Orvosi Hetilap, 1898. szeptember (42. évfolyam, 36-39. szám)
1898-09-04 / 36. szám
Kegyverikebbecsik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1898. szeptember 10. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Gerlóczy Zsigmond : Észrevételek Purjesz Zsigmond dr. kolozsvári egyetemi tanárnak „A serumtherapia kritikája“ czimű előadására. 433. 1. Donáth Gyula : Közlemény a szt. Rókus-kórház ideggyógyászati ambulatoriumából. Izompseudohypertrophia egy esete. 435. 1. Herczel Manó : Közlemény Herczel Manó dr. egyetemi m.-tanár szt. Istvánkórházi sebészi osztályáról. Hólyagkitüremlés (Ektopia vesicae) gyökeres műtéte az urétereknek a vastagbélbe való beültetésével. 436 1. Antal János: A budapesti egyet. fogászati klinika kimutatása az 1896 97. tanévről 439. 1. Tárcza. Walla Béla : Gynaecologia Amerikában. 440. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. L. Dalia Rosa : Physiologische Anatomie des Menschen. 441. 1. — Lapszemle. Anna : A sankerulcus molex gyógyításának újabb módszere. 442. 1. Hetiszemle és vegyesek. Nemzetközi fürdőgyógyászati congressus. — Budapest székes főváros egészségi állapota junius hóban. — A főváros egészsége. — Hazai fürdőink személyforgalma. — Szt. Lukács-fürdő. — Herczel dr. — Kuthy Dezső dr . Baumgarten Samu dr. — Dr. Sedlitzky-féle fürdő-tablettek. 442. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Észrevételek Purjesz Zsigmond dr. kolozsvári egyetemi tanárnak ,,A serumtherapia kritikája" czimü előadására. Irta: Gerlóczy Zsigmond dr. a budapesti s.t. László-kórház főorvosa. Mikor a budapesti kir. orvosegyesület 1897. november hó 27-diki ülésének napirendjére Purjesz tanárnak „A serumtherapiája kritikája“ czímű előadását láttam kitűzve, sejtettem, hogy a serum gyógyító hatásában kétkedőknek most már megfogyott táborából reánk a serum feltétlen híveire újból támadást fognak intézni. Számítottam erős kritikára, mely Purjesz tanár úrnak a serumtherapia kezdeti aerájában tartott előadása alapján várható is volt, de számítottam arra is, hogy az azóta egybegyűjtött észteletek óriási halmazának döntő súlya alatt engedni fog az előadó úr merev kétkedéséből. Csalódtam. A pontos klinikai észleletek tömege, az észlelés anyagának minden oldalról való megvilágítása s maguknak az észlelőknek úgy az egyes esetek kapcsán, mint a százakra menő egész kísérleti anyagból szerzett tapasztalatai nem voltak képesek meggyőzni az előadó urat, de még csak megingatni sem, szemben azokkal a statistikai számokkal, amelyek nem pontos észleletek alapján gyűjttettek, hanem megbízhatatlan forrásból verődtek össze, amely számadatokról maga a belügyminiszer „Az ország közegészségi viszonyairól az 1896-dik évben szóló jelentésében így nyilatkozik: „Az ezekben feltüntetett, nagy mértékben ellentmondó számadatok azon már előző évekről szóló jelentéseimben is érintett sajnálatos körülmény constatálására kényszerítenek, hogy a fertőző betegségek bejelentése a törvényhatóságok részéről ma is igen hiányosan és megbízhatatlanul történik, dacára annak, hogy részemről minden alkalmas intézkedést megtettem, ami ezen kétségtelen nagyfontosságú adatszolgáltatást megkönnyítheti és megbízhatóvá teheti.“ Ezeket a számadatokat tartja az előadó úr kritikájában a legerősebb argumentumainak, ezekkel reméli megdönteni azokat az érveket, amelyek megbízható kórházi észleletek alapján olyanoktól származnak, kik már a serumtherápia előtti években is jól észlelt beteganyaguk összehasonlító adataiból minden esetre elfogadhatóbb véleményt mondhatnak a serumtherapia értéke felől, mint az, ki nagyobb diphtheriás beteganyag hiányában önálló személyes észlelést nélkülözve olyan adatokat választ kritikai fejtegetései alapjául, melyek a legilletékesebb helyről vett nyilatkozat szerint is teljesen megbízhatatlanok, s melyekben az „összes halál-okoknak alig felénél állapította meg szakértő orvos a halál okot“. (Lásd belügyministeri jelentés az ország közegészségi viszonyairól az 1896-dik évben. VII. 1.) Csak nemrégiben, a tuberculosis ellen való védekezés feletti discussio alkalmával volt alkalmunk hallani e helyről oly nyilatkozatot (1. Farkas Jenő: „A tüdővész ellen való védekezés kérdése Magyarországon.“ Előadta a budapesti kir. orvosegyesület 1898. február 5-diki ülésén. „Gyógyászat“ 1898. február 20-diki száma), a mely az országban előforduló halálozási esetekre vonatkozó statistikai adatok mikénti származását illetőleg élénk világosságot vet azok megbízhatóságára, s akkoron a sok közül felolvasott s általános derültséget keltett néhány halottkémi bizonyítvány (pl. Kovács Pál meghalt, mert a belső nyavalya hirtelen elszorította, vagy pl. víziszony diagnosis egy vízkórosnál stb.) minden egyéb argumentumnál jobban meggyőzhetett mindenkit arról, hogy ezekkel a statistikai adatokkal felfegyverkezve nem lehet nekimenni olyan adatokból levont következtetéseknek, amelyeknek megbízhatósága kétségen felül áll. De ha Purjesz tanár úrnak a serumtherápia ellenében tett megjegyzései megdöntésére az az általános megjegyzésem, hogy megbízhatatlan statistikai adatokból indult ki, nem volna elégséges, igyekeznem kell az ő előadásában felhozott érveket egyenként elővennem. Purjesz tanár úr gúnyos hangon kifogásolja azokat az állatkísérleteket, amelyeket Behring a diphtheria-culturával végzett s Behringnek a diphtheria-culturával állatokon műlegesen előidézett betegségi tünetek leírására a következő szavakban tesz megjegyzést: „valóban nem mindennapi képzelődő tehetség kell ahhoz, hogy az épen leírt tünetek az emberi diphtheria tüneteire csak távolról is emlékeztessenek“. Purjesz tanárnak az idevágó állatkísérletekre tett eme kritikája nélkülöz minden elfogadható alapot. Az, hogy a diphtheria-culturával beoltott állat megbetegedésénél az emberi diphtheria tüneteivel nem azonos betegségi tünetekkel találkozunk, nem áll egyedül az experimentális kórtanban, hisz számos példa van arra, hogy egy és ugyanazon kórokozó anyag más tüneteket idéz elő az emberben és más tünetekkel jár az állatnál, így pl. az anthrax-bacillus okozta megbetegedés embernél legtöbbször carbunculus alakjában jelentkezik ; néha mint pokolvaros oedema a nyálkahártyákon is mutatkozik, majd a Előadta a budapesti kir. orvosegyesület 1898. április hó 23-diki ülésén.