Orvosi Hetilap, 1890. december (34. évfolyam, 49-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

Harmincznegyedik évfolyam. 49. SZám. Budapest, 1890. deczember 7. ORVOSI HETILAP. Szerkesztőség : IV. ker., Calvin-tér 4..s. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE, „.SSSSSH^ A lap megjelenik minden hé­ten vasárnap 1 */2—2 íven. Mel­lékletei a „Szemészet“ s a „Közegészségügy és Tör­vényszéki orvostan“ minden 2 hónapban 1—2 íven. Kéziratok, közlemények a szerkesztőséghez bérmentve küldendők. A lap előfizetési ára : helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 fr. Orvos- és gyógy­szerész-hallgatók felét fizetik. Hirdetésekért soronkint 15 kr. Fizetések, reklamátiók a kiadóhivatalba bérmentve küldendők. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ HŐGYES ENDRE egyetemi tanár. I I. Tartalom. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Hochhalt Károly dr. Közlemény az ü­llői-ilti új kórház VII. orvosi osztályáról. Adat az arczorbáncz kezeléséhez. — Kohn Fülöp dr. Purjesz Zsigmond egyetemi tanár belgyógyászati kórodájából. A tachycardiáról. — Tangl Ferencz dr. Ideg­­regeneratio­s amputatiós neuroma. Baumgarten t­r. kórboncztani intézetéből Tü­bingenben. — Tenner Vilmos dr. Közlemény a szt. Rókus-kórház 111. orvosi (húgy-ivarszervi) osztályából. A lágy fekély contagiuma. — Velits Lajos dr. Apróbb klinikai, kórházi és magángyakorlati tapasztalatok. Scrophulás mirigydaganat és lupus visszafejlődése orbánczos gyuladás után. — TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Budapesti leír. orvosegyesület: Janny Gyula dr. 1. Bordacsonkolás. 2. Koponyalékelés. — Hana Sámuel dr. Ulcus primarium syphiliticum tonsillae. — Bartha Gábor dr. 1. Ruptura urethrae. Corpus alienum in urethra. 2. Genu valgum. — Szabó Dénes dr. A szülészeti fertőtlenítés kérdésének mai állása. — IRODALOM-SZEMLE. I. Könyvismertetés. Der geniale Mensch von Cesare Lombroso. Professor der Psychiatrie an der Universität Turin. Autorishrte Uebersetzung von Dr. M. C. Fraenkel. — II. Lapszemle. Belgyógyászat. Az idült Brigh­t-kór orvoslásának általános alapelvei. — Apróbb jegyzetel az orvosgyakorlatra. — Rhus Toxicodendron idü­lt rheumatismusnál és ischiasnál. — Orvosság a profus menstruatio ellen. — Bórsav idült székrekedés ellen. — Szerek a hemicrania ellen. — TÁRCZA. Portik Ottó t­r. berlini levele: A Koch-féle gümőkór-gyógyításról. — Hertel. A Koch-féle szer hatása gégegümőkórra. — Lublinski. A gégegü­mőkór gyógyítása Koch szerint. — Heti szemle. A Koch-féle gü­mőkórgyógyítás kérdése külföldön és idehaza. Korányi, Lumniczer, Schwimmer, Stiller, Báron tudósításai gyógykisérleteik eddigi eredményeiről. — Vegyesek. — Boríték: Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az üllői­ úti új kórház VII. orvosi osztályáról. Adat az arczorbáncz kezeléséhez. Hochhalt Károly dr., osztályos főorvostól. Általánosan elismert nézet ma már, hogy az orbánczos folyamat a fertőző kóralakok sorába tartozik, hogy kiindulási pontjaként a bőrnek valamely folytonossághiánya szerepel, mely a coccusok bevándorlásának mintegy kapujául szolgál, hogy ezen folytonosságmegszakítás apró horzsolás, genytüsző vagy nagyobb sebfelület lehet, s hogy ezek alapján arczorbáncz­­nál leggyakrabban az orrbemenet körül nátha következtében létrejött apró horzsolások képezik a kóroktani mozzanatot. A régibb elmélet tehát, mely szerint léteznék autochton orvosi orbáncz (erysipele medicale) — mi­alatt kizárólag az arcz­­orbánczot értették — többé nem képezheti vita tárgyát, főleg mi­után Fehleisen kimutatta a bántalom fertőző coccusait s ezzel egyúttal beigazolta az orbáncz-alakok kórlényegtani egységét. Arról azonban joggal szólhatunk, hogy az arczorbáncz és az úgynevezett sebészi orbáncz lefolyása egymástól lényegesen differáló, hogy tehát kóradat szempontból a kettő között ma is különbség tehető. A különbség abban áll, miszerint az úgynevezett vándor­vagy sebészi orbáncz végigvonulhat az egész test kü­ltakaróján a koponya kivételével, kórtartama több hetet, sőt hónapot vehet igénybe, míg az arczorbáncz csak a koponya bőrén terül el, lejebb terjedése a ritka kivételek közé tartozik, le­folyása cyklikus, mert rendesen, még expectatív kezelés mellett is, 6—8—10 nap alatt véget ér. Az arczorbáncz ezen határok­ terjedése okát tudvalevőleg Pfleger mutatta ki, midőn a bőr szövetének sajátos architecturá­­jára utalt. A bőr kötőszövete rostnyalábainak s a közti hasadék­­űrök iránya és lefutása jelölik az orbánczos folyamat irtait. Hol a bőr kötőszövete sűrűbb hálózatú s az alaphoz mereveb­ben rögzített, ott a tovakúszó orbáncz mechanikai akadályra talál, e helyen megállapodik, vagy megkerüli az akadályt, ha az a szomszédos részek lazább szövete irányában lehetséges. Ily mechanikai akadályokat, illetve merevebben rögzített kötőszövetet találunk a koponya határvonalain, nevezetesen az alsó állcsont éles szélén, kétoldalt a csecsnyújtványok felett, hátul a nyakszirtcsont területén. Mások a viszonyok a test kültakarójának egyéb részein, hol csak a kulcscsont, csiptarajok és Poupart-féle szalagok sűrűbben szövezett bőre felett találkozik a vándororbánez említett akadályokkal, melyek azonban megkerülhetők lévén, tovaterjedését nem akadályozzák. Az arezorbáneznak az esetek túlnyomó többségénél mutat­kozó határolt volta és ennek folytán ciklikus lefolyása irány­adó volt sok időn át a therapeutikus nézőpontokra. A klinikusok nagy része, főleg flebra és iskolája egyszerű expectatív kezelést ajánlottak, feleslegesnek tartva egy átlag 8 nap alatt lefolyó bántalomnál egyéb eljárást, a hideg borogatások és olajos bekenéseken kívül. Ezen gyógy­tani nihilizmus azonban nem jogosult, mert nem állunk mindenkor könnyű esetekkel szemközt. Hiszen jól tudjuk, hogy az orbáncz a fej és arcz korlátolt területén is mily különböző intensitással léphet fel. A bőrláb maga az egy­szerű erythemától a hólyagképződésig, a nagymérvű kötőszöveti vizenyő bőralatti tályogképződésig, sőt táplálkozási zavar folytán a bőrelhalásig fokozódhatik, azonkívül a szempillák zacskószerű vizenyője — mely a legenyhébb esetekben is be­áll — a szemrés napokig tartó elzárását eredményezi. A folyamat átterjed a fülkagylókra, onnan a külhalljáratokra, hol —z eltekintve a feszülés okozta nagyfokú fájdalomtól — súlyos complicatiókat idézhet elő. Az arczorbáncz tehát adott esetben igen komoly kórképet tárhat elénk már tisztán a helyi tünetek súlyos fokozata által s így teljesen indokolt az oly beavatkozás, mely legalább a topikus tüneteket befolyásolja s azok intensitását mérsékelni képes. Ita végig tekintünk azon eljárások hosszú során, melyek a legutóbbi időig ajánlva lettek, úgy azokat lényegük szerint három csoportra oszthatjuk. Első­sorban olyanokra, melyek a Pfleger-féle nézet alapján az orbáncz tovaterjedését mechanikai

Next