Orvosi Hetilap, 1893. április (37. évfolyam, 14-18. szám)

1893-04-02 / 14. szám

Harminczhetedik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1893. április 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Vesekiirtás, vesemedenczek a folytévi létrejött putrid láb miatt.­ Dollinger Gyula egyetemi tanártól. A jelenleg 24 éves férfiú húgycsövében még gyermek­korában egy apró h­úgy­kő jelent meg, a­mely a húgycső nyílásánál fennakadt és onnan művileg távolíttatott el. Tanuló korában többször mutatkoztak a betegnél a gerincz ágyéki részének jobb oldalán fájdalmak. Első kifejezett vesekolikája 18 éves korában volt. Azóta ez többször ismétlődött és azóta vizeletében mindig volt kisebb-nagyobb mennyiségű geny. 1892. október hó eleje táján a vizelet bűzös lett, lázak mutatkoztak, a fájdalmak a jobb ágyéktájon úgyszólván állan­dóak lettek és a beteg napról-napra fogyott. A kibocsátott vizeletnek több mint 1/4 része geny volt. Kétli és Jendrassik tanár urak a betegnél már régebben vesekehelykő által okozott vesekehely-lábot kórisméztek és most, hogy a vizelet bűzös és a beteg lázas lett, sürgették a vesemetszést, esetleg a beteg jobb vese eltávolítását egyrészt, mert ismeretes tény, hogy a pudrid vesekehely-lob rendesen a beteg halálával végződik, másrészt mert a betegség kezdetétől fogva állandóan és egyedül­­ a jobb vesetájék volt fájdalmas és így feltehető, hogy a bal vese egészséges. Ezen felfogáshoz magam is csatlakoztam és 1892. november hó 24-dikén a beteg vesét eltávolítottam. A szokott ágyéktáji hosszmetszéssel a m. sacro-lumbalis külső széle mellett behatoltam a veséig. Ekkor kitűnt, hogy a rendesnél körülbelül kétszerre nagyobb vese, a­melynek alsó széle majdnem a csipőtarajig ért, mindenhol hullámzik. Kiválasztása a tokból minden irányban elég könnyen meg­történhetett, csupán mellfelé, a hashártya felé volt erősen oda­nőve. A midőn ezen odanőtt helyet ujjaimmal leválasztani iparkodtam, a közel a felületig érő és mellfelé odanőtt egyik vesekehely fala beszakadt és csatornaszagú tartalma elárasz­totta a sebüreget. Ezen leválasztás után a vesét a sebből ki­húztam, a megvastagodott húgyvezédet külön és az edény­­pamatot szintén külön, és pedig először az egész edénypamatot egy csomóban, azután minden egyes edényt selyemmel lekötöt­tem és végre a vesét kimetszettem. A sebüreg megvizsgálásánál kitűnt, hogy az odanövési helyen az említett kitágult vesekehely­­­nek környi falából mintegy ezüst forint nagyságú darab, a has­hártyának az üreg felé fordított felületével összefüggésben maradt. Ezen hártya belfel­­lete csapadékos volt s ezért azt el kellett távolítani, a mit egyrészt az erős odanövés, másrészt a seb mélysége nagyon megnehezített. Ezután az egész üreget sublimat-oldattal kimostam és jodoform-organtinnal kitömtem. A­mint a beteget az ágyra helyeztük, a húgycsőből sok, csa­­tornaszagú vizelet folyt ki, de már három órával később — a­midőn a beteg a műtét után először vizelt — a vizelet tiszta \\\,\ - t Xv ‘ ■ \ . 1. A felmetszett vese. a) A húgyvezér nyilasába szorult kő. b) A ki­tágult vesekelyhek. II. A vese mellűiről tekintve. a) Áttörő félben levő vesekehely.­ ­ Bemutatva a budapesti kir. orvosegyesületnek 1893. évi január hó 14-dikén tartott ülésen.

Next