Orvosi Hetilap, 1895. augusztus (39. évfolyam, 31-34. szám)

1895-08-04 / 31. szám

Harm­inczkilenczedik év­folyam. 31. szám. Budapest, 1895. augusztus 5-ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem II. számú (Réczey Imre t­r.) sebészeti klinikumáról.­­ Betegforgalom az 1892/93. évben. Közli Gönczy Béla dr., műtő. Bármennyire haladt az orvostudomány az utolsó év­tizedek óta, annak gyakorlati része mindig kiválóképen „tapasz­talati tudomány“ fog maradni. Az egyes betegségeknek észlelt esetei fogják szolgáltatni mindig azon adatokat, azon tapasz­talatokat, melyekből az orvostudomány ismereteit egybeállítja s a gyakorlat számára eljárásának elveit, törvényeit levonja. S mint minden synthesisen alapuló tudomány, úgy az orvos­­tudomány is első­sorban nagyszámú, jól megfigyelt, lelki­ismeretesen közölt észleletre szorul, hogy ezekből összeállít­hassa magának azon elveket, melyek a változatos képekben megjelenő betegségek gyógyításában a „gyakorlatra“ nézve irányadóknak tekintessenek. A legtudományosabban művelt orvos sem nélkülözheti ennélfogva azon tapasztalati ismerete­ket, melyeket a betegágy mellett szerezhet, s melyek tudo­mányos haladásának alapköveit kell hogy képezzék. Minthogy pedig az ily értelemben vett megfigyelések és tapasztalatok az egyes „gyakorló“ orvosnak magánbetegei mellett csak aránylag igen kis mértékben állanak rendelke­zésére, a gyakorló orvos sohasem nélkülözheti mások tapasz­talatait, melyek ismereteit kibővítik, új oldalról megvilágítják. Így lesznek első­sorban a gyakorló orvos hasznára azon nagyobb kórházi vagy klinikai osztályok tapasztalatai, melyek jól megfigyelt kóreseteket lelkiismeretesen közölnek. így lesz a kórházak és klinikumok gazdag tapasztalati anyaga folyto­nos forrássá a gyakorló orvosok ismereteinek fejlődése számára s így marad a hivatásában lelkiismeretes gyakorló orvos foly­tonos érintkezésben a klinikumok bő és a tudomány legújabb eljárásai szerint megfigyelt és ellátott beteganyagával. Ebből azonban a nagyobb kórházi osztályok és klini­kumok vezetőire azon erkölcsi kötelesség hárul, hogy gazdag tapasztalataikat koronként és lelkiismeretes hűséggel nyilvá­nosságra hozzák, közöljék azt, mit a kezük alatt megfordult betegek körül tapasztaltak, tettek, jó vagy rossz sikerrel végez­tek. Ezzel fognak a nagyobb beteganyagon tett tapasztalatok alapján a klinikumok a gyakorlati orvostudomány fejlődésé­hez s a magángyakorlatot űző kartársak folytonos tovább­képződéséhez legjobban hozzájárulni. De másrészt ezzel fog­nak legjobban beszámolni azon betegekről, kiket igen sokszor a magánorvosok bizalma bízott kezelésükre, ezzel fognak eleget tenni azon felelősségnek, melylyel működésük megítélhetése végett a nyilvánosságnak is tartoznak. Az elmondott indokok voltak irányadók reánk nézve is akkor, midőn a budapesti k. m. t. egyetem Réczey Imre tanár vezetése alatt álló II. számú sebészeti klinikumának 1892/93. évi betegforgalmát egybeállítottuk és azon eseteket kívánjuk a következőkben ismertetni, melyek ezen idő alatt klinikumunkon megfordultak, felemlítve együttesen azon elve­ket és eljárásokat is, melyekkel azok gyógyítását elérni igye­keztünk. Ha itt-ott szárazabb adathalmaznak tűnnék is fel közlésünk, azt hiszszü­k mégis, hogy a szakértő ki fogja vehetni a statistikai adatokból azt, mit azok mondani képesek. Összeállításunkban azért választottuk az 1892/93. évet, mert ezen kimutatással meg akartuk kezdeni az évi kimutatások sorozatát, melyek rendszeresen fognak következni, s így leg­természetesebbnek mutatkozott azon időponttól kezdeni azt, melyben a klinikum új főnöke — Réczey Imre t­r. — műkö­dését megkezdette, azaz 1892. évi szeptember hó 1-jétől. Ezen kimutatásunk 1893. évi deczember hó 31-ig terjed, minthogy az évi betegedési kimutatások a nm. m. kir. belügyministerium számára is a naptárévvel záratnak le s így egyszerűbb volt ezen időszakot felhasználni, mint a tanévvel lezárni össze­állításunkat. * * * A budapesti k. m. t. egyetem II. számú sebészeti klini­­kuma 1881/82. tanév óta áll fenn s a székes­fővárosi sz. Rókus­­kórházban van elhelyezve, melynek hajdan I. sebészeti osztá­lyából alakíttatott át. A klinikum ez idő szerint összesen 102 és a felállítható pótágyakkal együtt 111 ágygyal van fel­szerelve, melyek közül 65 illetve 70 férfiak és 37 illetve 41 nők számára rendelvék. Ezen ágyszám összesen 9 kisebb és nagyobb kórteremben van elhelyezve, melyek a százados kór­házi épületben a mennyire lehetett, a székes főváros ható­ságának (melytől a nm. m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium a klinikum helyiségeit és ágyfelszereléseit bérlet­ben bírja) áldozatkészsége s a balparti kórházak igazgatójának Müller Kálmán tanárnak előzékenysége folytán 1893-ban a modernebb kívánalmak szerint helyreállíttattak. Az összes kórtermek falai és menyezete, ép úgy padozata olajfestékkel mázolt, minden terem czélszerű mosdóasztalokkal és vízveze­tékkel van ellátva, új szerkezetű Meidinger-féle kályhákkal fűthető, vaságyakkal, vaságyszekrényekkel, a kötszerek el­tartására vasszekrénynyel és horganyládákkal, üvegedényekkel stb. van felszerelve. A klinikum tanterme, melyben a műtétek is végeztetnek, két emelet magasságú, mintegy 180 ülőhelylyel; oldalvilágítását egy óriási ablakon át kapja, mely a műtéti térre néz. A tanterem egészen olajjal mázolt falakkal bír, és 22 Auer-féle gázlánggal világítható. A műtőterem felszerelése egészen modern s 1893. évben beszerzett vas- és üvegszerke­zetű két műtőasztalból, hasonló kézi kötöző szertartó szekrény, műszerszekrény, 3 kerekeken tolható mosdóasztalból, műszer­­sterilisátor, kötszersterilisator s a többi ehhez szükséges mellék­­készülékekből áll. Padozata cement-téglalapokkal fedett a terem közepén alkalmazott lefolyó csatornanyilással, mely siphon­­készülékkel van ellátva. A klinikumon jelentkező, évente mintegy 5000 járóbeteg számára külön rendelő helyiség van, úgy hogy a járóbetegek a műtőteremmel nem érintkeznek, szintúgy az orvostanhallgatók számára is külön bejárat van, nehogy a mű­téti térrel érintkezzenek. * * *

Next