Orvosi Hetilap, 1890. november (34. évfolyam, 44-48. szám)

1890-11-02 / 44. szám

Barminczn­egyedik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1890. november 2. ORVOSI HETILAP. Szerkesztőség: IV. ker., Calvin-tér 4. sz.A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: IV. ker., Calvin-tér 4. sz. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ HŐGYES ENDRE egyetemi tanár. A lap előfizetési ára : helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Orvos- és gyógy­szerész-hallgatók felét fizetik. Hirdetésekért soronkint 15 kr. Fizetések, reklamátiók a kiadóhivatalba bérmentve küldendők. A lap megjelenik minden hé­ten vasárnap 1­/2—2 íven. Mel­lékletei a „Szemészet“ s a „Közegészségügy és Tör­vényszéki orvostan“ minden 2 hónapban 1—2 íven. Kéziratok, közlemények a szerkesztőséghez bérmentve küldendők. Tartalom. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Than Károly tnr. A hazai ásványvizek összehasonlítása a külföldiekkel. — Neumann M. József dr. Közlemény Navratil tnr. gégészeti osztályáról. III. Adat a gégerák fejlődési módjához. — Brém János dr. Közlemény Kézmárszky Tivadar dr. egyetemi tanár I. szülészeti és nőgyógyászati kórodájából. Az ikerterhességről. — Ónodi A. dr. Apróbb klinikai, kórházi és magángyakorlati tapasztalatok. Pharyngitis fibrinosa chronica esete (két évi tartammal). — TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Molnár Károly dr. Csíkmegyei orvos­­gyógyszerész és természettudományi egyesület 1890. szeptember 18-diki közgyűlés. — Schuschny dr. A berlini X. nemzetközi orvosi congressus hygienei szakosztályának tárgyalásai. — IRODALOM-SZEMLE. I. Könyvismertetés. A cholera indica kór- és gyógytana. írta Ángyán Béla egyetemi m.-tanár s kórházi főorvos. — II. Lapszemle. Szülészet és nőgyógyászat. Az uterus-myomák kezelésről. — Menthol a terhesek csillapíthatlan hányása ellen. — Fülgyógyászat. Az orrsövény elhajlásáról. — Az üllő carieséről. — Apróbb jegyzetek az orvosgyakorlatra. 1. Új köptető szer a gurjunolaj. 2. Szer psoriasis ellen. 3. Elvetélés vagy koraszülés megakadályozása. — TÁRCZA. Chyzer Kornél dr. Fürdőink múltjáról, jelenéről és fejlődéséről. — A balneologiai értekezlet gyűléseiről. 1890. október 23—25. II. — Heti szemle. Az országos orvosi nyugdíj-intézet terve. — Kinevezések a honvéd orvosi tisztikarban. — Vegyesek. — Boríték. Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A hazai ásványvizek összehasonlításáról a külföldiekkel.­ Than Károly egyet, tanártól. Ezelőtt mintegy három évvel a k. m. orvosegyesület balneologiai bizottságában felmerült annak a szüksége, hogy hazai ásványvizeink közül a gyakrabban használtak, a hír­nevesebb külföldi vizekkel szabatosan összehasonlíttassanak. Én akkoriban ennek keresztülvitelére ajánlkoztam és kérésemre a bizottságnak akkori elnöke Korányi Frigyes egyet, tanár úr, szíves volt a kérdéses vizeket kijelölni. Azóta a hosszadalmas átszámításokkal járó előmunkálatok elkészülvén, van szeren­csém az eredményt a tisztelt balneológiai értekezlet elé terjesz­teni. A tárgynak helyes megítélése és gyakorlati szempontból való felhasználása érdekében, mindenekelőtt szükségesnek tar­tom, hogy az ásványvíz-analysisek összehasonlítására vonatkozó kérdésnek rövid történeti vázlatát előre bocsássam, és hogy legalább néhány szóval azon nagy tudományos vívmányokról is említést tegyek, melyek épen az említett előmunkálatok tartama alatt érettek el, és az ásványvizek chemiai constitutió­­ját teljesen új világításban tüntetik fel. Az ásványvizeknek elemzésekor a chemikus közvetetlenül kísérleti úton, az egyes alkatrészeknek összes mennyiségét határozza meg, így ha nátrium, magnesium, kénsavmaradék meg chlor fordulnak elő valamely vízben, meghatározzuk, hogy a víznek egy kilogrammjában összesen mennyi nátrium, magne­sium, kénsavmaradék, meg chlor stb. van. Bármennyire ponto­sak is a chemikus kísérletei, a felől semmi felvilágosítást sem adnak, hogy a nátriumnak mekkora mennyisége van nátrium­­chlorid és mekkora nátriumsulphat alakjában ; épen így az elem­zés módszerei nem derítik ki, hogy mennyi a magnesium­­chloridnak és a magnesiumsulphatnak a mennyisége. Mind­a mellett, hogy a sók alkatrészeinek csak összes mennyiségét, de az egyes sóknak mennyiségeit nem ismerjük, a chemikusok­­ Kivonat a balneologiai értekezleten 1890. október 24-dikén tar­tott előadásból, bizonyos hypothesisek alapján az egyes sóknak mennyiségeit tüntetik elő az ásványvizekben. A szokásos összeállításkor eddig legtöbben azt a hypothesist vették fel, hogy a vizekben a legnehezebben oldható sókká vannak csoportosulva az alkat­részek, és ha ezt bebizonyítottnak nem is tartották, közmeg­egyezés szerint legtöbben ebben állapodtak meg. A gyakorló­orvos d­e conventio eredete és értéke ismeretlen lévén előtte — azt tartotta, hogy az egyes sóknak az analysisben előtüntetett mennyiségei, az ásványvízben valóban bennfoglaltatnak. A szak­emberek egy része azt hitte, hogy a fennebbi hypothesis jogo­sult, de a tárgygyal behatóbban foglalkozók érezték, hogy ez nem egyéb mint puszta conventio, sőt a­mennyiben szá­mos adat ennek ellentmondott, úgy voltak meggyőződve, hogy a hypothesis téves. Nézetem szerint ennek a szokásnak igen káros következményei voltak: 1. mert ilynemű előítéleteknek meggyökerezését a valódi tudás elterjedésére veszedelmesnek tartom; 2. mert az ásványvizek összetételének megítélésében és a vizek gyakorlati alkalmazásában is sok zavart okozott. Az eddigi szokás helytelensége leginkább abból derül ki, hogy két különféle víz szabatosan összehasonlítható nem volt, még­pedig főképen azért, mert nem volt a valónak kifejezése és mert még conventiónak is tökéletlen volt. E szokás mellett, sok esetben a vizsgáló chemikusnak felfogásától, ízlésétől tehát önkényétől függött, hogy combinál némely alkatrészeket sókká és ennélfogva általánosan conventio gyanánt sem fogadhatták el. Ennek következtében nem ritkán megtörtént, hogy egy ugyanazon víz, két chemikustól ugyanazon analytikai ered­ménynyel megvizsgálva, a felfogás különbsége folytán, az ered­ménynek összeállítása úgy ütött ki, mintha két különféle vizet vizsgáltak volna meg. Könnyen érthető ebből, hogy a gyakorló­orvos, a­ki az ásványvizeket alkalmazza, két különféle víznek összetételét szabatosan összehasonlítani képtelen volt, mert az ilyen összehasonlítás a gyakorlott szak-dhemikusnak is csak hosszadalmas átszámítások után sikerülhetett. E zűrzavarnak véget vetendő a természetvizsgálók és orvosok marosvásárhelyi vándorgyűlésén már 1864-ben egy új módot javasoltam az ásványvíz analysisek eredményének összehasonlítására. Czélja volt e javaslatnak egyrészt az objectív való kiderítése, más­részt hogy az ásványvizeknek chemiai összetételét helyesen megítélni, és a különféle vizeket összehasonlítani lehessen.

Next