezett kóralaktól, mely egyes tünemények által könnyen összetévesztetett vele. Alibert' volt az első, aki kiváló szakavatottsággal írta le az utóbbi kóralakot, kiemelvén, hogy ezen a test különféle részein, de főkép a felső és alsó végtagokon mutatkozó képletek nagyon hasonlítanak a közönséges szemölcsökhez, s míg eleinte kemények, feszesek, addig később könnyen elgengednek és általános, az egész köztakarónak nagyfokú elváltozásaival járnak. Leírásai, melyek a mycosis első stádiumára vonatkoznak, nagyban hasonlítanak azon elváltozásokra, melyek egy általános bőrsarcomának felelnének meg. Bazin '' is különösen foglalkozott ezen mycosis fungoides-féle kóralakkal, mind a két szerző azonban, amint látszik, a bőrsarcomát nem ismerte. Virchow' hívta fel tulajdonképen a sarcoma alakra az orvosok figyelmét, a ki is a sebészek által a sarcomáknak a carcinomákkal való összetévesztését s részenkénti azonosítását 1 Abhandlung von den Krankheiten der Haut. Leipzig, 1779. n. k. 280. 1. 2 Monographie des dermatoses. Német. Leipzig, 1837. II. k. 296. 1. 3 Lemons théoriques et cliniques sur les affections cutanées. Paris, 1862, 373. lap. 4 Virchow : Die krankhaften Geschwülste, Berlin, 1865. II. 172.