Orvosi Hetilap, 1899. június (43. évfolyam, 23-26. szám)

1899-06-04 / 23. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1899. junius ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: — Minden jogi fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK Reusz Frigyes : Közlemény a berlini egyetem II. belgyógyászati klinikájáról. Igazgató Gerhardt dr. egyet. tanár. Landry-féle felhágó hűdés egy esete. 274. 1. Akontz Károly : Közlemény Szabó Dénes t­r. kolozsvári egyetemi szülészeti és nőgyógyászati korodájáról. A méhrákról kórodai és kórszövettani szempontból. 276. 1. Fialowski Béla : Törvényszéki orvosi esetek. 278. 1. Tárcza. Fodor József: Atzél Béla báró sporttelepe. 279.1. — Kuthy Dezső: Hazánk egyes éghajlati öveinek méltatása az orvosi meteorologia szempontjából. 280 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Berend Miklós és Preisich Kornél: A gyermek­­gyógyászat compendiuma. 281. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Egyetemi alkalmaztatások. — Orvoskari választások a budapesti egyetemen. — Az új orvosdoktori szigorlati rend. — Pestis-hirek. — Kitüntetés. — Ajánlás kitüntetésre. — Tudomásul. — Megjelent. — Herczel dr. — Kuthy Dezső dr. — Szt. Lukács-fürdő. — Falta dr. — Pályázatok. Hirdetések. 282. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet: Bäcker József: Kimutatás a Kézmárszky tanár igazgatása alatt álló egyet. I. sz. szülő és nőbeteg klinika 1895—1896. évi működéséről. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a berlini egyetem II. belgyógyászati klinikájáról. Igazgató Gerhardt dr. egyet. tanár. Landry-féle felhágó hűdés egy esete. Reusz Frigyes dr. volontair assistenstől. Bár 1859 óta több mint 80 úgynevezett Landry-féle hűdés esete lett megvizsgálva és közölve s a betegségnek először adott klinikai kórképe is sok módosítást szenvedett el, mégis igen sok oly kérdés van ma is, mely vita tárgyát képezi. S ezek épen azon pontok, melyek valamely betegség megértésénél s helyes fel­fogásánál a legfontosabb szerepet játszszák, vagyis a betegség aetiologiájának s a pontos anatómiai localisationak kérdése. A­mi az aetiologiát illeti, az összes szerzők, magát Landry-t, e beteg­ség első leíróját is beleértve, megegyeznek azon feltevésben, hogy a betegséget egy intoxicatio váltja ki, mely első­sorban az ideg­­rendszert támadja meg, de mai napig sem sikerült biztos össze­függést kimutatni az egyes esetekben talált baktériumok s a megbetegedés között, s annál kevésbbé sikerült egy egységes kór­okozót felfedezni. Arra vonatkozólag is eléggé megegyezők a vélemények, hogy mely helyen támadja meg ezen supponált méreg az idegrendszert, de eltérők a nézetek annyiban, hogy míg egyes szerzők a primaer motorikus neuron központi részébe, vagyis a mellső szervek mozgató sejtjeibe helyezik az elsődleges megbete­gedés helyét, addig mások ennek környi részeiben, vagyis a moz­gató idegekben keresik a betegség kiinduló pontját. Bizonyos akadályokat gördít ezen kérdések eldöntése elé azon körülmény, hogy igen sok elég jól átvizsgált esetben a gór­­csövi vizsgálat semmiféle elváltozást sem tudott kimutatni. Úgy gondolom, a dolgok ilyen állása mellett nem végeztem felesleges munkát, midőn egy ilyen esetet, melyet Gerhardt tanár úr klinikáján volt alkalmam észlelhetni, pontos anatómiai vizsgá­latnak vetettem alá, melynek eredményeit néhány megjegyzéssel az alábbiakban közlöm. Kortörténet. D. H. 25 éves, 1896-ban ulcus molle (?) Mirigydaganatok, melyek kezelésre ismét elmúltak. Nyolcz héttel később egy daganat keletkezett orra jobb oldalán, melyet narcosisban kiirtottak. Felvétetett 1898. május 5-dikén, miután már nyolcz nap óta gyengeség és fáradtság érzete némi fejfájás kíséretében állottak fenn. A megbetegedést követő napon hangyamászás és zsibbadtság érzete lépett fel először a bal lábá­ban, később a többi végtagokban is. Május 2-dikán már nem volt képes a lépcsőn lemenni, két nap óta a beszéd nehezére esik, hangja dunnyogó. Hányingere, hasmenése nem volt, széke rendes, vizelésürítés szintén. Jelen állapot. Május 5-dikén. Jól táplált, erőteljes férfi. Egy ke­mény heg a sub­. coron. penis-ben. Némileg megnagyobbodott mirigyek, a sípcsont éle sima. Pupillák egyenlőek, kerekek, a nyelv a középvonalban jön ki, erősen reszket. A fej mozgásai szabadok, a végtagok képesek minden mozdulatot végezni, de igen lassan, tökéletlenül s csekély energiával. Járni csak erős támogatás mellett képes, járásának különös jellege nincsen. Finom érintéseket lábujjain nem érez, a fájdalomérzés lábain és kezein kis mértékben csökkent. Hő-, izom- és helyzet­érzés rendes. Pupillák fényre és alkalmazkodásra jól reagálnak. Hasreflex meg­tartott, más bőr- s az inreflexek nem válthatók ki. Gégetü­krészeti lelet: a hangszalagok mély belégzésnél sem men­nek hullaálláson túl, a bal hangszalag ezen helyzetet is csak alig éri el; az epiglottis emelkedése gyenge, erélytelen. Hangadáskor keskeny rés marad a hangszalagok között. Emésztési szervek részéről semmi eltérés. Lép nincs megnagyob­bodva. A pulmonalis II-dik hangja ékelt. A tüdő határai rendesek, a bal csúcson néhány szörészörej. Május 6-dikán. Hőmérsék 36­3, légzés 20, érlökés 90. Hidegség és hangyamászás érzete a végtagokban. Beteg nem képes ágyában ma­gától felemelkedni. Léptompulat a 8-dik bordától a 11-dikig terjed, 8 cm. széles, a lép maga nem tapintható. Therapia: Secale cornutum. Május 7-dikén. Hőmérsék 36-7, légzés 20, érlökés 100. Beteg reg­gel erősen izzad, lábait alig képes mozgatni; már 6-dikán észrevette, hogy nehezen nyel . 7-dikén úgy érzi, mintha torka össze volna szorítva. Folyadékot jobban tud nyelni, mint szilárd ételeket. Orrhangon beszél, beszéd közben gyakran megpihen. Május 8-dikán. Hőmérsék 37­8, légzés 28, érlökés 100. A vég­tagok hüdése fokozódott. Lábait nem képes emelni, jobb karját valami­vel jobban, a bal karját alig. Az érzési zavarok kevésbbé kifejezettek. A légzés némileg emlékeztet a Cheyne-Stokes-féle típusra: a nyelés még nehezebben megy, mint eddig. A bal ingvitorla hangadáskor visszamarad, a hangszalagok belégzéskor alig érik el a hullaállást; a bal proc. voca­lis mozgékonysága csökkent. A vérvizsgálat semmi kóros elváltozást sem mutat ki. 4,750,000 vörös, 12,500 fehér vértest. Délután a légzés típusa charakteristikusabb lesz. Beteg arcra erősen kipirul, hangos, erőltetett légzés és trachealis hörgés kíséretében. Május 9-dikén. Hőmérsék 38’0, légzés 32, érlökés 150. Beteg jobban érzi magát, a légzés nyugodt, bár a posticusok paresise fokozó­dott; a léptompulat 9 cm. széles, túlhaladja a costoclavicular-vonalat, nem tapintható. A n. cruralis nyomásra érzékeny­. Beteg délben gyomorsondán át Va­liter tejet kap, melyet azonban kihány; egy alkalmazott tápklystirt sem képes megtartani. Hátul alul a a tüdő felett tompult kopogtatási hang egész a lapocska alsó csúcsáig; ezen területen belül gyengült légzés és tompa szörészörejek. Május 10-dikén: Hőmérsék 37­6, légzés 32, érlökés 120. Az alsó végtagok hüdése majdnem teljes, némi mozgékonyság csak a lábfej - ízületben s ujjakban észlelhető. A karok paresise is fokozódott. A fog­húson csekély haemorrhagiák láthatók. A vizelet (1200 cm 3) fajsúlya 1036, meglehetős mennyiségű fehérjét tartalmaz. Este 8 órakor. Érlökés 132, rendes, légzés 24. A gégetükör teljes recurrens hüdést mutat. Este 9 órakor minden előremenő tünet nélkül hirtelen halál. Bonczlelet május 11-dikén délelőtt órakor.

Next