Orvosi Hetilap, 1895. szeptember (39. évfolyam, 35-39. szám)

1895-09-01 / 35. szám

Harm­inczkilenezedik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1895. szeptember 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a tud. egyetem élettani intézetéből. Adatok a gyomoremésztéshez. Ifj. Klug Nándor­tól. 1. A különböző fehérjék emészt­ődése. A fehérjék­­ emésztődését gyomornedvben illetőleg az eddigi tapasztalatok arra utalnak ugyan, hogy az egyes fehér­jéket különböző könnyűséggel emészti meg a gyomornedv, a­nélkül azonban, hogy betekintést nyújtanának azon viszonyba, mely szerint az emésztés terményei, függőleg az egyes fehér­jéktől, képződnek. Az a körülmény, hogy ily irányú vizsgálatok eddigelé még csak elvétve történtek, felment attól, hogy ide vágó irodalmi adatokat idézzek. Csupán néhány főbb vizsgálatra akarok, állításom igazolására, a következő sorokban hivatkozni. Malyi szerint, ki úgy látszik a mérleggel tette meg­határozásait, a casein könnyebben emésztődik mint a fibrin, ez gyorsabban mint a coagulált tojásfehérje. Szerinte általában könnyebben emésztődnek az állati mint a növényi fehérjék. Muldert szerint, ki az oldás gyorsaságából ítélte meg az emész­tés előhaladását, a legumin és a sajtanyag emésztődik a leg­jobban, a tojásfehérje ellenben a leglassabban, míg a fibrin ezek között foglal helyet. Hogy ily eltérések előfordulnak a fehérjék emésztődése közt, ennek okát Maly abban véli keresen­dőnek, mivel a különböző fehérjékre a savaknak különböző duzzasztó hatása van. Brücker arra utal, hogy a sav mennyi­sége lényeges befolyással van az egyes fehérjék emésztődésére, minthogy azt észlelte, hogy az egyes fehérjék a sósav mennyi­sége szerint különböző idő alatt oldódnak fel a mesterséges gyomornedvben. Lubavina is kiemeli, hogy a casein könnyen emésztődik, a­nélkül azonban, hogy annak emésztését más fehérjékkel összehasonlította volna. Ellenbergert kiemeli azt, hogy az állati fehérjék általában könnyebben emésztődnek meg mint a növényiek és hogy a casein, legumin gyorsabban mint a fibrin (?), ez gyorsabban mint a tojásfehérje és sikér; a kérdőjel, melyet a fibrinhez csatol, jele annak, hogy szerző maga kételkedik azon, hogy a casein és legumin könnyebben emésztődnék mint a fibrin. Szerinte a fehérjék emészthetősége legkönnyebben ismerhető fel ezek duzzadó képességén híg só­savban , mert minél könnyebben duzzad valamely fehérje, annál könnyebben emészthető is. A növényi fehérjéket főleg Koop­­maus,­ Meissner és Be Bary, valamint Flügger vizsgálták, a­kik egészben véve arra az eredményre jutottak, hogy a növényi fehér­jék emésztés alatt az állati fehérjékhez hasonlóan viselkednek. Mind e vizsgálatok a fehérjék emésztődésének megítélésé­nél vagy azt tekintették mértékül, hogy egy ugyanazon idő alatt mennyi oldódott fel a fehérjékből, vagy az időt vették irányadónak s megfigyelték, vájjon bizonyos fehérje mennyi idő alatt oldódik fel az emésztő nedvben. Hozzá még az egyes vizsgálók igen különböző módon előállított s e­miatt eredményei­ben egymással össze nem hasonlítható gyomornedvvel tették emésztési kísérleteiket. Minthogy jelenleg a budapesti élettani intézetben oly eljárás felett rendelkezünk­ a spektrophotometri­­kus eljárásban, melylyel az emésztés terményeit a legnagyobb pontossággal rövid idő alatt közvetlenül meg lehet határozni és mivel jól emésztő gyomornedvet tudunk előállítani (lásd Klug8 idézett czikkét), úgy hogy nemcsak a sósav, hanem a jelenlevő pepsin mennyiségét is ismerjük és minden a gyomor­nedv készítésével járó emésztés terményeit a gyomornedvtől távol tartjuk, érdemesnek mutatkozott a nekem hozzáférhető állati és növényi fehérjék emésztődését ily, valóban tiszta gyomornedvben megvizsgálni és a képződött emésztéstermények mennyiségét pontosan meghatározni. A vizsgálatokat kutya-, disznó- és marha-pepsinnel tettem a végből, hogy a hús- és növényevő állatok emésztőképességét külön állapítsam meg. Kühne-nek a fibrin emésztése körül tett beható tanul­mányaiból kitűnt, hogy a fehérjék emésztéskor antialbumosera és hemialbumosera hasadnak, az albumosok azután anti- és hemipeptonná lesznek, végre a hemipepton a pankreas emész­tése alatt leucin-, tyrosin- és tryptophanra esketik szét. Utána követői kimutatták, hogy más fehérjék emésztése alkalmával, úgy mint: a myosin, casein, legumin, tojásfehérje és globulin emész­tésekor ugyanazon emésztéstermények képződnek. Ennélfogva feladatom oda irányul, megvizsgálni azt az egyes fehérjékből, mily mértékben képződik antialbumose, hemialbumose és pepton. A szükséges nedvet a következőképen készítettem: a Kühner eljárása szerint készült pepsinporból dialysisnek annyit tettem ki, a­mennyi O­l­d pepsint tartalmazó gyomornedv elő­állítására szükséges. A tömlős dialysatorba ugyanis ismert mennyiségű pepsinport adtam, s dialysis után ezt a dialysator­­ból annyi párolt vízzel mostam ki, hogy a kapott pepsin-oldat 0'2°/o pepsint tartalmazott. Ehhez ugyanannyi 1 ,2% sósavat tartalmazó vizet töltöttem, mi­által 0‘l°/o pepsint és 0'6°/o só­savat tartalmazó gyomornedvet állítottam elő, melyről ki van mutatva,­ hogy ez a legjobban emésztő gyomornedv. A fehér­jéket, az egyetlen főtt tojásfehérje kivételével, Grübler lipcsei gyárából szereztem be, és szárazon poralakban tettem a gyomor­­nedvben ki­emésztésnek. A főtt tojásfehérje is finomra őrölve, de nem szárított állapotban került az emésztés alá. Tekintettel arra, hogy a gyomorban az emésztés legfeljebb 5—6 óráig szokott tartani, a fehérjéket mindig egyaránt 6 órai emésztés­nek tettem ki. 50—50 kcm. emésztőnedvben 3 gm. száraz fehérje, illetve 15 gm. főtt tojásfehérje volt az emésztésnek kitéve. Az emésztés 40° C. állandó hőmérsék mellett folyt a calorimeterben. Ezentúl pontosan úgy jártam el, a­mint az más helyen már le van írva.10 Azaz röviden úgy, hogy az emésztés megkezdése előtt meghatároztam az emésztőnedv törlési együtt­hatóját (E). Az emésztés befejezésekor pedig mindenekelőtt felforraltam az emésztettet, egyfelől, hogy az emésztést meg­szüntessem, másfelől pedig azért, mivel ez által az esetleg oldott s meg nem emésztett fehérje coagulálva lett. Az így felforralt folyadék egy részét átszűrtem és a photometerrel meghatároztam törlési együtthatóját (Ej. Ez volt tehát az anti­albumose (syntonin), hemialbumose és peptonok együttes törlési együtthatója. A tiszta gyomornedvvel kapott és ez utóbbi számérték különbsége (E,­E) adja a megemésztett fehérjék együttes törlési együtthatóját. A többi folyadékot natronlúggal közömbösítettem, mire az antialbumose kivált belőle és szűredéke már csak hemialbumoseból és peptonból állott. Ennek is meg­határoztam a törlési együtthatóját (E.2). Ha az egész törlési együtthatójából az utóbbi értékét levontam (Ej—Ej, nyertem az emésztés alkalmával képződött antialbumosénak megfelelő

Next