Orvosi Hetilap, 1893. december (37. évfolyam, 49-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

Harminczhetedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1893. deczember 3. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény Henoch tanár, titk. tanácsos, berlini gyermekgyógyászati klinikájából. A vastagbél veleszületett tágulása és túltengése. Irta: Genersich Gusztáv dr. Kolozsvárról. A bántalom eddig csak néhány esetben észleltetek és előfordulásának ritkasága mellett kóroktanának homályossága által tűnik ki. Eddigi kórboncztani ismereteink szerint van ugyan tudomásunk, a Meckel-féle diverticulumokon kivül, a vastagbélnek másnemű tágulásáról is, de az az esetek túlnyomó számában csak egy körülírtabb vastagbélrészletre vonatkozott és az alantabb fekvő bélnek, többnyire a végzélnél szűkülete által okoztatott. Szűkülettől független tágulatok leginkább még a bélfal aromájánál fejlődnek, és bélsávfelhalmozódás folytán tetemes nagyságot is elérhetnek. Mind e lehetőségek továbbá csak felnőtteknél észleltettek, és fejlődésük a gyermekkorban már a szűkületek ritkább előfordulása miatt is korlátolt. A vastagbélnek veleszületett tágulása túltengéssel párosulva még csak néhány évvel azelőtt ismeretlen volt. Förstert ugyan az emberi test legtöbb szervénél talált veleszületett túltengést, illetve tágulást, de nem ismert a vastagbélre vonatkozó eseteket, és ha Ziemssen analóg példákat is közöl, melyek igen tetemes bárzsingtágulatokra vonatkoztak és nem voltak szűkület által feltételezve, úgy mégsem volt szó veleszületett bántalomról; legfiatalabb betege 28 éves volt és betegségének kezdetét csak 8—9 hónapra vezette vissza. Csak Futterer3 szolgáltat némi adatot régebbi megfigyelésekről, melyekben a vastagbél tágulásáról és túltengéséről szó lehetne. Nála találjuk felemlítve Ammont, esetét, hol a rectum, a flexura sigmoidea és a colon tágulva voltak, továbbá Peacocke 28 éves betegét, ki születésétől fogva hasfájdalmakban, dugulásban szenvedett; utóbbi csak erős hajtóknak és beöntéseknek engedett és 6 héttel a halál előtt elzáródási tünetekkel komplicálódott. A bonczolat kiderítette, hogy a vastagbél a coecumtól a rectumig erősen tágult volt, anélkül, hogy a rectum szűkületet mutatott volna ide számítható Favallio esete is: Caso di spertrofia con dilatazione del colon. Miután azonban az előttünk fekvő feljegyzésekből nem világlik ki, hogy a tágulás és túltengés elsődleges volt-e, hogy veleszületett állapotnak tartatott-e, ezen észleleteket sem használhatjuk fel. Ily viszonyok között annál általánosabb feltűnést keltett Hirschsprung'' 2 esetével, melyekről a berlini gyermekgyógyászati Förster. Die Missbildungen des Menschen. 1861. S. 53. 2 v. Ziemssen: Handb. d. spec. Pathologie und Therapie, ßd. VII. 1. 3 Fütterer: Virchow’s Archiv. Bd. 106. 4 Ammon : Angeborene Chirurg. Krankheiten, p. 39, Atlas-Tafel IX. 5 Peacock: Fatal constipation from, excessive dilatation of the colon. 1872. 0 Favalli: Gaz. med. di Milano. 1846. V. 213. 1 Hirschsprung: Ueber Stuhlträgheit Neugeborner in Folge von Dilatation und Hypertrophie des Colon Jahrbuch f. Kinderheilkunde. Bd. 27. p. 1. társaság előtt jelentést tett. A 7, illetőleg 11 hónapos gyermekek vastagbele tetemesen tágult és túltengett volt, anélkül, hogy a végbél szűkületet mutatott volna; a pontosan felvett kórelőzmény szerint az állapotot veleszületettnek tarthatta. Az élőben észlelt kórtünetek következők voltak: székelési nehézségek születéstől fogva, a hasnak állandó nagyobb volta mellett időnként erős puffadás, látható bélkacsok, egy ideig viszonylagos jólét, végül hasmenés, mely gyors lesoványodás kiséretében és erőhanyatlás mellett az életnek hamar véget vetett. Ugyancsak Hirschprungt észlelt még egy beteget, ki 8 napos korában került kezelése alá. A tünetek azonossága mellett hiányzott a tünetcsoportból a hasmenés Midőn a gyermek 3 hónapos korában meghalt és bonczolatra került, a vastagbélnek nagymérvű tágulata és túltengése igen szembetűnően volt kifejlődve, míg azonban az első 2 esetben a nyákhártyán felületesebb felmaródások és mélyebb fekélyedések voltak észlelhetők, itt a bél ép nyákhártyát mutatott. Ugyanennek a szerzőnek 2 van egy 4 dik esete is, melyre nézve azonban kétes, vájjon az az első 3 észlelet csoportjába tartozik. A 10 éves fiú kis korától fogva puffadásban és renyhe székelésben szenvedett. Időnként a has felső részében éles fájdalmakat érzett, melyek órákig is eltartottak és rendesen azzal végződtek, hogy székelés állott be, melylyel sok bélsár és szél távozott. Bélszűkület nem volt megállapítható, csőrék által nagymennyiségű szék ürült, mire a has tetemesen lelapult, bár még ilyen állapotában is kerülete 68 cm. maradt. Hirschsprung itt is tágulásra tette a kórismét, miután nagymennyiségű víz volt a bélbe önthető, anélkül, hogy a betegnek nehézségei lettek volna. Hajlandó továbbá az állapotot veleszületettnek tartani, bár erre nézve csak a kórelőzmény adatait, és azon tapasztalatát hozhatja fel indokul, hogy máskülönben a gyermekkorban jelentkező obstrrpatio nem szokott a 10-dik évig elhúzódni, és hogy a szűkület okozta tágulás sohasem oly nagymérvű, minőnek itt mutatkozott. Ezenkívül még csak Henoch 3 4 5 látott egy ide vágó esetet A poliklinikáján jelentkező 13 4 éves fiúgyermeknél „már a születés utáni 3-dik napon a hasnak erős felfúvódása és székrekedés állott be, mely tünetek azóta makacsul megmaradtak. A has félgömbszerűleg elődomborodott, erősen tágult visszérzeczét mutatva; különösen a kardnyújtvány és köldök közti távol volt aránytalanul meghosszabbodva. A kopogtatási hang mindenütt éles, dobos. A székrekedés állandó, néha 8 napig is eltart és akkor is belső szerek által alig megszüntethető, csőre még inkább használ........ nagy mennyiségű gáz távozott el hangos zörejek kíséretében és meglehetős vastag, zöldes bélsáv tolult ki a végbélből, mire a has tetemesen lelapult.......végbélvizsgálatnál kitűnt, hogy egy vastag bárzsingkutasz minden nehézség nélkül jó messzire a colon descendensbe felhatolt“. Ez által ama gyanú, hogy a makacs székrekedés és a tetemes haspuffadás veleszületett bélszűkület által van feltételezve, elesett. A gyermek kezelésre javult, de az ürülés mindjárt el- Die angeborene Erweiterung u. Hypertrophie des Dickdarms. Henoch’s Festschrift (A. Baginsky: Papdiatrische Arbeiten) 1890. p. 78. 2 1. u. o. 3 Henoch : Beiträge zur Kinderheilkunde, p. 123.