Orvosi Hetilap, 1894. április (38. évfolyam, 13-17. szám)

1894-04-01 / 13. szám

Harmincznyolczadik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1890­. április 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A magaslati égalj hatása Basedow-kórnál. Stiller Bertalan tanárnak a balneologiai congressuson tartott előadása. Valamely betegség sikeres gyógykezelése első­sorban attól függ, hogy a fennforgó boncz- és élettani zavar lényegét ismerjük. Első­sorban, mondom, de korántsem kizárólag. Mert akárhány bántalom létezik, melynek kórtana világos, de gyógy­szere ismeretlen. Másrészről az orvostan története mutatja, hogy az empiria, sőt a véletlen hatásos szereit találta oly bajoknak, melyeknek kórlényegét homály fedte. A Basedow-kórnak, annyira szembeszökő jelenségei daczára, valódi forrása még nagyon vitás; nem ismerjük a gyökeret, melyből sarktünetei kiágaznak. Míg sokan functiona­­lis idegbajnak tartják, különösen a Sympathikus területén, mások­­ezen functionalis zavart a nyúl­agyba helyezik, míg mások szöveti változásokat vesznek fel a nyúl­agyban, újabban oly vélemény merült felszínre, hogy a golyva az egész kórság­nak a forrása, arra támaszkodván, hogy a pajzsmirigy vértisz­tító szerv, melynek kiirtása általános testi és lelki senyvet, atrophiája myxoedemát, túltengése Basedow-kórt szül. Ezen különböző kórtani felfogások a változó gyógymódok­ban tükröződnek vissza. Foganatba vétettek a nervinák és roborantiák egész sorozata, a különféle szívszerek, a villamos­ság minden módozatai, a vasas fürdők, a vízkúra, a massage, a klimatikus kúrák, s végre legújabban a golyvának, mint állítólagos kórgócznak kiirtása. Már most a gyógytan terén csalhatatlan tapasztalat az, hogy valamely betegség kezelésének sikertelensége egyenes arányban áll az ellene alkalmazásban levő szerek számával. S csakugyan biztos vagy csak megközelítőleg hatásos szerünk a Basedow-kór ellen nincsen. A golyvakiirtásnak nagy garral hir­detett alapos sikerei sem állnak helyt a józan bírálatnak, mely kiderítette, hogy az illető gyógyult esetek nem is Basedow­­kórt, hanem egyszerű golyvákat képviseltek; a k­isérő nyomás szülte tünetek csak színlelték a Basedow-kórt. Hat év előtt közöltem a wiesbadeni congressuson 2 ese­tet, melyek a magaslati levegőnek fényes, sőt egyenesen meg­lepő hatását tanúsították. A kezelés ezen módjára eredetileg azon felfogásom vezetett, hogy a Basedow functionális idegbaj , ezeknél pedig a magas levegőt már régóta becsülni tanultam. Utóbb azonban félig-meddig a kedvező esetségnek tulajdonítottam a döntő sikert. Ezen esetek méltó feltűnést keltettek. A siker az adott viszonyok közt oly rendkívüli volt, hogy gyanakodóvá tett olyannyira, miszerint az első esetet teljes 8 évig hallgatással mellőztem, míg egy másodikra tehettem szert, mely az elsőnek sikerét a kivételesség és esetlegesség ködéből kibontván, a post hoc gyanúját határozottan a propter hoc ténye által eloszlatta. Legyen szabad ezen eseteket csak néhány vonásban fel­tüntetni ; az első nőbeteg 1872 óta szenvedett Basedow-kórban. Középmagasságú hegyi vidékekre szoktam volt küldeni, a­hol gyengébb vízkúrát is használt, de eredmény nélkül. 1874-ben el­küldtem az izgatott beteget a csöndes Preblaura, 1000 méter­nyi helyre, a­hol ugyanazon nyáron én is megfordulván, örömömre tapasztaltam, hogy rendesen 120 pulsusa 70—72-re csökkent, a golyva és exopirthalmas javulása mellett. Következő nyáron szintén ott volt ép oly kielégítő eredménynyel. A tél és a családi kör azonban mindig megsemmisítik a javulást. A következő nyarakat a preblaui rossz ellátás miatt újra alacso­nyabb tájakon töltötte, s ott határozottan rosszabbul érezte magát. 1879 telén már régen tágult szíve annyira elgyengült, hogy pangási tünetek léptek fel. Eleinte sikerült leküzdeni, de tavasz felé az oedema már a törzsig haladt. Felkü­ld­­tem a Svábhegyre, de ott csak fokozódott a baj, nemsokára a has- és mellüregek, valamint szívburok vízkórja fejlődött nagyfokú albuminuriával. A megfelelő cardialis és h­úgy­­h­ajtó kezelés teljesen cserben hagyott. A calomelt és diuretint akkor még nem ismertük , melyek által, mint egy újabb kórházi betegem mutatja, ily stádiumban is nagy javu­lásokat lehet elérni. Az állapot kétségbeejtő lett. A betegnek ép oly gyengéd mint erélyes férje nyilvánított reménytelensé­günkbe sehogy sem tudott belenyugodni, s bámulatos kitartás­sal ösztökélt, hogy valami mentő tettre határozzam magamat. Erre emlékezvén Preblau hatására, de minden remény és biza­lom nélkül, azt javasoltam, hogy vigye el nejét a legközelebbi magaslati helyre, Tátrafüredre, de saját felelősségére, ha az úton meghalna. A tántoríthatlan ember a Svábhegyről nagy kísérettel s még nagyobb bajjal elvitte betegét a Kárpátokba. Ott Jármay tagtárs javaslatomra minden gyógyszert mellőzött. S ime a beteg 2 hó múlva vízkór és Basedow nélkül jött haza. Azóta részint a Tátrában, részint Tyrolban tölti nyarait, szívtágulata megvan, de mai napig sem Basedow-, sem vízkór nem mutatkozott. Képzelhetni, mily várva vártam egy új alkalmas esetet, bizonyítandó, hogy a csodással határos eredmény nem ámító esetleg volt. Láttam ugyan elég esetet, de vagy kórházi bete­geket, kiknek úti pénzük nem volt, vagy könnyebb eseteket, melyeknek javulása nem nagy ritkaság. Végre 1886-ban került elém az óhajtott eset minden meg­kívánt kellékekkel. Ismét nőbeteg, kit évek óta ismertem. Nagy fokban neuraszkenica, a­ki azonban vasakarata által idegeinek mindig ura maradt. Télen-nyáron órákig sétált, évente maga Helgolandba ment. Nevezett év elején egyszerre Basedow-kórba esett, s már néhány hét múlva nemcsak a szívnagyobbodás volt nyilvánvaló, hanem csakhamar vízkór is fejlődött. Hogy mihamarább szabadba jusson, kellő orvosi felügyelet mellett, kivonatára elküldtem egy Graz melletti sanatoriumba, azon uta­sítással, hogy a nyár elején onnét azonnal menjen Toblachba. Azonban ott tartották szeptember végéig, a­midőn rendkívüli szívtágulattal, kiterjedt oedemával, mell- és hasvízkórral került haza. Némi csekély javulás után a szívszerek cserben hagytak. A bal szív tágulata által a ticuspidalis relatív elégtelensége állott be, csakhamar hozzá a tricuspidalis insufficientiája is, mint a jobb szív szertelen tágulatának következménye. Ezen állapotban küldtem el Új-Tátrafüredre, hogy ott töltse a telet. Kérdésére, hogy ott mit tegyen, azt mondtam, hogy minél több szabad levegőt szívjon. Ezt szokott erélyével meg is tette. Egész nap bundákba burkolva szabadban feküdt.

Next