Orvosi Hetilap, 1897. szeptember (41. évfolyam, 36-39. szám)

1897-09-05 / 36. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1897. szeptember 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Szemelvények a budapesti Stefánia-szegény gyermek­­kórház casuistikájából. Közük : Berend Miklós dr., kórházi első segédorvos és Preisich Kornél segédorvos. Nagy beteganyag mellett évente számos oly eset jő elő, mely ritkasága vagy különösebb lefolyása miatt említést érdemel; tanulságosnak láttuk egynéhánynak összeállítását lehetőleg összefüggő egészben, már csak azért is, mert a különösebb esetek leírásából a kórházi forgalom jobban meg­ítélhető, mint egyes statistikai adatok alapján. A­mi az 1895-diki beteganyagot illeti, először is meg­­endítendőnek tartjuk a meningitis cerebrospinalis esetek nagyobb halmazatát,­­mint rendesen. Átlag minden évben megfordul kórházi rendelésünkön 1—2 ily beteg, de évek óta nem oly számban, mint 1895-ben s hogy ezen kóralak általánosabban volt elterjedve a szokottnál, hogy nem sporadikus fellépéssel, de kisebb járványnyal álltunk szemben, ezt nemcsak az acut lefolyásukban észlelt esetek bizonyították, de a hónapok múlva is még mindig jelentkező oly betegek, kik a meningitis után visszamaradt elváltozások miatt keresték fel a kórházat. Mióta Vieusseux 1805-ben az első genfi epidémiát leírta, alig volt nagyobb terület Európában, melyen ne észlelték volna néhányszor kisebb-nagyobb epidémiák fellépését. Magyarországon is többször észeltetett, Szontagh F. már évek előtt leírt egy a budapesti „Stefánia“ gyermekkórházban észlelt kisebb fő­városi járványt. Mint a­hogy rendesen történni szokott, a 95-ben észlelt esetek­­halmozódása is a hidegebb évszakra, télvége és tavaszra esett. Összesen 28 esetet észleltünk, melyek közül azonban csak 19-nek láttuk acut stádiumát, 9 pedig röviddel azelőtt lefolyt meningitis maradványaival kereste fel a kórházat. Az észlelt 19 eset közül 10 mint fekvő beteg, 9 pedig mint bejáró részesült kórházi kezelésben. Ez „ambulans“ meningitis azonban épen úgy nem mutatott könnyű lefolyást, mint fekvő betegeink; 2 meghalt, kettő pedig surdomutitas, beszéd és intelligentia­­zavarral gyógyult; 5 elmaradt a kórházi rendelésről. Ez esetek lefolyása nem tüntetett fel semmi rendkívüliséget, csak a 6988. sz. H. Z.-nál volt egy ritkább complicatio, 5 napig tartó jobb oldali paratitis észlelhető; az eset gyógyult. Több tekintetben érdekes adatokat találtunk a kórházban végigészlelt fekvő meningitises betegeinknél. Ez esetek jellege ugyancsak igen súlyos volt; 10 eset közül ugyanis csak 5 gyógyult teljesen, míg három meghalt, kettőnél pedig gyógyít­­h­atlan zavarok, egyik esetben mindkét láb spastikus paresise, másiknál teljes süketség maradt vissza. Hét eset folyt le complicatio nélkül, kettő complicálódott makacs fájdalmakkal járó térdizületi duzzanatokkal, tü­dőlábot egy esetben sem láttunk fellépni. Legérdekesebb szövődött esetünk azonban H. L. (566. 1. sz.), a­ki május 30-dikán bete­gedett meg jellemző tünetekkel, junius 7-én vétetett fel a kórházba s a meningitis kórképe mellett typikus kanyaró küteget mutatott, mely a felvétel napján fejlődött ki. Direkt átvitelét a contagiumnak egy esetben voltunk képesek kimutatni (485. S. sz.) egy másfél éves gyermeknél, kinek testvére három nappal a betegség kezdete előtt ugyan­olyan tünetek közt halt el. A kór lefolyása a legtöbb esetben nem tüntetett fel semmi rendkívüliséget, legérdekesebb volt egy red­diváló esetünk, melynek kortörténetét röviden kö­zöljük : (379. Felv. I. sz.) R. Erzsi, 6­­2 éves. Egy hétig lappangva, fejfájás és levertséggel járó kezdet után, heves hányással betegedett meg április 24-én, mikor kórházunkba már kifejezett kórképpel vétetett fel: erős retroversio, nyakmerevség, középtág merev pupillák, óriási fejfájás, zavart sensorium, behúzódott has, constipatio. Trousseau-féle csíkok a hasfalon voltak az első napokban észlelt tünetek, mérsékelt romittáló láz mellett állandóan szaporább ütér-lökés (100- 120.). A felvételre követ­kező napon a jobb térdizület fájdalmas duzzanata lépett fel. A szokásos kezelésre (felvétkor nadályok a proc. mastoideusok tájára, először calomel, majd brom és jodkalium) mindezen aggasztó tünetek nagyobb­részt visszafejlődtek május 1-ig, csak a fejfájás és láz tartanak május 4-ig. Május 6-án a beteg elhagyja az ágyat, étvágytalansága fennáll, cerebrális tünetek teljesen megszűntek. Május 12-én újra láz lép fel heves fejfájással, 15-én újra hányás jelentkezik s a beteg egy-két nap alatt a meningitis izgalmi stádiumának összes jeleit mutatja; szívgyen­­geség jelentkezik, 19-én varicella eruptio, mely pár nap alatt beszárad. Május 24—25-dikén láz csökken, látszólagos javulás, de 26-dikától kezdve a láz, a hányás folyton tartanak, a szívgyengeség tünetei mind­inkább előtérbe lépnek. A láz június 1-én megszűnik, s innen kezdve a hőmérsék majdnem 28 napon át, a beteg haláláig, igen kevésszer éri el a 37°-ot, majdnem mindig subnormális. A jobb temporon decubitus fejlődik, a hasfalon cad­ectikus purpura lép fel; a halál cerebrális tünetek állandó fennállása mellett június 28-dikán következett be. Egy másik esetünket a bonczlelet teszi érdekessé. (168. Fr. 1. sz.) D. Mariska, 7 éves, február 18-dikán betegedett meg igen heves tüne­tekkel, melyek 16 nap alatt halálhoz vezettek ; a klinikai észlelés egy typikus meningitis kórképét tüntette fel. A bonczlelet a következő volt: Meningitis cerebrospinalis cum exsudatione in regione chiasmatis optici ad superficiem inferiorem lobi temporalis dextri et in meningibus medullae spinalis, excepta parte cervicali et medulla oblongata. (Preisz­t­r.) 19 acut esetünk közül tiznél láttunk herpes eruptiót, háromszor a háton. Fekvő betegeink egy harmadánál észlel­tünk mérsékelt albuminuriát, négynél tapintható léptumort. Különösen súlyosaknak bizonyultak azon esetek, melyek­nél convulsiók voltak jelen; majdnem minden olyan eset, mely görcsökkel kezdődött, teljes eszméletlenséghez is vezetett. Ilyen intensív görcsökkel járó esetünk csak egy gyógyult teljesen, míg kettőnél súlyos elváltozások maradtak vissza; a kezdeti convulsióknak minden körülmények közt súlyosabb jelentőséget kell tulajdonítanunk és pedig annál nagyobb mérv­ben, minél idősebb a beteg. Egy vagy másfél éves gyermekek­nél a kor már magában is eléggé súlyosbítja a prognosist, s a kezdeti görcsöknek e korban alig tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget, tekintettel arra, hogy e korban a gyermekek görcsökre sokkal hajlamosabbak s épen a meningitis cerebro­­spinalisnál észlelhetjük sokszor, hogy nagyobb és hirtelen hő­mérsék emelkedést kisebb gyermekeknél epileptiform görcs előz meg, míg idősebbeknél ezen okból csak rázó hideg jelent­kezik ; a nagyobb gyermekek hasonló görcsei ilyen lényeg­telenebb dologra alig vezethetők vissza. Meg kell említenünk még, hogy eseteink, alig 1—2 kivétellel, nem feleltek meg Ziemssen azon szabályának, hogy a pupillák eleinte rendesen szűkültek, később lassan kint tágulnak. Majdnem minden esetünkben kisebb-nagyobb fokú pupillatágulatot észleltünk már az első napoktól fogva, kifejezett kezdeti szűkületet csak egyszer.

Next