Orvosi Hetilap, 1895. július (39. évfolyam, 27-30. szám)

1895-07-07 / 27. szám

’11’^ ^ I—I K­HM n laiNlKait ' Harm­inczkilenczedik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1895. Julius 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény Korányi Frigyes egyet. tanár I. bel­klinikájáról. A pajzsmirigy hatása a tetaniára. Preisach Izidor dr.-tól. A tetaniáról, mint önálló betegségről szóló ismereteink Trousseaunak 1851-ben­ megjelent, alapvető ismertetésétől datálódnak. 1852-ben Corvisart közölt szintén egy beható tanulmányt a tetaniáról.1­2 Az utolsó két évtizedben pedig ezen betegséget tárgyaló munkák jelentékeny számot értek el. S ha a tetania tünettana eléggé tüzetesen is van tanulmányozva, a kórtanáról vagyis a betegség lényegéről szóló ismereteink még mindig nagyon homályosak. A tetania sokféle előfordulási viszonyát, vagyis az aetiolo­­gikus momentumokat szem előtt tartva, azok között vannak olyanok, a­melyek nagyon valószínűvé teszik, hogy az egy infectiosus megbetegedés.­ Kétségtelen ugyanis, hogy a tetania mint önálló megbetege­dés igen gyakran cumulative szokott fellépni; kisebb-nagyobb endemia vagy plane epidémia képében (pl. Bécsben januártól áprilisig) sokszor lázas állapot kíséretében, máskor kifejezetten infectiosus betegségek, pl. typhus, cholera, kanyaró, scarlatina, polyarthritis, pneumonia kapcsán lép fel. E körülmények alapján kétségtelenül jogosultnak látszik a bántalom infectiosus voltának felvétele, habár Jakschnak a bacteriologikus eredet felderítését czélzó kísérleti kutatásai pozitív eredménynyel nem jártak is.­ A tetania aetiológiájában azonban oly tényezőkkel is találkozunk, a­melyek bebizonyítják, hogy annak kifejlődésére a hypothetikus infectión kívül a szervezet állapotának döntő befolyása van. Mint már Trousseau kiemelte, nőknél tetania többnyire (41 eset közül 40-szer) szoptatás alatt fordul elő. Hasmenések, különösen gyermekeknél, gyomorbetegségek, ezek között első­sorban a gyomortágulat, szintén jelentékeny szerepet játszanak a tetania aetiologiájában. Igen érdekesek úgy aetiologikus mint pathologikus szem­pontból a tetaniának azon alakjai, melyek a pajzsmirigynek művi eltávolítása kapcsán észleltettek úgy embereknél, mint állatoknál. A legelső ilyen esetet Billroth látta és először Mikulicz ismertette 1878-ban,­ a­hol a golyvásan elfajult pajzs­mirigy eltávolítása után 6 nap múlva a felső végtagokon tetaniás rohamok jelentkeztek. Később az ilynemű észleletek jelentékenyen szaporodtak. Goivers szerint a pajzsmirigy kiirtása után a betegek részénél fellép a tetania. Az okozati összefüggés a pajzsmirigy hiánya és a tetania fellépte között kétségtelennek látszott. Vitás csupán a patho- 1 Trousseau : De quelques convulsions partielles. Gaz. des hopitaux- 1851. Nr. 128. 2 Corvisart: De la contractura dés éxtrémités ou tétanie chez l’adulte. Paris. Thése 1852. 8 Frankl-Hochwarth: Die Tetanie. Berlin, 1891. 4 Jaksch: Klin. Beitr. z. Kenntnis der Tetanie. Zeitschr. f. klin. Med. 1890. 5 Cit. Weiss után Volkmann’s Hefte. Innere Med. S. 1689. logikus összefüggés minem­isége volt. Némelyek reflectori­­kus úton létrejöttnek hitték ily esetben a tetaniát, mások a nervus recurrens megsértésében keresték az okot (Billroth­). Számos szerzőtől eredő állatkísérlet alapján (Bardeleben, Horsley, Eiselsberg) úgyszólván kétségtelenné vált, hogy a pajzsmirigy eltávolítása után jelentkező tetania kizárólag a pajzsmirigynek hiánya által okoztábib, vagyis hogy a pajzs­mirigy hiánya igen fontos aetiologikus, momentum a tetania felléptére. (Igen meggyőző erre nézve Eiselsberg azon kísérlete,­ melynél ha a kiirtott pajzsmirigyet a szervezet egy más helyére, pl. a peritoneum és fascia transversa közé transplantálva, az ott vascularizálódott, ekkor a tetania nem lépett fel.) Tekintve a tetania tüneteinek típusos voltát, nehezen tételezhető fel, hogy egy annyira állandó jelenségek által alkotott kórkép egyszer egy, másszor más okból származzék. Ha ezzel szemben az aetiológia látszólagos változatosságát veszszü­k szem­­ü­gyre, talán valószínűséggel bír az a felvétel, hogy a szop­tatás, a meghűlés, a gyomor és a bél betegségei stb. csak mint olyan tényezők szerepelnek, melyek a szervezetet a tetania specifikus okozója iránt fogékonyabbá teszik. Különösen a pajzs,mirigy eltávolításának hatása a tetania kifejlődésére lát­szik alkalmasnak arra, hogy a tetania pathologiáját megvilá­gítsa. Az a körülmény, hogy a pajzsmirigy kiirtása tetaniára praedisponál, arra mutat, hogy a pajzsmirigy működése a szervezetet a tetania kóroka ellen védi. (A pajzsmirigy működésére nézve biztos ismereteink még nincsenek. A legmodernebb magyarázat szerint functiója abban áll, hogy „vagy egy oly váladékot produkál, mely az ideg­­rendszer normális működéséhez szükségeltetik, vagy pedig egy oly anyagot köt meg vagy tesz ártalmatlanná, mely mint anyagcsere-productum az idegrendszer működésére deletaer hatás­sal volna“ (Gottstein). E szerint tehát a pajzsmirigy a vér chemismusára volna befolyással.­ De másrészt tetania ép pajzsmirigynél is előfordul, és így fel kell tenni, hogy a kórok bizonyos intensitású hatásával szemben, vagy ha más körülmények, mint pl. a szoptatás, a szervezetet a kórok iránt fogékonyabbá tették, ép pajzsmirigy sem képes védő hatását kellő fokban érvényesíteni. Ezek szerint a tetania természete felől azt a nézetet alkothatnánk magunknak, hogy az egy kívülről a szervezetbe jutó specifikus kórok következménye. Ez az ok hatását bizo­nyos, a szervezetet gyengítő körülmények közt könnyebben fejtheti ki. A szervezet ellene főleg egy szerv működése által védi magát és ez a pajzsmirigy. Azon tapasztalatok, melyeket újabban myxoedemánál pajzsmirigyetetéssel tettek (Murray, Müller, Chopinet stb.), mutatják, hogy a hiányzó pajzsmirigy működését módunkban áll pótolni, illetőleg az elégtelent fokozni az által, ha pajzs­mirigyet kívülről hozunk a szervezetbe. Ha az előbb kifejtett okoskodás helyes, úgy abból a tetania therapiájára vonatkozólag azon következtetést kellene levonnunk, hogy a tetania pajzsmirigy-készítményekkel gyógyít­ható, ha az pajzsmirigyhiányból származik. Ezt mutatja­ ­ Eiselsberg: Ueber Tetanie nach Kropfexstirpation. Wien, 1890. Weitere Beitr. zur Tetanie nach Kropfoperationen. Wiener klinische Wochenschrift, 1892. Nr. 5.

Next