Orvosi Hetilap, 1896. október (40. évfolyam, 40-43. szám)

1896-10-04 / 40. szám

Negyvenedik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1896. október ORVOSI HETILAP. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A gümös csigolyagyuladás gyógykezelése és kór­­tani tapasztalatok 700 eset alapján. Dollinger Gyula dr., egyetemi ny. rk. tanártól. 1892-ben e lapok hasábjain tettem közzé a gü­mős csont­os izületi gyuladás gyógykezelésére vonatkozó tapasztalataimat. Akkor hangsúlyoztam, hogy a gü­mős ízületek leghatalmasabb gyógyító szere a rögzítés, illetőleg a vele elért nyugalom. Ezen gyógykezelési iránynak nálunk megteremtője Balassa, a­ki idegen befolyás nélkül saját észlelései és tapasztalatai alapján ismerte fel a gü­mős ízületek gyógykezelésénél a rög­zítés nagy becsét, azt gyakorlatában általánossá tette és tapasz­talatait egy dolgozati cyklusban örökítette meg, a mely azon­ban teljesen feledésbe ment. Balassa először a „Zeitschrift cl. kais. kön. Gesellschaft der Aerzte zu Wien 11 1852. évi folyamában „Az izületi hántol­m­ak gyógykezeléséhez“ czímei czikkében” elmondja, hogyan ébredt fel benne a gondolat, hogy daczára annak, hogy ,,koc­­­káztatott vállalatnak látszott előtte a lobos izületet hozzáférhe­tetlen kötésbe foglalni mégis a rögzítéssel a gümös izületi loboknál kísérletet tett. Egy 7 éves gyermek, a­kinek nagy­mérvű görvélyes térdizületi lábja volt, eltörte a beteg végtag c­ombcsontját. Balassa a végtagra dextrinkötést alkalmazott, s a­midőn azt 6 hét múlva levette, feltűnt neki, hogy „nem­csak a törés gyógyulása találtatott, hanem egyszersmind a térd éktelensége is eltűnt­. Ezen tény őt további kísérletekre buzdí­totta, a melyek a legjobb eredménynyel végződtek, úgy hogy további tapasztalatait a Wiener med. Wochenschrift 1856. évi, majd pedig utoljára „Az absolut nyugalom ügyéhez a lobos­­z­­bántalmak­ gyógykezelése körül“ czímű értekezésében az Orvosi Hetilap 1864. évi folyamában közzé tette. Mindezen érteke­zéseiben lelkének egész hevével száll síkra az ő gyógyítási methodusáért és különösen az utóbbi értekezésében a követ­kezőket mondja: „Lássuk erre nézve mindenek előtt, mi történik izlódoknál a természet részéről?“ „Mindannyian, kik a termé­szet működését lobos­­zbántalmaknál észleltük, első jelenségül látjuk, hogy az illető ízület mozgási köre csökkentetik és hogy az egy vagy más irányú helyzetbe rögzíttetik...A nyugalmat és egyarányos helyzetet tehát a természet maga hozza létre mint a lábfolyamat szükségképeni következményét és végigleni kísérő­jét.''­ „A bántalmazott ízületnek ezen ösztönszerű nyugalomba helyezése képviseli a természetnek tényleges gyógyhatányát azon gyógyfolyamat legyőzése körül, melynél úgy a vérkeringés, mint az anyagcsere és tápláltatás fokozott tevékenységbe helyezték. Ezt és ennyit tesz a természet, a­mely fent említett készülékei kíséretében a szóban levő kórállapotot bámulatosan legyőzi. És ezt teszi a művészet is, azaz nyugalmat és egyarányos helyzetet szerez az ízületnek, midőn annak lobos bántalmainál az eltávo­­líthatlan kötést alkalmazzaEzen classikus szavak, amelyek­kel Balassa a természet geniális megfigyelőjének mutatja be magát, nem szorulnak commentárra. A gü­mós ízületek rögzí­tési gyógykezelésének ma is ezen megfigyelés és deductio képezi az alapját. A­mint a fent idézett dolgozatomban részletesen kifej­tettem, én a gu­mős ízületeket distractiós gépek nélkül, kézerő­vel, fokozatosan redressálom, a mindenkor mért eredményt kemény kötéssel, a véglegeset pedig levehet bőrtokkal rögzí­tem. Ezen módszer alól, a­mely az áll:" A rögzítés elvén alapul, a gü­mős csigolyagyuladás sem kép­ez kivételt. Ezzel az említett értekezésben nem foglalkoztam a hiányt pótlandó, a jelen dolgozat czélja egyrészt bemutatni at, hogyan terjesz­tettem ki a rögzítési gyógykezelést a gi.kiős csigolyagyula­­dásra, megismertetni azon készülékeket és módszereket, a­melyek hosszas kísérletezés alatt, számtalan átmeneti alak után kezeim között kifejlődtek, másrészt pedig közzétenni azon kór­­tani tapasztalatokat, a­melyeket csigolyagyuladásban szenvedő 700-nál több betegen tettem. I. Általános rész. 1. A csigolyagyuladás gyakorisága az egyes csigolyákban és a gerincz egyes seg­ment­ur­áiban. 1883. május havától 1895. november haváig közel 800 beteget vizsgáltam meg, a kik csigolyagyuladásban szenved­tek, s a­kik közül 700 betegről tettem használható feljegy­zéseket. Mindazon esetek, a­melyekben csupán gyanú volt a csigolyagyuladásra, de azt biztosan megállapítani nem lehetett, ezen összeállításba nem vétettek fel. Ezen 700 betegnek mintegy fele a nyilvános, másik fele pedig a magánrendelésem­nél jelent meg. A magángyakorlat eseteit itt azért használtam fel, mert e betegek nagy része hosszabb ideig állott észlelé­sem alatt és a nyilvános rendelésnek hygienice nagyon rosszul situált anyagát e tekintetben is kiegészítették. A 700 eset között volt: férfibeteg......................................357 nőbeteg........................................... 343. Az összes eseteket kétfelé osztottam. Azokat, a­melyek­ben már nagyobb gömbölyű púp volt, vagy a­melyeknél egy tövisnyújtvány sem emelkedett ki a sorból, egyszóval, a­mely eseteknél a gyuladás kiindulási helyét megállapítani nem lehe­tett, különválasztottam azon esetektől, a­melyekben a vizsgá­latkor csupán kicsiny púp volt. Ezeknél a púp hegyén levő csigolyát tekintettem a gyuladás eredeti fészkének. A 700 eset között nagy púp volt: a házi részben................................................................60 az ágyéki részben...........................................................20 mindkettőre kiterjedő.......................................................5 kettős púp......................................................................II púp nélküli eset a háti és ágyéki részben együtt 66. Ezen 162 esetben tehát nem lehetett meghatározni, hogy a gyuladás mely csigolyából indul ki. A fenmaradó 538 eset a következőképen oszlik meg a gerincz anatómiai szeletei között: a gerincz nyaki részében................................63 a gerincz háti részében................................321 a gerincz ágyéki részében...........................154.­ ­ Balassa János: Összegyűjtött kisebb munkái. Budapest, 1875. Az orvosi könyvkiadó társulat kiadása.

Next