Orvosi Hetilap, 1897. augusztus (41. évfolyam, 31-35. szám)
1897-08-01 / 31. szám
Negyvenegyedik évfolyam. Budapest, 1897. augusztus 1. 31. szám. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az egyetemi II. belklinikából. Az arcz-sorvadásról. Irta: Jendrassik Ernő dr., egyetemi ny. rk. tanár. A hemiatrophia faciei nem annyira ritka volta miatt, mint inkább az idegek tápláló befolyásának sokat vitatott kérdése szempontjából állandó érdeklődésnek tárgya. Hiszen, ha meggondoljuk, hogy az esetek túlnyomó többségében e bántalom sem az életet nem dönti veszedelembe, sem különösebb szenvedést a betegnek nem okoz, alig tekinthető az többnek mint cosmetikai hibának. És mégis minden észlelő siet a saját esetét közzé tenni s időről időre összefoglaló tárgyalások látnak napvilágot. Egyik legújabb ilyen összeállítás E. Joseph thesise,2 ebben 115 esetről számol be a szerző, s azóta is 516 eset leírása jelent meg. Hazai észlelőink közül Kétli,3 újabban Rónai (1889), Berendi' (1894), Bécsi 6 (1896) és Donath' (1897) ismertettek egy-egy esetet. A kérdés sarkpontját képezi annak eldöntése, hogy váljon ezen kétségtelenül ideges befolyás alatt keletkező kötőszöveti sorvadás a trigeminus, vagy az együttérző idegrendszer bántalmából származik-e, s ha ez el volna döntve, még mindig nincsen megoldva a miként. Az ophthalmia neuroparalytica ma már nem izgatja a kutatókat, amióta kiderült, hogy ezen bántalom csupán a szem hiányos védelméből származik, tehát traumás eredetű, s ha a hemiatrophia faciei nem léteznek, az idegrendszer tápláló befolyásának hajdan bőven tárgyalt ügye, eltekintve a mozgató idegek befolyásától az izmok épségére, talán hosszú időre lekerült volna a napirendről. De daczára a közölt esetek jelentékeny számának, még mindig távol állunk e kórfolyamat megértésétől s a közölt öt bonczolási eredmény sem vezetett eddigelé a biztos útra. Az általunk észlelt három eset több tekintetben érdemel figyelmet, ez okolja meg közlésüket is; ezen esetek alkalmából a hemiatrophia kórtana fejtegetéséhez is óhajtunk járulni íme előbb a kórtörténetek. 1. eset: VI. Mari, 10 éves, földmíves leánya Szatmármegyéből, a klinikán felvettük 1896. októberben. A beteg szülei élnek és egészségesek, valamint 7 testvére is, négy testvére kis korban halt meg, a családban idegbaj nem fordult elő. Kis betegünknek sem volt ezen baja kezdetéig valami jelentékenyebb bántalma, még csak torokgyuladásra sem emlékeznek hozzátartozói, sem erőművi behatásra. Jelen baja kezdetéről hozzátartozói révén annyit tudtunk meg, hogy 3- 4 év előtt jobb szeme alatt pörsenés (?) támadt. 1 Előadta a budapesti kir. orvosegyesület 1890. november 28-diki ülésén. 2 Ein Beitrag zur Kenntnis der Hemiatrophia faciei. Berlin, 1894. 3 Orvosegyesületi Évkönyv 1881. 21. 1. 4 Orvosi Hetilap 1889. 119. I. 5 Orvosi Hetilap 1894. 495. I. 11 Orvosi Hetilap 1890. 003. 1. 7 Klinikai Füzetek 1897. ebből rövid ideig sárgás, beszáradó folyadék szivárgott (herpes ?), ugyanekkor jobb szemét fájlalta, a világosságba nem tudott nézni, majd egész jobb arczfelében fájdalmakról panaszkodott. Két-három hónappal később tűnt fel szüleinek, hogy a kis leány jobb arczfele soványodni kezd. Ez a folyamat lassan haladt s úgy látszik 1896. január óta nem rosszabbodott. Fájdalmai az arczselében, úgy látszik, nem tartottak igen soká, a kis beteg legalább már nem is emlékszik fájdalmaira vissza. A felvétel idején az általában jól fejlett s eléggé táplált betegen a következő elváltozásokat figyeltük meg. A beteg mindkét alkarja, de főleg kezei állandóan kékes-pirosak, amely szín hidegben nagy mértékben fokozódik. Kezének háti oldalán legfeltűnőbb e jelenség, ott egymás mellett kékes és vöröses helyek vannak, e szín mindenütt elhalványodik nyomásra, szabadon hagyva pedig elég gyorsan visszatér. Az ezen bőrterületekre gyakorolt vonás, erőművi inger csupán gyorsan múló halványodást okoz. Magasra emelve karjait, a vörös szín csak igen lassan múlik el. A beteg jobb arczfele tetemesen elüt a baltól. Az arczfelek színezetében ugyan nincs feltűnő különbség, de a jobboldalon a homlokzájon a jobb szemöldök közepétől egészen a hajas részig terjedőleg barnás, mintegy 3—5 mm. széles sáv látszik, mint barnás árnyalat; közelebbi megtekintésre feltűnik, hogy ennek megfelelőleg a bőr kissé besüppedt, finom ránczokba szedhető, kissé egyenetlen felületű. Hasonló folt látszik még kissé kifelé a hajas rész szélén kerek alakban, ez azonban közepén inkább fehéres, hegedésszerű. A bőr a 1. ábra.