Orvosi Hetilap, 1895. november (39. évfolyam, 44-47. szám)

1895-11-03 / 44. szám

Harminczkilenezedik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1895. november 8. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Adatok a golyva operativ kezeléséhez. Közli Ostermayer Miklós dr. Budapesten. Azon óriási lendület, melyet az operativ sebészet összes legsúlyosabb ágaiban az asepsis és ennek uralma alatt lehetővé vált operativ technikának bámulatos tökélye által nyert, a golyva sebészi kezelésében is kiváló módon nyilvánul. Ha figyelemmel követjük a golyva­sebészet fejlődési menetét annak jelenlegi fényes polczáig, meg kell vallanunk, hogy „ez kétség­kívül a legnagyobb haladás, mely egy sebészi bántalom operatív kezelésében történt“. Nem tagadhatjuk ugyan azt sem, hogy nem kis számú szomorú tapasztalat árán kellett a golyva operatív kezelésének mai tökélyét megvásárolnunk. De így történt ez más sebészi bántalmak kezelésénél is. Elég, ha például felhozzuk a has­sebészetet, hogy megmutassuk, mennyi áldozatot kellett hozni és mennyi el­háríthat­annak látszó akadályt kellett leküzdeni, hogy ezen sebészi ág mai fényében tündököljék. Az összehasonlító halálozási statistika a legjobb bizonyítékot nyújtja arra nézve, hogy mily rendkívüli haladást tett a golyva sebészi kezelése. Először két sorozatot hozok fel, Liebrecht­-ét és Kocher-ét,­ melyek azon időszakot ölelik fel, mely az első golyvaműtétektől 1882-ig illetőleg 1883-ig folyt le, mely utóbbi évben az ezen adatokat tartalmazó munkák megjelentek. Liebrecht szerint a halálozás 1850-ig 31,48%, 1851-től kezdve 1876-ig 70'30°/0) 1377—1882-ig 14*81 °/0 volt. Kocher szerint a halálozási százalék azon 70 golyva­műtétnél, mely 1851-ig végeztetett, 41% volt, az 1877. évig végzett 146 műtétnél 21% és az 1883-ig végrehajtott 240 strumektomiánál 11%. Ha szemügyre veszszü­k a legújabb adatokat, az eltűnően csekély halálozási százalékban a golyva­sebészet legszebb diadalait kifejezve találjuk. Kocher egyik jelentésében 250 önvégezte teljes golyva­kiirtásról számol be 6 halálesettel (2­4% halálozási százalék). Ezen hat eset közt három rosszindulatú golyva és egy Basedow­­kór volt jelen. Ezen eseteket levonva 0,8% halálozási százalék marad vissza. Még ezen arány is kedvezőbb világításban tűnik fel, ha megtudjuk, hogy ezen itt tekintetbe jövő két haláleset közt az egyik etkulonmérgezést képvisel, a másik beteg pedig fuldoklás közt, haldokolva hozatott a klinikára. Krönleing 202 golyva-műtétet végzett 11 rosszindulatú és 191 jóindulatú golyvánál 7 halálozási esettel; a halálozások csupán rosszindulatú alakokra vonatkoznak (3­5%). Zesasz munkáiban 100 golyva-műtétről számol be 3% halálozási százalékkal; egy eset nyelési tüdőláb következtében halt el, mely utóbbi a narcosis alatt kihányt gyomortartalom­nak aspiratiója folytán keletkezett; a második bronchopneumonia, a harmadik pedig sepsis következtében pusztult el. Ezen három eset közül csupán az utolsó jöhet tekintetbe, mert csak ez halt el közvetlenül a műtét következményeinek befolyása alatt, így tehát a halálozás 1%-ra sülyed. 1 Bull. de l’Acad. de med. de Belgique. 1883. XVII. Nr. 3—4. 2 Bericht üb. d. Yerh. d. deutsch. Ges. f. Chirurgie. XII. Congr. 1883. 3 Bruns’s Beitrüge zur klinischen Chirurgie. IX. kötet. 4 Archiv f. klin. Chirurgie. 36. és 39. kötet. Kesert 59 golyva­műtétről referál, (5 teljes kiirtás, 17 részleges strumektomia és 37 enucleatio) egy halálesettel (l'6°/0). Lehotsky2 62 golyvaenucleatióról tesz jelentést Albert klinikájáról egy halálesettel. Utóbbinál a halál légembolia által jött létre akként, hogy műtét közben egy viszer lépetett fel, melybe szörtyögő zörejjel áramlott be a levegő. Sulzer 3 200 golyva­műtétről számol be munkájában a Kappeler vezetése alatt álló mümnsterlingen­i kantonkórházból. 144 strumektomiából álló seria (27 exstirpatio, 98 enucleatio és 19 vegyes műtét) egyetlen egy haláleset nélkül végeztetett 1882—1892 évig. Ily eredmények mellett — még számtalan kisebb-nagyobb, a legjobb eredménynyel végzett különféle szerzőktől származó műtéti sorozatot említhetnék meg — igen érthető, hogy Kocher idézett munkájában kijelenti, „hogy mai napság golyva-excisio folytán bekövetkezett halálozásról nem kell beszélnünk“. A golyva-műtétek által elért fényes eredmények a golyva operatív kezelésének általánosítására vezettek úgy, hogy mai nap Európa és Amerika minden országaiból — kevés kivétellel — nagy műtéti sorozatok állnak rendelkezésünkre. Azonban a golyvának nemcsak azon alakjai esnek műtéti kezelés alá, melyek rosszindulatú jellegük vagy a lényeges szervekre való nyomás által válnak veszélyesekké, hanem azok is, melyek azáltal válnak alkalmatlanokká, hogy a beteg nyakát eltorzít­ják. Helyes Wölfler­nek azon nyilatkozata, hogy a golyvát mai napság olyannak kell tekintenünk mint bármely más új­képletet, daganatot és a szerint is kell kezelnünk. És ezen nyilatkozat mellett is bizonyítanak a már jelzett nagyszámú műtéti sorozatok. A golyva­sebészet fellendülésének első szakában majdnem kizárólag űzött totalexstirpatio után beállott szomorú követ­kezményes állapotok — cachexia strumipriva, tetania, epilepti­form görcsös rohamok stb. — a mai napság általánossá vált partialis strumektomia különféle módszerei által mindenkorra ki vannak küszöbölve. Nem tagadható ugyan, hogy ezen cadhektikus állapotok itt-ott részleges golyvakiirtás után is észleltettek, de mindig kisfokúak és múlékonyak voltak, úgy hogy a beteg általuk egészségében tetemes kárt nem szenvedett. Eiselsbergi kitűnő munkájában, melynek alapjául Billroth klinikájának nagy golyva anyagra szolgált, kimutatta, hogy míg a totalexstirpatio után az operáltak közül 70% a pajzsmirigy hiány következményes állapotaiban szenved, a részleges golyva­műtétek után vagy épen semmi, vagy csak múlékony tetaniás tünetek léptek fel. Ép ezen biztonság, melylyel a részleges kiirtási mód­szerek alkalmazása mellett maradandó eredményre számíthatunk, nemkülönben a műtéti technika és az aseptikus sebkezelés tökéletessége, mely mindazon veszélyeket, melyek a beteget műtét közben és azután fenyegették, majdnem teljesen ki­küszöbölte, annyira vitték a dolgot, hogy a golyva sebészi kezelése manapság az összes sebészileg képzett orvosok köz­birtokává vált s nagy mérvben a legjobb eredménynyel űzetik. Csak minálunk mutatkozik tartózkodás a golyva sebészi kezelése 1 Enucleation ou exstirpation du goitre parenchymateux. Paris, 1887. 2 Wiener klin. Wochenschrift 1891. 41. szám. 3 Deutsche Zeitschrift f. Chirurgie. 36. kötet 1893. 4 Beiträge zur Festschrift gewidmet Billroth 1893.

Next