Orvosi Hetilap, 1898. április (42. évfolyam, 14-17. szám)

1898-04-03 / 14. szám

Negyvenkettedik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1898. április 3. ORVOSI HETILAP. KIR. MAG A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Faragó Ödön : A diphtheria ellenes serumtherapia értékének kritikai méltatásá­hoz. 161. 1. Müller Kálmán : A dyspepsia praetuberculosa. 163. 1. Kollarits Jenő: Közlemény a budapesti kir. magyar tud. egyetem II. belklinikájá­ról. (Kétly Károly tanár.) A Basedow-kórról. 164. 1. Tárcza. Hőgyes Endre: Elnöki megnyitó a magyar orvosi könyvkiadó- társulat 1898. márczius 30-dikán tartott közgyűlésén. 165. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. Julius Glax : Lehrbuch der Balneo­therapie. 167. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Külföldi egyetemek. Az orosz egyetemi hallgatók sorsa. — Megbízások. — Kitüntetés. — Herczel dr. — Kuthy Dezső dr. — Szt. Lukács-fürdő. 168. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK Adatok a diphtheria ellenes serumtherapia értékének kritikai méltatásához. Faragó Ödön dr., Szeged szab. kir. város tiszti főorvosától. Azon számtalan kérdés közül, mely a felszínen levő kérdések között a gyakorlati orvoslással foglalkozó szakfér­fiakat különösebben érdekli, elsőrangú helyen áll a diphtheria­­ellenes serumtherapia kérdése. Nem c­élom ezúttal azon nagyobbára kedvező kísérleti eredményekkel foglalkozni, melyek a helyi és külföldi szak­sajtóban egyaránt ismertetve lettek , hanem feladatomul tűztem ki a serumtherapia értékét azon adatok alapján tenni objectív kritika tárgyává, mely adatokkal az immáron közel száz­ezernyi lakosságú Szeged szab. kir. város rendelkezik. Szeged ugyanis a székes főváros után egyike azon első — vagy legalább is a legelsők között levő — városoknak, melyekben a heveny-ragályos betegségeknek törvényileg kötelező bejelentése úgy a roncsoló toroklok ellen hozott 10.395/893. számú, mint általában a ragályos károk bejelentése tárgyában kiadott 91.954/1894. számú belügyministeri rendeleteket jóval megelőzőleg már életbe léptetve volt. Az 1876. évi XIV. t. sz. 80-dik §-ának szigorú végre­hajtása s így a bejelentési kötelezettség életbeléptetése tiszti működésem első teendői közé tartozván, azon kedvező hely­­­zetben vagyok, hogy a roncsoló toroklábos megbetegedések s halálozások számának összehasonlítása tekintetében már az 1890-dik év II-dik felétől kezdve rendelkezem adatokkal. Minthogy azonban a csonka 1890-diki év megbetegedési ada­tai a kritikai méltatásra nem nyújtanak eléggé felhasználható támpontokat, ennélfogva fejtegetéseim tárgyát tulajdonkép az 1891-diki évtől 1897. deczember hó végéig tartó 7 egymásutáni év fogja képezni. * * * Valamely alkalmazásba vett új gyógymód értékének elbírálásánál a gyakorló orvos előtt az a fő kérdés, hogy váljon a tudomány akkori álláspontja szerint indokolt s a megbízható szakférfiak által ugyanazon időben legkiterjedtebben alkalmazni szokott gyógymód, vagy gyógymódokkal szemben az új eljárás minő gyógyulási eredményt mutat fel? Ezen kérdés eldöntésénél kétségkívül a legnagyobb fontosággal bír azon adatoknak ismerete, melyek az illető betegség halálozási viszonyaira vonatkoznak. Ha tehát valamely betegség halálozási viszonyai egy bizonyos gyógymód alkalmazása óta feltűnő javu­lást mutatnak, s ha az új gyógyítási mód szerint kezelt betegek elhalálozását jelentő relatív halálozási szám nagymérvű csök­kenést tüntet fel azon halálozásokkal szemben, melyek ugyan­azon időszak alatt olyan betegeknél következtek be, kik ezen gyógymódban nem részesültek, akkor ezen adatok birtokában joggal lehet az illető gyógymód értékére követ­keztetést tenni. Úgy hiszem, hogy ezen tétel felállításának helyessége tekintetében a nézetek alig divergálhatnak. Más kérdés azután az, hogy a levont következtetések értékét támogatni hivatott statistikai adatok olyanok-e, melyek megbízhatóságához kétely nem fér, vagy oly irányban gyűjtöttek-e, mely irány a fel­állított tétel bizonyítására alkalmas alap gyanánt elfogadható ? Minden­esetre igaz azonban az, hogy valamely bizonyítás csak annyit ér, mint a­mennyi értéket a bizonyítékok képviselnek. És én részemről csakis oly bizonyítékokkal állhatok elő, melyek a közigazgatási élet keretében gyűjthető s lelki­­ismeretesen feldolgozott adatokon alapulnak. Minthogy pedig a kérdés tisztázása végett felette kívá­natos, hogy adatait mentél több város ismertesse: ugyanezen indokokból ime előállok én is az enyéimmel. Kinek-kinek szabad a tér úgy hinni bennük, mint a mennyire meggyőzők! -i* Hogy ha a roncsoló toroklob okozta halálozási számokat vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy Szegeden ezen betegségban 1891-től 1894-ig, vagyis azon idő alatt, a­mikor a gyógy­serum még nem, vagy nálunk csak kivételesen alkalmaztatott (1894), elhalt: 1891-ben .... 106 1892­­ .... 224 1893- ban .... 3431 1894- ben .... 296 A­mint az I. számú táblázaton látható, a diphtheria­­halálozás 1891-től bezárólag 1893-ig évről évre és pedig nem csak relative, de absolute is emelkedett. Igaz, hogy 1894-ben csökkenni kezdett az absolut halálozás, de még mindig ma-1 Az 1892 és 1893-dik évek betegedési és halálozási számai el­térők az ugyanezen évekről egybeállított belügyminiszeri jelentésekben található adatoktól. Ez évi belügyminiszeri jelentésekben ugyanis az illető czímek alatt nem az egész évi, hanem csak azon roncsoló torok­b­b betegedési és halálozási adatok vannak feltüntetve, melyek az év közben előfordult járványok alatt kimutatva lettek. A fent kimutatott halálozások számának helyességét azonban a belügyminiszeri jelentés „halál-okok ” táblázata bizonyítja.

Next