Orvosi Hetilap, 1897. augusztus (41. évfolyam, 31-35. szám)

1897-08-01 / 31. szám

Negyvenegyedik évfolyam. Budapest, 1897. augusztus 1. 31. szám. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az egyetemi II. belklinikából. Az arcz-sorvadásról. Irta: Jendrassik Ernő dr., egyetemi ny. rk. tanár.­ A hemiatrophia faciei nem annyira ritka volta miatt, mint inkább az idegek tápláló befolyásának sokat vitatott kérdése szempontjából állandó érdeklődésnek tárgya. Hiszen, ha meggondoljuk, hogy az esetek túlnyomó többségében e bántalom sem az életet nem­ dönti veszedelembe, sem külö­nösebb szenvedést a betegnek nem okoz, alig tekinthető az többnek mint cosmetikai hibának. És mégis minden észlelő siet a saját esetét közzé tenni s időről időre összefoglaló tár­gyalások látnak napvilágot. Egyik legújabb ilyen összeállítás E. Joseph thesise,2 ebben 115 esetről számol be a szerző, s azóta is 516 eset leírása jelent meg. Hazai észlelőink közül Kétli,3 újabban Rónai (1889), Berendi' (1894), Bécsi 6 (1896) és Donath'­ (1897) ismertettek egy-egy esetet. A kérdés sarkpontját képezi annak eldöntése, hogy váljon ezen kétségtelenül ideges befolyás alatt keletkező kötőszöveti sorvadás a trigeminus, vagy az együttérző ideg­­rendszer bántalmából származik-e, s ha ez el volna döntve, még mindig nincsen megoldva a miként. Az ophthalmia neuro­­paralytica ma már nem izgatja a kutatókat, a­mióta ki­derült, hogy ezen bántalom csupán a szem hiányos védelmé­ből származik, tehát traumás eredetű, s ha a hemiatrophia faciei nem léteznek, az idegrendszer tápláló befolyásának hajdan bőven tárgyalt ügye, eltekintve a mozgató idegek be­folyásától az izmok épségére, talán hosszú időre lekerült volna a napirendről. De daczára a közölt esetek jelentékeny számának, még mindig távol állunk e kórfolyamat megértésé­től s a közölt öt bonczolási eredmény sem vezetett eddigelé a biztos útra. Az általunk észlelt három eset több tekintet­ben érdemel figyelmet, ez okolja meg közlésüket is; ezen ese­tek alkalmából a hemiatrophia kórtana fejtegetéséhez is óhaj­tunk járulni íme előbb a kórtörténetek. 1. eset: VI. Mari, 10 éves, földmíves leánya Szatmár­­megyéből, a klinikán felvettük 1896. októberben. A beteg szülei élnek és egészségesek, valamint 7 test­vére is, négy testvére kis korban halt meg, a családban ideg­baj nem fordult elő. Kis betegünknek sem volt ezen baja kezdetéig valami jelentékenyebb bántalma, még csak torok­­gyuladásra sem emlékeznek hozzátartozói, sem erőművi be­hatásra. Jelen baja kezdetéről hozzátartozói révén annyit tudtunk meg, hogy 3- 4 év előtt jobb szeme alatt pörsenés (?) támadt. 1 Előadta a budapesti kir. orvosegyesület 1890. november 28-diki ülésén. 2 Ein Beitrag zur Kenntnis der Hemiatrophia faciei. Berlin, 1894. 3 Orvosegyesületi Évkönyv 1881. 21. 1. 4 Orvosi Hetilap 1889. 119. I. 5 Orvosi Hetilap 1894. 495. I. 11 Orvosi Hetilap 1890. 003. 1. 7 Klinikai Füzetek 1897. ebből rövid ideig sárgás, beszáradó folyadék szivárgott (herpes ?), ugyanekkor jobb szemét fájlalta, a világosságba nem tudott nézni, majd egész jobb arczfelében fájdalmakról panaszkodott. Két-három hónappal később tűnt fel szüleinek, hogy a kis leány jobb arczfele soványodni kezd. Ez a folya­mat lassan haladt s úgy látszik 1896. január óta nem rosszabbodott. Fájdalmai az arczselében, úgy látszik, nem tartottak igen soká, a kis beteg legalább már nem is emlék­szik fájdalmaira vissza. A felvétel idején az általában jól fejlett s eléggé táp­lált betegen a következő elváltozásokat figyeltük meg. A beteg mindkét alkarja, de főleg kezei állandóan kékes-pirosak, a­mely szín hidegben nagy mértékben fokozódik. Kezének háti oldalán legfeltűnőbb e jelenség, ott egymás mellett kékes és vöröses helyek vannak, e szín mindenütt elhalványodik nyo­másra, szabadon hagyva pedig elég gyorsan visszatér. Az ezen bőrterületekre gyakorolt vonás, erőművi inger csupán gyorsan múló halványodást okoz. Magasra emelve karjait, a vörös szín csak igen lassan múlik el. A beteg jobb arczfele tetemesen elüt a baltól. Az arcz­­felek színezetében ugyan nincs feltűnő különbség, de a jobb­oldalon a homlokzájon a jobb szemöldök közepétől egészen a hajas részig terjedőleg barnás, mintegy 3—5 mm. széles sáv látszik, mint barnás árnyalat; közelebbi megtekintésre fel­tűnik, hogy ennek megfelelőleg a bőr kissé besüppedt, finom ránczokba szedhető, kissé egyenetlen felületű. Hasonló folt látszik még kissé kifelé a hajas rész szélén kerek alakban, ez azonban közepén inkább fehéres, hegedésszerű. A bőr a 1. ábra.

Next