Orvosi Hetilap, 1900. szeptember (44. évfolyam, 35-39. szám)
1900-09-02 / 35. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1900. szeptember 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével is szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében : Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Fodor József, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog-EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Pólyák Lajos: A Highmor-üreg viszonyáról a homloköbölhöz és a legmellsőbb rostasejtekhez. Adatok a melléküreg gengedések kórismézéséhez. 538. 1. Szabó Sándor: A bradycardiáról a gyermekágyban. 540. 1. Borszéky Károly : Közlemény a budapesti k. m. tud.-egyetem 2. számi (Réczey Imre tr.) sebészeti klinikumából. Az echinococcus-műtétekről. 522.1. Tárcza. Weisz Ármin: A tüdőgümőkornak sanatoriumban való gyógykezelése 205 eset kapcsán. 544. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Ifj. Klug Nándor : A membrana basilaris szerepéről a hallásnál. ,545. 1. — Könyvismertetés. Koeppe : Physikalische Chemie in der Medizin. 546. 1. — Lapszemle. Általános icór- és gyógytan. Jolles: Uj ferrometer. (Marikovszky.) — Nadolecsny: Ugyanazon baktérium virulens és nem virulens tenyészetének viselkedése , activ vérrel szemben. (Filep.) — Közegészségtan. Zupitza : Pestisfészek Közép-Afrikában. (File p.) — Gottschlich : A pestises betegek köpésének fertőző képessége. (F i 1 e p.) — Ballner : A vakolat víztartalmának meghatározására új mód. (F i 1 e p.) — Wodtke : A svéd gyufák mérgező hatása. (Weiss.) — Gyógyszertan. Aufrecht: Az ichthoform. — Mracek : A sapolanról. — Goldmann, Schuster, Schüller: Hedonal. —Belgyógyászat. Reinbach - A Basedow-kór sebészi kezelésének eredményei, különös tekintettel a tartós eredményekre. (Imrédy.) — Bäumler: A hasi hagymáznak hideg vízzel való kezelése. (Benedict.) — Krokiewicz: Gyomorrák esetében a vér magatartása és a cachexia fentartatik. — oka. (Wi dt.) — Sainton és State: Az akromegalia fájdalmas alakja. (—ts.) — Sebészet. Newmann : A vesetuberculosis. (Rihme r.) — Verhoogen : A részleges kimetszés értéke vesetuberculosisnál. (Rihmer.) — Szülészet és nőgyógyászat. Wallgren Axel: Petefészektömlőben typhus bacillusok. (Neumann Szigfrid.) — Abel: A petefészkek egy sajátságos alakváltozásáról (ovarium gyratum). (Neumann Szigfrid.) — Orr-, torok- és gégebajok. Winkler: A homloküregyengedések kezeléséről. (Tóvölgyi Elemér.) — Noebel és Löhnberg: A genuinozaena aetiologiája és sebészi kezelése. (Tóvölgyi Elemér.) — Ebstein: A hátsó rostacsontsejtek és a sinus sphenoidalis empyemája az ikcsont tuberculotikus carieséből kifolyólag. (Tóvölgyi Elemér.) — Bőr- és bujakórtan. Jordan : A mercuriol hatása syphilisnél. (Poór Ferencz.) — Hügel és Holzhäuser : Syphilis oltások. (Poór F.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Maramaldi: Thiocol. — Moir: Tüdővész gyógyítása. — Hintner: Tussis convulsiva gyógyítása. — Cassoute: Pneumonia gyógyítása creosotallal. — Posilov : Dysenteria. 547—549. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Az első országos elmeorvosi értekezlet. — Tisztiorvosi vizsgára előkészítő gyógyszertani kurzus. — Tóth István. — A nyitramegyei „Ágoston”-közkórház. — „A magyar orvosi rend tönkretevése“. — Fürdőink személyforgalma. — Hibaigazítás.— Szt.-Lukács-fürdő. — Herczel dr. 550. 1. — Pályázatok. Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Highmar-üreg viszonyáról a homloköbölhöz és a legmellsőbb rostasejtekhez. Adatok a melléküreg genyedések kórismézéséhez. Pólyák Lajos dr. közkórházi főorvostól. A következőkben, tisztelt Egyesület, néhány érdekes boncztani adattal kívántam hozzájárulni azon complicált viszonyok felderítéséhez, melyek nekünk in vivo sinusgenyedések esetében a pontos diagnosis felállítását és a komoly értelemben vett locális kezelést annyira megnehezítik. Egyik esetemben a mellső rostasejtek beszájadzása folytán egyrészt a homloköböl kivezető nyílásába, másrészt a Highmar-barlangba, oly komplikált viszonyok láthatók, melyekhez hasonlót közölve eddig sehol sem találtam. Csak most, közvetlen ezen demonstratió előtt tesz Ónodi tagtárs úr említést hasonló esetről, melyet elsősorban az Akadémiában mutatott be és amelynek prioritását szívesen elismerem. Másrészt azon kellemes helyzetben vagyok, hogy szintén megerősíthetem készítmények alapján Ónodi tagtárs úrnak a Highmar-üreg viszonyáról az ékcsontüreghez tett közléseit, melyre eddig figyelmet nem fordítottam, de a mely viszony, tekintve, hogy az én készítményeimen is elég gyakran látható, ritkán előfordulhatónak nem mondható és eddig valószínűleg csak kikerülte az anatómusok figyelmét. Arról, amit a melléküreggengedések diagnostikájáról ezen készítmények alapján mondani szándékozom, előre is megjegyzem, hogy új adatokat nem tartalmaz. A sinusgengedések diagnostikája oly szépen van kidolgozva Scheck, Ziem, Grünwald és főleg Hajek legutóbb megjelent munkáiban, hogy azokhoz érdemeset hozzátenni ma már aligha lehet és így én az alábbiakban inkább ! Készítmények bemutatásával előadatott a magyar fül- és gégeorvosok egyesületének 1900. február 22-dikén tartott II. rendes ülésében, csak arra szorítkozom, hogy vázoljam azon elveket, melyeknek alapján a diagnosis felállításában eljárni szoktam. Ha az egyes rhino-laryngologiai intézetek évi kimutatásait kezünkbe veszszük, látni fogjuk, hogy évről évre növekszik a felismert és gyógykezelt sinusgenyedések száma. Ezen szaporodás azonban csak látszólagos, sinusgenyedés ma sem fordul több elő, mint régebben, de ma már több figyelmet fordítunk reájuk, jobban tanulmányozzuk az anatómiai viszonyokat, tudjuk, hogy ha az orrban genyt találunk, akkor ott egy mélyebben fekvő bántalom lappang, melyet latens volta daczára is sikerül alapos vizsgálat mellett felismerni és kevesebbet bíbelődve a secundaer következmények felületes gyógykezelésével, figyelmünk már kezdetben az alapbántalom felé fordul. Nem a sinusgenyedések szaporodnak tehát, hanem többet ismerünk fel belőlük, mint azelőtt. A sinusgenyedések localisatioját illetőleg azonban a statistikák, fájdalom, még ma sem teljesen megbízhatók, mert a vizsgálatok egy része még ma is felületesen, futólagosan történik, a sinus kutaszolása, punctioja és átöblítése nélkül. Ha én az orrban egy helyen genyt találva és azt letörölve azt tapasztalom, hogy a geny ott rövid idő múlva újra megjelenik és pedig oly mennyiségben, mely eleve kizárja azt, hogy a nyakhártya felületéről tételezzek fel seeretiet, akkor jogosan tételezem fel, hogy az orrban valahol egy genyreservoir van, ahonnan a geny kiürül. Ennyit, de nem többet szabad egy tükörképből következtetni. A következő kérdés az, hogy honnan folyik a geny arra a helyre, ahol én azt megjelenni látom ? Ennek eldöntésére, tekintve a sinusok kivezető nyílásainak elhelyezését és egymáshoz való viszonyát, rendszerint elégtelen azt megállapítani, hogy a geny a középső orrjárat mely részéből, vagy a felső orrjáratból folyik le és ennek alapján megállapítani az antrum, homloküreg, rostacsont vagy ékcsontüreg empyemát, hanem további pontos vizsgálatokat kell végezni, melyek az esetek egy részében megengedik a diagnosis felállítását. Megkülönböztetések felületes vizsgálatra legfeljebb annyiban tehetők, hogy a Hajek-féle csoportosítást, melyet igen czélszerűnek tartok, elfogadva, annyit álla-