Orvosi Hetilap, 1899. szeptember (43. évfolyam, 36-39. szám)

1899-09-03 / 36. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1899. szeptember 3. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK Reach Dezső: Közlemény a m. kir. tud. egyetem II. számú kórboncztani intézeté­ből (Portik Ottó t­r.). A cystitis aetiologiájáról. 430. 1. Aujeszky Aladár : Közlemény a budapesti egyetem ált. kór- és gyógytani inté­zetéből. A házinyulak lépemulsio-injectiókkal előidézett anthrax-immunitásáról és a normális szervrészekkel való immunizálásról 432. 1. Lénárt Zoltán : Hans Wilhelm Meyer és az adenoid vegetatiok kór- és gyógy­tanának mai állása. 434. 1. Filep Gyula: Közlemény Brandt József tanár kolozsvári sebészeti klinikájáról. A sebészeti klinika működése 1896 és 1897-ben. 436. 1. Tárcza. Nékám: Orvosok élete Angliában. 437. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Friedrich Vilmos: Ipari megbetegedés és annak kórokozói. 338. 1. — Lapszemle. Hamburger: A visszeres pangás be­folyásáról a lépfene fertőző anyagára. 438. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Duka Tivadar. — Tellyesniczky Kálmán. — Hazai fürdők személyforgalma. — Megjelent. — Herczel dr. — Szt. Lukács-fürdő. — Baumgarten dr. — Pályázatok. — Hirdetések. 438. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet: Szemészet. 5. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a m. kir. tud. egyetem II. számú kór­boncztani intézetéből (Portik Ottó t­r.) A cystitis aetiologiájáról. Reách Dezső dr., v. szt. Rókus­ kórházi alorvostól. Egészen a legújabb időkig a cystitis egyik legkardinálisabb tünetének és legtöbb esetben okának is a vizelet ammoniakalis bomlását tartották. Az e kérdéssel foglalkozók vizsgálatainak tárgyát ezen bomlás okainak meghatározása képezte. Pasteur előtti időkig ezen erjedés okául egy meg nem hatá­rozott, alaktalan fermentum szerepelt. 1860-ban Pasteuri és tanítványa van Tiegh­em, két egy­mást kiegészítő közleményben „torulaceáknak“ nevezett micro­coccus fajnak vélték az erjedést tulajdoníthatni. Ezen feltevés klinikai beigazolását Trauber ismert meg­figyelésében nyerte, mely szerint egyik két év óta hólyagbánta­­lomban szenvedő betegének vizelete, egyszeri katheterizálás által, ammoniakalissá vált, valószínűleg a katheterrel a hólyagba vitt fertőzés által. Azon negatív eredmények, melyeket egyes szerzők­ ilyen erjedésben levő vizeletnek és bacterium-keveréknek ép hólyagba való befecskendezésével elértek, némileg megingatták ugyan a fertőzési theóriát, végleges érvényre jutását azonban meg nem akaszthatták. Közös hibájuk az volt, hogy a befecskendezett bomlott vizelet bacteriumtartalma qualitative pontosan meg­határozva nem lett, quantitave pedig egyáltalán meg sem volt határozható; másrészt a cystitis diagnosisának alapjául nem a górcsövi vizsgálat, hanem a vizelet makroskopikus külleme és az ammoniakalis erjedés bekövetkezése vagy elmaradása szolgált. A kísérletek csak akkor váltak szabatosabbakká, a­midőn a befecskendezésekre tiszta cultúrákat használtak. A 70-es évek végén Miq­uel, az erjedés okául Pasteur toru­­láin kívül, a­melyeket utóbb Cohn mint „mikrococcus ureaeil-­ irt le és osztályozott, egy pálczikaalakú bacteriumot talált. 1 Pasteur : Memoire sur les générations spontanées. Paris. 1860. 2 van Tieghem: Recherches sur la fermentation de l’urée et de l’acidejhippurique. These de Paris 1864. 8 Traube: Gesammelte Abhandlungen. Bd. 3. 4 Petersen : Experimentelle Studien zur Pathogenese und Therapie der Cystitis, 1874. 5 Miquel: Bulletin de la société chimique, Paris. A búvárok egész sora foglalkozott azután a talált mikro­­organismusokkal; vizsgálataikat a szervezeten kívül bomlásnak indult vizelettel végezték. Szélesebb körű, biztosabb alapokra fektetett bacteriológiai vizsgálatok Clado­ munkájával és részben ennek hatása alatt indultak meg. Clado lobos hólyag vizeletéből nyert 16 bacterium­­fajt ir le, ezek közül egyiket megkülönböztetett részletességgel „Bacterie séptique de la vessie“ elnevezés alatt. Hallé 1887-ben strictura folytán keletkezett cystitis és pyelonephritis esetében a vizeletben, a beteg halála után pedig a hulla lépében, a vesében és vérben egy bacillust talált, mely úgy morphologiai tulajdonságaira, mint a kultúrákban való maga­tartására nézve a Clado által talált bacteriummal megegyezett. Ugyanezen szerző egy évvel utóbb Albarrant-nal együtt végzett cystitikus bacteriumvizsgálatok eredményeiről számol be. A megvizsgált 50 cystitis esetében 47-szer találták meg a Clado-féle bacteriumot, 15-ször tiszta kultúrában, tekintettel azon­ban genyesztő hatására, a Clado-féle „Bactérie séptique“ elnevezés helyett „Bacille pyogéne“-nek nevezik. Doyene igen gazdag bacteriumflórát gyűjtött, melyből kilencz egyazon bacteriumfaj féleségeinek bizonyodott, egy a gelatinát elfolyósítja és 4 különböző coccusfaj volt. A kilenc­ az Albar­­ran-Hallé-félével egyezett meg. Ezen szerzőktől függetlenül Bummy katheterizálás után nyolcz puerperalis cystitist vizsgált meg és belőlük egy a gono­­coccusokhoz hasonlóan a genysejtek testében ülő, Gram szerint festődő, közönséges tápláló talajokon jól fejlődő diplococcus fajt izolált. Michaelis 10 Bumm leletét igazolta. A legjelentékenyebb munkák egyike Thorkad Rowsing-ért volt, kinek a cystitis aetiologiát illető nézeteire később még visszatérve, e helyütt csak ezen alapvető munkájának rövid fog­lalatját adom. A bacteriumoknak egész hosszú sorát izolálva, azokat három irányban tette vizsgálatai tárgyává: 1. Képesek-e húgybomlást létesíteni? 2. Anaerob módon birnak-e élni ? " Clado : Thése de Paris 1885. "> Albarran-Halle: Note sur une bact. pyogéne et sur són role dans l’infection urinaire. Paris. 1888. 8 Doyen :Les bacteries de l’urine. Melchior után. 9 Bumm: Zur Aetiologie des puerperalen Blasencatarrhs. 1886. 10 Michaelis: Deutsche med. Wochenschrift 1896. 11 Thorkild Rovsing: Die Blasenentzündungen etc. Berlin, 1890.

Next