Orvosi Hetilap, 1899. március (43. évfolyam, 10-13. szám)

1899-03-05 / 10. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1899. márczius 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRSUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: ■ Minden jogi fentartatik.­­ EREDETI KÖZLEMÉNYEK Genersich Antal: Köldökig érő Meckel-féle gurdély. Bélcsavarodás egy Meckel­­féle gurdély körül, átfúró hashártyaláb. 114. 1. Donáth Gyula és Hültl Hü­mér : Neuralgia spermatica egy esetéről, mely a n. lumboinguinalis és n. spermaticus externus csonkolásával lett kezelve. 115. 1. Chudovszky Móricz : Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem 2. számú (Réczey tanár) sebészeti klinikumáról. Gümós hashártyalábok. 117. 1. Stiller Bertalan: Az enteroptosis és ideges dyspepsia tana a bordajel alap­ján 118.1. Tárcza. Deutsch László: Az immunitás tanának mai állása. 120­1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Franz Mracek: A syphilis és a venereás betegségek atlasza, pathologiájuk és therapiájuk alapvonalaival. 120­­1. — Lap­szemle. Bottstein: A chrysarobin- és pyrogallol-derivatok therapeutikus érté­kéről. 121. 1. — Magyar orvosi könyvkiadó társulat. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Országos Orvos-Szövetség — Egyetemi alkalmaztatások. — Népszerű előadások a tüdővészről. — Kitüntetés. — Megjelent. — Elhunyt. — Herczel dr. — Szt. Lukács-fürdő. — Baumgarten dr. — Hirdetések. 121. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet. Előítéletek, népszokások és babonás eljárások a szülészet körében Magyarországon. Dr. Temesváry Rezső, nőorvostól Budapesten. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Köldökig érő Meckel-féle gordély. Bélcsavarodás egy Meckel-féle gurdély körül, átfúró hashártyalob.­ Genersich Antal dr. egyetemi tanártól. Bemutatandó készítményeim megérthetése czéljából bátorko­dom a Meckel-féle gurdély fejlődéséről néhány tájékoztató szót előrebocsátani. A fejlődő magzat csírtelepe a petehólyagról lefürödvén, tág csatorna marad fenn a magzat bele és a lefüződött rész, a szék­hólyag közt; ez a székmenet (ductus vitalo-intestinalis vagy omphalo-mesaraicus), mely a fejlődés rendén a magzat ötödik hetétől fogva aránylag és absolute szűkül, mi­közben vérerei (vasa omphalo-mesaraica) visszafejlődnek. Ezen idő alatt a magzat belének nagy része (vékonybél, vakbél) a tág köldökűrben fek­szik , a rendes köldökzsinórsérv. A harmadik hóban a bél a köldök­­sérvből a hasűrbe süppedt, mely alkalommal a már­is elsorvadt székmenet elszakad, a vékonybélen lógó részlete gyorsan eltűnik, úgy hogy a bél a harmadik hó végén szabályszerűit már szabadon fekszik a hasűrben. A köldöksérv kapuja szűkül és elzáródik és a székmenetnek a folytonosan hosszabbra nyúló köldökzsinórban fekvő része is eltűnik és csak azon részlete marad fenn a terhes­ség végéig, mely a köldökzsinór placentaris tapadásától az amnion és chorion közt fekvő köles—lencsényi székhólyagcsáig vezet. A székmenet szabályszerű visszafejlődése néha a köldöksérv fenmaradása miatt vagy saját erősebb volta miatt késik, akár a születésig elhúzódik, mely esetben a magzatkori összefüggést a vékonybél és a köldök közt az újszülöttön, sőt némelykor a felnőtt egyénben is kimutathatjuk. Néha a székmenet hasűri része eltöpö­rödik ugyan, de kötőszöveti köteg marad vissza, mely a vékonybél alsó részétől vagy a fodortól a köldökig fut, vagy a köldöktől leváltan a hasürbe fityeg, vagy akár utólag a szomszédos szervek­hez nő ; rajta olykor a székmenet vérerei is felismerhetők. Máskor, és­pedig sokkal gyakrabban, a vékonybél szabad felületéből, vagy akár a fodorbeli tapadása helyén egy kiöblösödés jön létre, mely a vékonybél szerkezetével bir s keztyűujjhoz hasonló gurdély alak­jában a bélből derékszögben vagy ferde irányban kiemelkedik s többnyire szabadon, néha külön fodrocskán a hasürbe lóg; vak vége sima, gömbölyű vagy öblös gurdélyos vagy csúcsosan ki­hegyezett, ritkábban a csúcsán eredő tömör álszalag által a köldök ! Előadatott a közkórházi orvostársulat 1898. november 9-dikén tartott ülésén, belfelületéhez, a hasfalhoz vagy a fodorhoz van nőve s még rit­kábban mint vékonyabb vagy akár bél vastagságú járulékos vak beleső a köldökig ér. Ezen durványos béldarabot valódi vagy Meckel-féle diverticulumnak nevezzük, teljes joggal, mert ,1. F. Meckel boncz­­tanárnak köszönjük ezen eltérés fejlődéstani magyarázatát (1812), bár a gordélyt már van Doeveren (1765-ben) észlelte és Sanctifert, ki újdonszültben reáakadt, már mint veleszületett eltérést fogta fel (1777). A fejlődéstanilag érdekes, de az összszervezetre nézve egészen haszontalan függelékkel gyermek s felnőtt ember hullájában gyak­ran találkozunk a nélkül, hogy jelenlétére bármi jelenség reá mutatott volna. A felemlített többféle válfaja közt a leggyakoribb ezen alak, melyet a minap idült ólommérgezés gyanúja alatt (radi­alis hüdés, súlyos kólis­ák) a II. sz. belkórodán elpusztult 50 éves férfi hullájában kaptam (bj. 12/ioo egy.), a 7 cm. hosszú, kisujjnyi vastag, de szabad vége felé táguló gordély 114 cm.-nyire a bil­lentyű fölött a fodor tapadása helyén, felfelé nyíló, hegyes szöglet alatt, hasadékszerű (6—3 mm.-nyi) nyílással ered és elég hájas fodrocskával bir, melyen a vékony omphalo-mesaraikus erek vala­mennyire kivehetők. Gyakori alak az is, melyet ma egy 42 cm. hosszú bujakóros fimagzatban találtunk ki. (r.l/a 35 e.); 30 cm.-rel a vakbél felett 12 mm. hosszú, vékonybél vastagságú gardély, derék­szög alatt ered a vékonybél domborulati felületén s legömbölyített véggel szabadon fityeg, sem fodrocskával, sem elkülönített mesoraikus erekkel nem bir. Kétségkívül a legritkább az, melyet a második készítményen bemutathatok, s a melyet H. Ferencz 60 éves asz­talos hullájában találtunk, ki 1897 február 21-dikén Herczel Manó dr. osztályán a szt. István-kórházban bárzsingrák miatt végzett gastrostomia után bronchitis putridában meghalt. A kórisme (bj. 2836/d ee­sz.): Bronchitis putrida cum gangraena pulmonum in seque­lam ulceris cancrosi oesophagi et infiltrationis nervorum vagorum partialis cancrosa, degeneratio glandulae mediastinalis posterioris unius ; pleuritis purulenta dextra incipiens; anaemia et atrophia universalis, renes granulosi. Gastrostomia ad sanationem vergens. Diverticulum Meckelii umbilico aderetum. Ezen gurdély a billentyű felett 154, az éhbél kibúvása helyétől 674 cm.-nyire, az ileum jobboldalán a fodor tapadásával szemben ered, 9­5 cm. hosszú, kisujjnyi vastag. Legvékonyabb középrésze 2 cm., centrális vége 3 cm. kerületű, distalis vége felé elébb lassan, majd erősen tágul s az odanövése táján 6 cm. kerületű tömlővé tágul. A gurdély szokott módon mindhárom bélfal által képeztetik, a köl­dök tájához odanövesztő szövet kissé hájas és e szövet felső végén gyufaszálvastag, 1 cm. hosszú, tömör fehéres köteget tapintunk. A béllel 6X5 mm.-es nyílással szabadon közlekedik, levegővel

Next