Orvosi Hetilap, 1897. április (41. évfolyam, 14-17. szám)

1897-04-04 / 14. szám

Negyvennegyedik évfolyam. KIR. MAGYAR TUD. EGYETEN II. SEBÉ­SZETI KLINIKUM 14. szám. Budapest, 1897. április 11­. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ; HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Fü­lgyógyászati közlemények. Böde Gyula tanártól. Három csecsnyujtvány felvésését mutattam be a f. évi február 24-dikén tartott közkórházi orvostársulat ülésében, mind a három eset külön-külön úgy a kórtünemények és kórlefolyás, valamint a felvésés indicatiója, a műtét kivitele és a csecsnyujt­­ványban talált leletek szempontjából igen tanulságos. Az eseteket egyenként leírom és a kórtörténet után mind­egyikéhez az epikritikus megjegyzéseket csatolom. I. Tizennégy gramm súlyú Cholesteatom a csecsnyújtványban. A 29 éves erőteljes férfi február hó 12-dikén vétette fel magát a szt. Rókus-kórház fülbeteg osztályán. Előadása szerint 7 éves korában scarlatinát állott ki, mely után bal fü­le folyt, a fül­­folyás 12 éves korában szűnt meg és 1890-ig semmi baja sem volt, csak hallása volt ezen fülén csökkentve, ekkor állítólag meghűlés után ugyancsak bal fülében fájdalmak állottak be, melyekhez fejfájás járult; három hónapig húzódozott fül­­bántalmával és időközben váltakozva majd jól érezte magát, majd heves fájdalmak nyugtalanították, míg végre a fül- és fejfájdalmak állandók lettek, füle környéke megdagadt, füle ugyan nem folyt, azonban orvosa tanácsára Kolozsvárra ment, hol Brandt tanár a csecsnyujtványt felvéste, erre a sebnyilás­­ból és a fülből igen sok geny ürült ki, a csecsnyujtványon ejtett seb három hó után begyógyult és a fülfolyás megszűnt. Ezen időtől fogva folyó év január elejéig egészen jól érezte magát, ekkor füle ismét folyni kezdett, február elején füle mögött fájdalmas daganat keletkezett és e végett kereste fel osztályomat. Vizsgálatnál a jobboldali fül hallóképessége rendes, a dobhártya azonban a mellső-alsó körszélén félhold alakúan el­­meszesedett, miből azt lehet következtetni, hogy 7 éves korá­ban kiállott vörheny alkalmával ez a fül is bántalmazva volt. Baloldalt a fülkagyló mellfelé eláll és pedig az által, hogy a mögötte levő barázda piros színű dagadt kültakarótól ki van töltve, a megdagadt kültakaró a halánték felé húzódik, tészta­­tapintatú és a csecsnyujtvány mellső felére is terjed, a külső hangvezeték irányában hátrafelé egy centiméternyire igen fáj­dalmas pontra akadunk, a csecsnyujtvány hátsó felén kereszt­alakú bőrheget lehet látni, mely az e helyen kissé behorpadt csonttal erősen összenőtt, itt a kültakaró nem duzzadt és rendes színben van, e helyen az erősebb nyomás sem okoz fájdalmat, a bal külső hangvezetékből szürkés-sárga geny ürül ki, a külső hangvezeték belűre megszűkült és kivált annak hátsó felső fala befelé süppedt, úgy hogy feneke felé tölcsérszerű alakot mutat, melynek végén a dobhártyát vagy annak egyes részeit megkülönböztetni nem lehet, látható azonban a felső­hátsó falból lencse nagyságú polyposus kinövés, melyet kutasz­­szal felemelni lehet, mire a mögötte összegyü­lemlett geny nagy mennyiségben kifelé tódul. A betegnek hőmérséke úgy a felvételi nap esteli idejé­ben, valamint másnap reggel 37­2, közérzülete egészben véve nem rossz, étvágya jó, éjjel is néhány óráig jól alszik, mire fülfájdalmai által háborgatva lesz. Hallóképessége a baloldali fü­lön az acumeterre nézve 1­0, a Weber-féle kísérletnél a hallásbenyomás a beteg fü­lön élénkebb. Mindenekelőtt indi­álva volt, hogy a külső hangvezeték fenekén levő polyposus kinövést eltávolítsuk, hogy ily módon a genynek szabad utat a kiürülésre alkossunk, éles kanállal tehát ezen kinövést eltávolítottam és erre a beteg megkönnyeb­bülve is érezte magát, sőt nyomás a csecsnyujtványra kevesebb fájdalmat idézett elő. A csecsnyujtvány fölötti daganat, az antrumnak meg­megfelelő fájdalmas hely, a külső hangvezeték hátsó-felső falának az üreg felé látható lesüppedése, a folytonosan tartó, ha rövid ideig is szünetelő fü­l- és fejfájdalmak a genyes kór­folyamat, melynek termékét a dobüregből kibugyogni láttuk, azon kórképet tüntették fel, mely a dobüregben levő genyező lábnak átterjedését a csecsnyujtvány üregére jellemzi, ezt annál inkább felvehettük, minthogy a beteg 6 év előtt szintén ily bajban szenvedett és így fennállott a javalat, hogy a csecs­nyujtvány üregében meggyü­lemlett genynek szabad utat nyissunk és az ott netalán létrejött elroncsolt csontot eltávolítsuk, szóval a csecsnyujtvány felvésése mint vitalis javalat fennállott. Február 13-dikán a csecsnyujtvány felvésése narcosis­­ban történt, a bemetszés a dagadt kültakarón­­át egész a csontig 6 centiméternyi hosszú vonalban egy centiméternyire a fülkagyló mögött ezzel párhuzamosan ejtetett meg, mire a periostealis geny nagy mennyiségben ömlött ki, a lágyrészek a csonthártyával együtt mell- és hátrafelé tolatván, horgok segélyével mell- és hátrafelé rögzíttettek, úgy hogy a csecs­nyujtványt egész kiterjedésében jól áttekinteni lehetett, a vérzés csillapítása után az egész csontfedőt kékes színben lehetett látni, a csecsnyujtvány hátsó szélén az első alkalommal történt megnyitás után visszamaradt csontheg látszott, míg a külső hangvezeték felső szélével egy vonalban hátrafelé az antrum­nak megfelelő helyen a csontfedőn kis lencsenagyságú egyenetlen szélű defectus tűnt fel, melyen át a cholesteatomának gyöngyházfényű burka látszott. Ezen kis lencsenagyságú defectus körül minden irány­ban nemcsak az egész csecsnyujtvány csontfelülete lett véső­vel eltávolítva, hanem a külső hangvezeték hátsó csontfala is, erre feltűnt az egész nagy üreget kitöltő cholesteatoma, melynek külső felülete hagymaszerűen egymásra tapadó össze­függő nagy fehér lemezekből állott, midőn ezen diónagyságú képletet üregéből kanállal kiemeltem, annak bennéke és azon része, mely a dobüreg felé feküdt, mint szétesésben levő igen bűzös sötét barna-vöröses törmelék tűnt fel, úgy hogy ezen elváltozásnál fogva sem lehetett volna a külső hangvezeték vagy a dobüreg felől a cholesteatomot felismerni vagy annak jelenlétére gondolni. A cholesteatomot magában foglaló diónagyságú üreg, mely mell- és befelé a dobüreggel egybeolvad, kékes színű duzzadt nyakhártyával van bevonva, melyen kis szigetenként lencsenagyságú fehér színű foltok láthatók ; ezen kórosan el­változott nyákhártyát éles kanállal kikapartam, hogy ilyformán a cholesteatom termő ágyát kiirtsam és midőn ezen eljárásomat szorgosan végeztem, tiszta fehér elturnizált csontfalakra akadtam.

Next