Orvosi Hetilap, 1897. február (41. évfolyam, 6-9. szám)

1897-02-07 / 6. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 6. szám. Budapest, 1897. február 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a Tanffer Vilmos tanár vezetése alatt álló II. szülészeti és nőgyógyászati klinikáról. A magas fogóról, különös tekintettel a szűk medenczékre. Közli: Tóth István dr., egyetemi tanársegéd. Nincs az a szülészeti iskola, a­mely a fogót, mint egy hasznos, jóformán nélkü­lözhetlen eszközt be nem vette volna műszertárába s nem használná, de alkalmazási köre az egyes iskolák szerint nagyon különböző; a míg pl. Kézmárszkynál 1‘4°/0, Abegg, Winckelnél 2‘2°/0, illetőleg 2­6% a fogó alkal­mazásának gyakorisága az összes koponyafekvéses szülések­hez viszonyítva, addig másoknál 8'4°/0, 9'16%, 1­­'6°/0-ot tesz ki (Olshausen, Schauta, Schultze); a­míg tehát egyik csak minden 50 000-dik koponyafekvéses szülést fejez be fogóval, a másik minden 10-d­iknél szükségét látja alkalmazásának. Ezen nagy differentiának megfelelőleg, különböznek a felfogá­sok is a fogó alkalmazásának veszélytelenségéről, illetőleg káros voltáról, pl. hogy csak újabb adatokat hozzunk fel. Schmid (Archiv f. Gynaekol. 47.) a typikus fogóműtétet úgy az anyára, mint a magzatra egyaránt veszélytelen eljárásnak tartja, Münchmayer (Arch. f. Gynaek. 36.) s vele Wahl (A. f. Gynaek. 50.) a fogóműtétet az összes szülészeti műtétek között a legvéresebbnek mondja s mindkettő osztja Winckel azon nézetét, hogy a fogó még a legjártasabb műtő kezében sem veszélytelen műszer; ennek megfelelőleg alkalmazási körét is szű­kebb határok közé kívánják szorítani. Úgy látszik, mindinkább szaporodik azoknak száma, a­kik a szülészetben, a szülészi műtétekben a conservativismus mellett foglalnak állást s mióta minden szülő­intézetnek statis­­tikája világosan mutatja, hogy aránytalanul kedvezőbb azon szülések-gyermekágyak lefolyása, a­mely esetekben belső be­avatkozás, akár belső vizsgálat is, nem történt, mindinkább fokozottabb a törekvés arra nézve, hogy úgy a külső vizsgá­latot tökéletesítsük, mint arra, hogy lehetővé tegyük a szülés befejezését oly eljárások útján, a­melyeknél a szülőcsatornát külső behatások nem érik. így fejlődött ki s nyert általáno­sabb elterjedést a Ritgen-féle eljárás, majd a Krysteller-féle expressio, a­mely eljárások igen is sok esetben helyettesíthetik a typikus fogóműtétet. Klinikánkon e tekintetben mindig meg­volt a conser­­vativismusra való törekvés, bizonyítja, hogy a lefolyt 15 év alatt 7775 szülés közül csak 155 fogóműtétet végeztünk e­l(9°/0) s így e százalék­ aránynyal minden esetre a legconservativabb iskolák között foglalunk helyet. A­mikor azonban mindinkább iparkodunk szűkebb kor­látok közé szorítani a fogó alkalmazását, tisztán azon czél vezet, hogy minél ritkábban, minél kevesebb esetben fejezzük be a szülést mesterségesen olyan eljárás útján, a­mely szük­ségessé teszi a szülőcsatornának érintkezését, sértését idegen testtel, akár kézzel is, de nem írhatjuk alá Münchmayer, Wahl s a többiek azon nézetét, hogy a fogó a legvéresebb az összes szülészeti műtétek között. Nem engedi e közlemény kerete, hogy összes fogóműtéteinkre kiterjeszkedjem, de épen a következőkben tárgyalandó magas fogóműtéteink adataival kívánom e véleményünket igazolni, a­melyek pedig erre nézve minden esetre a legnyomósabb érveket szolgáltathatják. Iparkodunk tehát helyettesíteni a fogót más eljárások által ott, a­hol ezek kisebb veszélyűek, különösen az anyára nézve, másrészt azonban a fogó alkalmazási körét egy más irányban fejlesztettük ki, t. i. a magasan álló fejre alkal­mazott fogóműtéttel, a­minek jogosultságát, sikeres voltát az alábbiakban igazolhatjuk, miután idevonatkozó tapasztalatainkat előadtuk. E közlemény keretében összefoglaljuk mindazon magas fogókat, a­melyeket úgy a klinika szülőosztályán, mint a klinikával kapcsolatos szülészeti poliklinikumban végeztünk s melyekről feljegyzéseink megvannak.­ Összesen 34, illetőleg a magas fogó kísérletekkel együtt 44 esetről lesz szó, melyeket áttekinthetőség kedvéért 3 cso­portba foglalhatunk: I. Magas fogó rendes medencze mellett. II. Magas fogó szűk medencze mellett. IIj. Magas fogó kísérletek. I. csoport: Magas fogó rendes medencze mellett. (Lásd a mellé­kelt táblázatot.) Összesen 10 esetben alkalmaztunk fogót magasan álló fejre rendes medenczénél, k ízben a klinikán, 8-szor a poli­klinikumban. A szülőnők közül többször szülő 8, 2 pedig először szülő, e két utóbbinál hosszú kitolás mellett magas hőmérsék s az érverés számának feltűnő szaporodása adta az indicatiót a beavatkozásra, mindkét esetben régen elfolyt magzatvíz mel­lett a bemenetben rögzített fej­ek kimozdítása s igy a szülés­nek minden esetre javall befejezése fordítás útján megkísérel­hető sem volt volna s így az anya érdekében intendált be­avatkozás a magzat életének szem előtt tartásával csakis a fogó lehetett; az egyik esetben a magzat élveszü­letett (anyja 41 éves IP.), a másik igen erősen fejlett magzat asphyxiá­­ban jött a világra, feléleszthető nem volt (lásd 10. és 3. sz. esetet); mindkét esetben gátmetszés előzte meg a fej ki­fejtését. A 8 multipara között 2 XV.-szer szülő. Kort illetőleg: 20—30 év között volt 2 szülőnő 30-35 „ „ „ 1 „ 35 40 „ n „ 4. n 40 éven felül volt 3 „ ρ 30°/0. Minden esetre feltűnő, hogy a 10 közül 7 szülőnő 35 éven felül volt s ennek megfelelőleg 4, 5, 8, 9, 14 és 14 szülésen 1 Schultz dr., volt klinikai tanársegéd a Gyógyászat 1895. 44—46. számában s a Zeitschrift f. G. und Gyn. XXXIV. kötetében közölt magas fogú eseteket, a melyek egy része a II. szül. és nőgyógy. kliniká­ról ered, miután azonban, sajnos, e szülések naplói a klinikai irat­tárból hiányzanak, ezen eseteket közlésünk keretébe nem vehettük fel.

Next