Orvosi Hetilap, 1897. április (41. évfolyam, 14-17. szám)
1897-04-04 / 14. szám
Negyvennegyedik évfolyam. KIR. MAGYAR TUD. EGYETEN II. SEBÉSZETI KLINIKUM 14. szám. Budapest, 1897. április 11. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ; HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Fülgyógyászati közlemények. Böde Gyula tanártól. Három csecsnyujtvány felvésését mutattam be a f. évi február 24-dikén tartott közkórházi orvostársulat ülésében, mind a három eset külön-külön úgy a kórtünemények és kórlefolyás, valamint a felvésés indicatiója, a műtét kivitele és a csecsnyujtványban talált leletek szempontjából igen tanulságos. Az eseteket egyenként leírom és a kórtörténet után mindegyikéhez az epikritikus megjegyzéseket csatolom. I. Tizennégy gramm súlyú Cholesteatom a csecsnyújtványban. A 29 éves erőteljes férfi február hó 12-dikén vétette fel magát a szt. Rókus-kórház fülbeteg osztályán. Előadása szerint 7 éves korában scarlatinát állott ki, mely után bal füle folyt, a fülfolyás 12 éves korában szűnt meg és 1890-ig semmi baja sem volt, csak hallása volt ezen fülén csökkentve, ekkor állítólag meghűlés után ugyancsak bal fülében fájdalmak állottak be, melyekhez fejfájás járult; három hónapig húzódozott fülbántalmával és időközben váltakozva majd jól érezte magát, majd heves fájdalmak nyugtalanították, míg végre a fül- és fejfájdalmak állandók lettek, füle környéke megdagadt, füle ugyan nem folyt, azonban orvosa tanácsára Kolozsvárra ment, hol Brandt tanár a csecsnyujtványt felvéste, erre a sebnyilásból és a fülből igen sok geny ürült ki, a csecsnyujtványon ejtett seb három hó után begyógyult és a fülfolyás megszűnt. Ezen időtől fogva folyó év január elejéig egészen jól érezte magát, ekkor füle ismét folyni kezdett, február elején füle mögött fájdalmas daganat keletkezett és e végett kereste fel osztályomat. Vizsgálatnál a jobboldali fül hallóképessége rendes, a dobhártya azonban a mellső-alsó körszélén félhold alakúan elmeszesedett, miből azt lehet következtetni, hogy 7 éves korában kiállott vörheny alkalmával ez a fül is bántalmazva volt. Baloldalt a fülkagyló mellfelé eláll és pedig az által, hogy a mögötte levő barázda piros színű dagadt kültakarótól ki van töltve, a megdagadt kültakaró a halánték felé húzódik, tésztatapintatú és a csecsnyujtvány mellső felére is terjed, a külső hangvezeték irányában hátrafelé egy centiméternyire igen fájdalmas pontra akadunk, a csecsnyujtvány hátsó felén keresztalakú bőrheget lehet látni, mely az e helyen kissé behorpadt csonttal erősen összenőtt, itt a kültakaró nem duzzadt és rendes színben van, e helyen az erősebb nyomás sem okoz fájdalmat, a bal külső hangvezetékből szürkés-sárga geny ürül ki, a külső hangvezeték belűre megszűkült és kivált annak hátsó felső fala befelé süppedt, úgy hogy feneke felé tölcsérszerű alakot mutat, melynek végén a dobhártyát vagy annak egyes részeit megkülönböztetni nem lehet, látható azonban a felsőhátsó falból lencse nagyságú polyposus kinövés, melyet kutaszszal felemelni lehet, mire a mögötte összegyülemlett geny nagy mennyiségben kifelé tódul. A betegnek hőmérséke úgy a felvételi nap esteli idejében, valamint másnap reggel 372, közérzülete egészben véve nem rossz, étvágya jó, éjjel is néhány óráig jól alszik, mire fülfájdalmai által háborgatva lesz. Hallóképessége a baloldali fülön az acumeterre nézve 10, a Weber-féle kísérletnél a hallásbenyomás a beteg fülön élénkebb. Mindenekelőtt indiálva volt, hogy a külső hangvezeték fenekén levő polyposus kinövést eltávolítsuk, hogy ily módon a genynek szabad utat a kiürülésre alkossunk, éles kanállal tehát ezen kinövést eltávolítottam és erre a beteg megkönnyebbülve is érezte magát, sőt nyomás a csecsnyujtványra kevesebb fájdalmat idézett elő. A csecsnyujtvány fölötti daganat, az antrumnak megmegfelelő fájdalmas hely, a külső hangvezeték hátsó-felső falának az üreg felé látható lesüppedése, a folytonosan tartó, ha rövid ideig is szünetelő fül- és fejfájdalmak a genyes kórfolyamat, melynek termékét a dobüregből kibugyogni láttuk, azon kórképet tüntették fel, mely a dobüregben levő genyező lábnak átterjedését a csecsnyujtvány üregére jellemzi, ezt annál inkább felvehettük, minthogy a beteg 6 év előtt szintén ily bajban szenvedett és így fennállott a javalat, hogy a csecsnyujtvány üregében meggyülemlett genynek szabad utat nyissunk és az ott netalán létrejött elroncsolt csontot eltávolítsuk, szóval a csecsnyujtvány felvésése mint vitalis javalat fennállott. Február 13-dikán a csecsnyujtvány felvésése narcosisban történt, a bemetszés a dagadt kültakarónát egész a csontig 6 centiméternyi hosszú vonalban egy centiméternyire a fülkagyló mögött ezzel párhuzamosan ejtetett meg, mire a periostealis geny nagy mennyiségben ömlött ki, a lágyrészek a csonthártyával együtt mell- és hátrafelé tolatván, horgok segélyével mell- és hátrafelé rögzíttettek, úgy hogy a csecsnyujtványt egész kiterjedésében jól áttekinteni lehetett, a vérzés csillapítása után az egész csontfedőt kékes színben lehetett látni, a csecsnyujtvány hátsó szélén az első alkalommal történt megnyitás után visszamaradt csontheg látszott, míg a külső hangvezeték felső szélével egy vonalban hátrafelé az antrumnak megfelelő helyen a csontfedőn kis lencsenagyságú egyenetlen szélű defectus tűnt fel, melyen át a cholesteatomának gyöngyházfényű burka látszott. Ezen kis lencsenagyságú defectus körül minden irányban nemcsak az egész csecsnyujtvány csontfelülete lett vésővel eltávolítva, hanem a külső hangvezeték hátsó csontfala is, erre feltűnt az egész nagy üreget kitöltő cholesteatoma, melynek külső felülete hagymaszerűen egymásra tapadó összefüggő nagy fehér lemezekből állott, midőn ezen diónagyságú képletet üregéből kanállal kiemeltem, annak bennéke és azon része, mely a dobüreg felé feküdt, mint szétesésben levő igen bűzös sötét barna-vöröses törmelék tűnt fel, úgy hogy ezen elváltozásnál fogva sem lehetett volna a külső hangvezeték vagy a dobüreg felől a cholesteatomot felismerni vagy annak jelenlétére gondolni. A cholesteatomot magában foglaló diónagyságú üreg, mely mell- és befelé a dobüreggel egybeolvad, kékes színű duzzadt nyakhártyával van bevonva, melyen kis szigetenként lencsenagyságú fehér színű foltok láthatók ; ezen kórosan elváltozott nyákhártyát éles kanállal kikapartam, hogy ilyformán a cholesteatom termő ágyát kiirtsam és midőn ezen eljárásomat szorgosan végeztem, tiszta fehér elturnizált csontfalakra akadtam.