Orvosi Hetilap, 1894. december (38. évfolyam, 48-52. szám)

1894-12-02 / 48. szám

Harnincznyolczadik évfolyam. 48. SZám. Budai?$$A deczember 2.­­orvosi hetilap. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE, EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Lékelésekről háborúban. Közli J­avratil Im­re­lli­, egyet. ny. r. tanár, szt. Rókus-kórházi sebész-főorvos.­ Uraim! A jövő háborúban a tökéletesített lőfegyverek nagy mérvben meg fogják változtatni a sérüléseket és lénye­gesen átalakítani a beavatkozások javalatát. Ezen tökéletesí­tett fegyverekkel újabban részint élő állatokon, részint emberi hullákon sok és beható kísérleteket végeztek (Habart), hogy az ezek által okozott sérüléseket tanulmányozva, a szükséges teendőkre nézve jó eleve tájékozást szerezhessenek maguknak. Hasonló, talán klinikai szempontból még becsesebb anyagot szolgáltathatnak ezeknél a békében, különböző fegyver­nemekkel okozott sérülések élő embereken, melyek ha elegendő számban és hosszabb ideig voltak megfigyelés és kezelés alatt, nemcsak a sérülések minőségére nézve, hanem a gyógyulás lefolyására és a történt beavatkozás helyes vagy nem helyes voltára nézve adhatnak egyúttal mérvadó felvilágosítást. Az ily tapasztalatok gyűjtésére első­sorban a traumati­­kus sérülésekben gazdag sebészeti osztályok alkalmasak. A vezetésem alatt levő sebészeti osztály — mely, beleértve a bejáró betegeket — 7500—8000 évi beteg forgalommal bír, csak a fej- és agysértésekben mutat fel 20 év alatt, mióta fősebésze vagyok a szt. Rókus-kórháznak, 7000-nél több esetet. A rendezett anyag 16 esztendőről való, ezek között bennfekvő, tehát az osztályon ápolt, csak koponya és agy­sérült volt összesen 1526 eset 178 halálesettel. Ezen 1526 közül 60-szor hajtottam végre koponyalékelést 2 halálesettel. Ezek között nem szerepelnek a nagyobb-kisebb csontdarabok eltávolítása czéljából végzett operatiók 80 esetben, melyek részint metszett, vágott, szúrt és lőtt sebeknél váltak szüksé­gessé oly esetekben, a­hol az agyhártyák sértetlenül maradtak. A hely, valamint a rövidre szabott idő nem engedik meg, hogy ez alkalommal bővebben és behatóbban tárgyaljam a koponya- és agysértésekre vonatkozó összes észleleteimet, csak röviden, néhány momentumra akarom terelni becses figyelmüket. Ezek a subeutan és nyílt koponyatörések az agy­­hártyák és agy sértésével vagy a nélkül, valamint ezek con­­secutív megbetegedései, továbbá a csontos tok depressiója és az annak kíséretében olykor későbben jelentkező epilepsia. Koponyatörést összesen 149 esetben volt alkalmam ész­lelni. Ezek között volt lőtt seb 81, kard és egyéb metsző eszköz által 44, s tompa eszköz által okozott 49. A 81 lőtt seb közül 43 esetben oly kiterjedésű volt az agysérülés, hogy az, a betegnek már aznap, vagy a következő másnap vagy harmadnap halálát okozta; a löveg ez esetekben rendesen 9, s csak néhány esetben volt 8 mm. átmérőjű. A többi 38 eset­ben jobbadán csekélyebb és felületesebb volt a sértés, csak kevés esetben hatolt be a löveg az agyba s soha 7 mm. át­mérőnél nagyobb nem volt az.­­ Előadta az 1894. év szeptember havában Budapesten tartott nemzet­közi hygienikus és demographikus congresses tábori egészségügyi szak­osztályában. Azon esetek közül (68), a­melyekben a sérülést részint vágó, részint tompa eszköz okozta, 10 esetben nagyobb ki­terjedésű volt az agysértés s mindannyi esetben halálát okozta a betegnek, 8 esetben a sérülés ugyan csekélyebb volt s egy esetben sem volt életveszélyes, de már kifejlődött agy­hártya­lábbal kerültek a betegek a kórházba, 2-nél már másodnap, 4-nél pedig hatodnapra következett be a halálos kimenetel. A bonczolat meningitis infectiosát állapított meg. Az 50 életben maradt egyénnél a következőleg oszlik meg kiterjedésére nézve a sérülés: egyszerű tiszta koponyatörés kisebb-nagyobb fokú depressióval 19 eset, az agyhártyákkal kapcsolatosan 16 s az agy együttes sérülésével 18 eset. Ez utóbbiak közül 5 subeutan sérülés volt. Heveny koponyahorpadások 24-szer fordultak elő. Ezek közül 12 az agy jelentékenyebb és kiterjedtebb zúzódásával combinálódott. A horpadás 5 esetben meghaladta a 12 mm.-t, 7 esetben részint 1 cm.-nyi, részint 8 mm.-nyi volt. A be­horpadt rész egy ezüstforintostól kezdve megh­o­­dta a kisebb tenyérmekkoraságot. Ez esetekben 4-szer végeztem trepana­­tiót s habár erre az állapot eleinte javulni látszott, úgy ezen 4, mint a többi nem trepanált meghalt. A másik 12 esetben a horpadás részint krajcráros, részint egy ezüst forintos kiterjedésű volt, a depressio legmélyebb pontján 6 mm.-től 11 mm.-ig terjedett; 8 esetben a falcsonton, 2—2 esetben a homlokcsontnak és a nyakszirtcsontnak a falcsonttal érintkező helyén volt jelen. Mind a 12 esetben lékelést végeztem a helyi és általános tünetek teljes visszafejlődése mellett a beteg felgyógyulásával. Meg kell még jegyeznem, hogy mindezeknél a betegeknél kisebb-nagyobb mérvű agyrázkódással combináló­dott a sérülés és hogy a commotio visszafejlődése után a sérült helynek megfelelőleg kisebb-nagyobb tompa fájdalomról panaszkodott a beteg, s hogy az általános érzet többé-kevésbé zavarva volt. Ezek a heveny traumatikus sérülések, melyekben össze­sen 42-szer hajtottam végre trepanatiót, a fent említett 4 esetet kivéve, a­mely esetekben a halált nem a trepanatio, hanem az agysértés okozta, mind meggyógyult. A többi 24 eset idült agybántalom volt, melyek előzetes koponya-agyhártya és agysértés következtében jöttek létre. Ezek közt volt agytályog 12, epilepsia 14 esetben. Az előbbiek közül operálva lett 8, ezek közül 4 teljesen meggyógyult, 3-nál 110­2 év múlva a tályog kiújult, egy eset 372 év múlva meningitis miatt halállal végződött; az operatió következtében nem halt meg egy sem. Az utóbbiak közül operálva lett szin­tén 8, ezeknél a roham, mely műtét előtt részint másod­harmadnaponként, részint többször, napjában 6-szor is jelent­kezett, már a trepanatiót követő nap után ritkábban, legfeljebb 1-szer napjában mutatkozott, egy hét múlva pedig 4—6 hónapon át teljesen szünetelt. Ezt a szünetelést a súlyosabb esetekben constatáltuk, mely szünet után azonban eleinte csekélyebb, később mindinkább fokozódó mérvben jelentkeztek újra a rohamok, nevezetesen 5 egyénnél, kik egy—másfél év múlva az epilepsia áldozatául estek. A többi 3-nál, kiknél a bánta­­lom nem volt még régi és a rohamok sem voltak sülnek, tartósabb volt a javulás, főleg egy fiatal 21 éves, erőteljes egyénnél, a­kinél az epilepsia csak 7 hónapos volt és az epilepsiát 2 apró vérömlenyes cysta okozta, a roham egész 2 évig szünetelt.

Next