Orvosi Hetilap, 1898. október (42. évfolyam, 40-44. szám)

1898-10-02 / 40. szám

Negyvenkettedik évfolyam. •40. szám. Budapest, 1898. október 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Terray Pál : A diabetes mellitus diaetetikus gyógyításának irányelvei. 482. 1. Fialowski Béla : Törvényszéki orvosi esetek. 484. 1. Huber Alfréd : Közlemény a szt. Rókus-kórház V. orvosi (Róna Sámuel egyet.­m.-tanár) osztályáról. Gonorrhoea recti. 486. 1. Tárcza. Mihalkovics Géza: Biológiai problémák és feladatok. 488. 1. — Klug Nándor : Dékáni évmegnyitó beszéd. 490. 1. — Gerlóczy Zsigmond: „Non multa, sed multum.“ 492­­. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Boas: Diagnostik und Therapie der Darm­krankheiten. — Lapszemle. P. G. Anna: A bedörzsölési karának legjobb alakja. 490. 1. Hetiszemle és vegyesek. A budapesti egyetem ünnepélyes kezülése. — A nagy­­károlyi kerületi betegsegélyző-pénztár és a nagykárolyi orvosok. — A főváros egészsége. — A vallás- és közoktatásügyi minister költségelőirányzata. — Egyetemi alkalmazások. — Az igazságügyi orvosok ülése. — Pályázat. — — Lakásváltoztatás. —* Üzletnagyobbítás. — Szt. Lukács-fürdő. — Herczel dr. — Sarbó Arthur dr. — Kuthy Dezső dr.­­— Baumgarten Samu dr. 494. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A diabetes mellitus diaetetikus gyógyításának irányelvei. Irta: Terray Pál dr. egyetemi magántanár. A diabetes mellitus a patholog­ust, a klinikust és a gya­korló orvost egyaránt közelről érdeklő betegség. Mint ismeretes, typusos anyagcserebántalom. Főjellege, hogy a czukorbeteg szervezete nem képes elégetni, feldolgozni a szőlőczukrot, nád­­czukrot, néha a maltoset, laevaloset, lactoset sem, s azok értékesítés nélkül szőlőczukor alakjában üríttetnek ki a vizelettel. Miután orvosságokkal való gyógyítása teljesen sikertelennek bizonyult, a diaetetikus kezelés az, mely ma előtérbe nyomult és joggal, mert csakis rendszeres diaetetikus eljárástól lehet valamit várni, az esetek jelentékeny számá­ban javulást, ritkán gyógyulást is. A diaetetikus gyógyítás mai alapelvei közel 100 év tapasztalásain épültek fel. 100 év előtt Rollo volt az első, a­ki helyesen azt észlelte, hogy a czukorbetegek kevesebb czukrot választanak ki, ha animális ételeket esznek, ellenben többet czukor és amylaceák élvezete után. Ezen észlelet képezi mai gyógyító eljárásunknak alapját. Azonban mint mindenütt a jóra irányuló törekvéseinkben könnyen túllépjük a határt, úgy a diabetes diaetetikus gyógyítása sem maradt mentes a túlzásoktól, a­melyek kárára voltak és vannak a c­ukor­­betegeknek. A diabetes kór származására vonatkozó kísérletek, melyek néhány évtized előtt indultak meg, s melyek alapját Claude Bernard híres czukorszúrása képezte, a diabetesesek anyagcseréjének tüzetes tanulmányozása s a klinikai észlelések alapján azt mondhatjuk, hogy a diabetes diaetetikus gyógyí­tásának irányelvei ma nagyjából meg vannak állapítva és ha nem is teljesen kimerítő, de a legtöbb kérdésre nézve és a legtöbb esetben megbízható iránytűt adnak a gyakorló orvos kezébe. Ezen tökéletesedett ismereteink alapján ma kimond­hatjuk a következő irányelveket: 1. Nem szükséges, sőt nem tanácsos minden diabeteses­­nél állandóan kizárni a kosztból a szénhydratokat, hanem csak egy időre és individualizálni kell, mert a beteg egyéni saját­sága és a betegség foka szerint a szervezet szénhydrat elbontó képessége — a szénhydratok iránti tolerancia — különböző nagy, változik a betegség folyamán is, javul vagy rosszab­bodik és nem minden c­ukorfajjal szemben mutat egyforma csökkenést. Ebből következik, hogy ne tekintsük a szén­hidrátok teljes elvonását panaceának a diabetes gyógyításá­ban, ne tartsuk általános érvényű szabálynak és mindenkor helyes és czélravezető eljárásnak, hanem inkább az adott eset körülményeit és sajátságait tanulmányozzuk, állapítsuk meg, melyik alakjával a diabetesnek van dolgunk, képes-e az adott esetben a szervezet még elég jól vagy csak csekély mérték­ben értékesíteni a szénhidrátokat, vagy pedig azok reá nézve teljesen értéktelenek, vizsgáljuk a szervezet viselkedését kü­lönböző szénhudrátokkal szemben, kísérjük figyelemmel, ha csak lehet, a fehérjeanyagforgalmat is, mert csak mindezeket számbavéve várhatjuk azt, hogy diaetetikus rendeleteink hasznot fognak hozni a betegnek. Mindezt ne csak akkor tegyük, a midőn a beteg szemeink elé kerül, a midőn először foglalkozunk vele, hanem a mennyire lehet gyakran végezzük ezen vizsgálatokat, mert a lefolyás közben jó vagy rossz irányba menő változások léphetnek fel, melyek az addigi rendelkezések megváltoztatását vagy módosítását kívánják. 2. Az úgynevezett szigorú és legszigorúbb diaeta — ani­malis diaeta — hosszabb időre nem ajánlható, ki sem vihető, általa egyedül nem fedezhető a szervezet táplálék szükséglete, mert olyan nagy mennyiségű húst, a­mennyi a szervezet fen­­tartására szükséges lenne, egymagában hosszabb időn át senki sem képes megenni. A tiszta húsdiaetát tehát csak ritkán alkalmazzuk és akkor is rövid időn, pár napon vagy héten át. Ennek daczára nagy fontossága van a szigorú és leg­szigorúbb diaetának, mert általa a szervezet c­ukorelbontó functiója — a­mely úgyis csökkent — kimérve lesz. Nem lehet mondani, hogy egy czukorbeteg sem állja ki baj nélkül hosszabb időn át az animális diaetát, így Lüddorff báró, a ki mint laikus rövid útmutatást itt szenvedő embertársai részére s a ki a kövér könnyű diabetesesek közé tartozott s a hires Külz-nek betege volt, önszántából 11 hónapon át kizárólag húson élt. Naunyn is leír két ilyen esetet, melyek mindegyike súlyos diabetes volt s a betegek kizárólag húst ettek, mely­nek mennyiségét egy napra 1000—1500 gm.-ig fokozta, s mellette erősebbeknek érezték magukat, gyarapodtak, a czukor­­tartalom a vizeletben lassan csökkent. A szabály azonban mégis az, hogy az esetek aránytalanul túlnyomó nagy számá­ban a tartós húsdiaetát a betegek nem tűrik és kárukra van, általa lenyomhatjuk ugyan a czukorvizelést, de a helyett a beteg fehérjét veszít és egyre gyengébb lesz. Az utóbbi körülményre pedig ismereteink mai állása mellett igen nagy súlyt helyezünk, a czukorbetegek fehérjeanyagforgalmára u. i. eddig nem voltak kellő tekintettel, arra ezután nagyobb gondot kell fordítani, mert a fehérjeveszteség a czukorbetegre veszélyesebb, mint a czukorvizelés.

Next