Orvosi Hetilap, 1898. november (42. évfolyam, 45-48. szám)
1898-11-06 / 45. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 45. szám. UI. Budapest, 1898. november 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Donogány Zakariás : Közlemény a müncheni Reisingerianum Schechum vezetése alatt álló gégészeti osztályáról és Heymann P. docens poliklinikájáról (Berlin). Az álhangszalag izmáról s működéséről hangképzés alkalmával. 551. 1. Dollinger Gyula : A kir. magyar tudomány-egyetem I-ső számú sebkórodájának közlései. Az alsó végtagok csonttöréseinek ambuláns gyógykezelése. 552. 1. Urszinyi Gyula: Anaemia perniciosa gravis relativ gyógyulása. 556. 1. Tárcza. Reflexiók a bécsi pestis-esetekhez. 557. — Perczel Dezső belügyminister jelentése az országgyűlésben Magyarország 1897. évi közegészségi viszonyairól. 558. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. Th. Sommerfeld: Handbuch der Gewerbekrankheiten. 558. 1. Lapszemle. P. G. Spinelli: A juxta-cervicalis eritrotomiáról. 559. 1. Hetiszemle és vegyesek. A közegészségi tanács felterjesztése - A főváros egészsége. A budapesti orvosok szövetsége — A pozsonyi Ferencz Józsefgyermekkórház története 1857—1897. - Hungária-vasfürdő megnyitása. — Kitüntetés. — Megjelent. — Üzletnagyobbítás. — Szt. Lukács-fürdő.—Herczel dr. — Sarbó Artur. — Baumgarten Samu dr. 560. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a müncheni Reisingerianum Schech br. vezetése alatt álló gégészeti osztályáról és Heymann P. docens poliklinikájáról (Berlin). Az álhangszalag izmáról s működéséről hangképzés alkalmával. Donogány Zakariás dr.-tól. Daczára annak, hogy az utolsó évtizedekben oly sokat foglalkoztak a gége izomzatával, feltűnő kevés adatot találunk az álhangszalag működésére vonatkozólag. A tankönyvek e kérdéssel igen röviden szoktak végezni. Különösen a hangképzés alkalmával való működés ismerete hiányos, mert az már Csermáki és Luschka 13. óta ismeretes, hogy az álhangszalag védőkészüléke a valódinak, mert míg a Morgagni-féle tasak mirigyeinek váladéka által a beszáradástól, addig amaz a felső rés zárásával a külső behatásoktól óvja azt. Az is ismeretes, hogy minden nyelő mozgásánál, továbbá a hangrés görcsös elzáródásánál az álhangszalagok az érintkezésig közeledvén, fedik a hangrést, azaz a gégebemenetet elzárják. De már az kevésbbé ismert, hogy e mozgást mely izom és mily módon eszközli, hiszen hosszú ideig még az is vitás volt, hogy van-e az álhangszalagnak külön izma vagy sem, mert hiszen oly vélemény is volt, amely e mozgást a gégén kívül fekvő izmok működésének tulajdonította. Sőt az álhangszalagoknak nyelés alkalmával való közeledését, melynek következményeként igen erős gégeelzáródás áll elő. Wyllie óta némelyek azon körülménynek tudják be, hogy a kilégzési levegő kitágítván a Morgagni-féle tasakot, a két álhangszalagot egymáshoz hozza. Hogy az álhangszalag izomzatáról kellő képet nyerjünk, szükségesnek látom az eddigi vizsgálatokat röviden ismertetni. Santorini21 egy musculus thyreoarytenoideus superiorról tesz említést, amely a pajzs- és kannaporczok közt kifeszítve az álhangszalagban fut le. Ezzel szemben Hyrtl11 ritkán látott e szervben izmot, Arnold21 szerint csak egy vékony — nem önálló — izomkötegről lehet szó, mely a musc. thyreoarytenoideus külső szélén fekszik. Ilenleg külön nem is tárgyalja, hanem mint a musc. thyreoaryt. externus középső és nem állandó részét említi. Luschkal' a musc. thyreoaryt. superiort, bár ez lefutásában a thyeroarytenoideus összes többi rostjaival ellenkező irányt követ, szándékosan a valódi hangszalag izomtömegéhez számítja. Rühlmann28 bár a Santorini-féle musculus argepiglotticust jól írta le, eredését s tapadását pontosan ismerte, nem említi a Morgagni-féle tajokhoz való viszonyát. Rüdinger21 igen beható vizsgálataiból derült csak ki, hogy az álhangszalagnak külön izma van. De ez nem azon izom, amelyet a szerzők álhangszalag izmának leírtak, az általuk említett magasabban fekszik, azt pedig, amelyet ő felfedezett, mint ábráik mutatják, elnézték, mert az álhangszalag oldalsó részén sehol sincs izom lerajzolva. Hogy pedig ezen izomnak van jelentősége, abból következik, hogy majdnem az egész tasak izmoktól van körülvéve s a vakzsák felé is mennek egyes kötegek, melyek azután finomabb rostokban elemi kötegekkel veszik körül a nyákmirigyeket. Szerző csatlakozik Fürbringer-hez,aki az általa leírt musculus thyreoarytenoideus lateralis inferior seu ascendens és superior seu descendensen kivül minden más, ezen rendszerbe tartozó köteget, eredési vagy tapadási eltévelyedésből számlázottnak tart. Rüdinger felveszi, hogy az álhangszalag izma a musculus thyreoarytenoideus egy levált része, mely azon arányban önállóbb lesz, a mint a Morgagni-tasak erősebben felfelé terjed. Az általa leírt izom kissé lapos, 1—2 mm. széles s az álhangszalag oldalának nyálkahártyája alatt fekszik, illetőleg a Morgagni-tasak belső falán ered a kannaporcz mellső felének oldalrészén a musc. thyeroarytenoideus felett s a musculus arytenoideus transversus egyes kötegei is belehúzódnak. Miután az álhangszalag oldalán elvonult, eléri a gégefedő oldalsó részét, hogy itt az alsó részen tapadjon. Ez izmot musculus aryepiglottikus inferiornak nevezi, mivel 2 cm.-nyire fekszik a plica epiglottica alatt. A valódi hangszalag izma a Morgagni-tasak oldalfalán mindinkább elvékonyodik, úgy hogy a vakzsákot nem lépi túl, legalább így van ez oly férfi gégében, hol a tasak jól fejlett. Csak a gyengébben fejlett tasakkal bíró nőknél fordul elő, hogy e két izomlemez összefügg egymással. Végeredménye az volt, hogy az álhangszalagnak külön izma van, amely férfiaknál igen ritkán hiányzik, nőknél mindig gyengébben fejlett. Simanowsky24 körülbelül hasonló eredményre jutott. De az izom helyzetére vonatkozólag mást talált. Ugyanis ez az álhangszalag közepén fekszik, nem egy, hanem 3—4, sőt több sagittalis irányú kötegben, csak a köztük található frontalis rostok esnek közel a Morgagni-tasak belső falához. A pajzsporcz felé a sagittalis-izom mélyebbre sülyed, a kannaporczok felé emelkedik s kevesebb tért foglal el, bár ez utóbbi helyen az álhangszalag a mirigyállomány szaporodása folytán vastagabb. Néha azonban az izom annyira fejlett. * Fíirlringer: Beitrug zur Kenntniss der Kehlkopfmiisculatur Jena 1875.