Orvosi Hetilap, 1900. december (44. évfolyam, 48-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1900. deczember 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével ir szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében : Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Fodor József, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog* fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. gonorrhoea kezelése a férfinél. (Rász a.) 761. 1. — Lapszemle. Szülészet és „ T.„ , , , , . . . , nőgyógyászat. Eichelot: A méhrák gyógyítására a vaginalis és az abdominalis Kóna Dezső: Közlemény a budapesti kir. magy. tud. egyetem I. sz. kórboncz , . , ...... , . , , , . . ... ... _ , ^0,/ totalexstirpatio érteke. (Doctor.) — Erőmmel A placenta praevia kerdesehez, tani intézetéből. (Igazgató: Genersich Antal dr. egyetemi tanár.) Az „ureteritis /11 . , . , , x ,, , , , ..... .. ,, ,, / v (Wenezel.) — Bor- es butakortan. Matzenauer: A sclerosis kimetszese. cysticarol. 752. 1. J . . (Se 1tei József.) — Kuznitzky: A sclerosis váladékában sajátságos testecs-Markus S.: Közlemény az I. sz. belgyógyászati klinikából. A sápkórnak „fersan“- kése (Se 1tei Jó z sef.) - Orr-, toros- és gégebajok. Patrick- Watson Williamsnai való kezeléséről. 754. 1. , .. . „. . . . T . , , A gege toxikus hüdeseirol. (Tovolgyi Memer.) — Weiss: A veres or Dukacs Hugó: Közlemény a Donáth Gyula m. tanár vezetése alatt álló szt. ill.i ./m . ^N u 7.. . , 7 7. elektrotherapiaja. (Tó Vlgyi Elemer.) — Kisebb közlemények az orvosgyakor- Rokus-korházi idegbeteg-osztályról. Diplogia facialis hysterica. 756. 1. 7 , n .. . „• , ° ^ J latra. Danátén: Kohogósi rohamok. — O.Ziemssen: Habitualis székrekedés."(pá. 1. Tarcza Szigeti Gusztáv: Orvosi díjak és behajtásuk módja. 757. 1. — Sugár K. Márton: Orvosi aphorismák Kubelik Jan hangversenyén. 758.1. - Tóvölgyi Hetiszemle és vegyesek. -A főváros egészsége. - Tanfifer Emil. - Törvény- Elemér: Berlini levél. 759. 1. — Babarczi-Schwartzer Ottó : Az állami elmegyógyszéki orvosiképesítés. - Tomka Samu: - Sub auspicis reg.s-felavatás intézeti orvosok helyzetéről. 760. 1. Kolozsvárott. — Krondorf. 763. 1. — Yohimbin-tabletták. — Herczel. dr. Szt.Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Donath Gyula : Az agyi és gerinczagyi Lukács kirdő. Pályázatok. Hirdetések, localisatio 1899. évi irodalma. 761. 1. — Könyvismertetés. Kiss Gyula. A Tudományos társulatok és egyesületek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. magy. tud. egyetem I. sz. kórboncztani intézetéből. (Igazgató: Genersich Antal dr. egyetemi tanár.) Az „ureteritis cystica“-ról. Irta: Hóna Dezső dr., v. intézeti gyakornok. Az ureter nyálkahártyájának cystái a ritkább kórboncztani leletek közé tartoznak. Az elváltozás rendesen nemcsak a húgyvezérekre szorítkozik, hanem a vesemedencre és hólyag nyálkahártyára is átterjed. Annak illustrálására, hogy e kórkép nem éppen gyakori, szolgálhat már Lubarsch statistikája is, mely szerint 3000 bonczolt eset közül csak négyben látott tömlőket a húgyvezéren és kettőben a vesemedencze nyálkahártyáján. A budapesti egyetem I. sz. kórboncztani intézetében 3313 eset közül háromban voltak a húgyutak nyálkahártyáján nagy mértékben kifejlődve. Egy esetben kétoldali, két esetben egyoldali volt a megbetegedés. Az I. és III-dikban a vesemedenczétől a a húgycső belső nyílásáig terjedt a bántalom, a II-dikban csak a húgyvezérre szorítkozott. Ezen elváltozással azonban ritka volta daczára is eléggé foglalkoztak s több német, franczia és angol nyelven megjelent kisebb-nagyobb munkában tárgyalták e kérdést. Mindamellett a bántalom keletkezésének lényegére nézve még ma sem egyezők a nézetek s ezt eléggé kifejezi Stoerknek megjegyzése is: „Allerdings steht mit der Einheitlichkeit der Befunde die Mannigfaltigkeit der Erklärung derselben von Seiten der verschiedenen Autoren in auffallenden Gegensätze.“ Legtöbben azt állítják, hogy nyálkahártyacystákból keletkezett degeneratios tömlőkkel állunk szemben, mások nyálkahártyamirigyekből származtatják őket. Ezek mellett azonban egyéb nézetek is igyekeztek maguknak érvényt szerezni; egyesek idegbefolyásnak tulajdonítják keletkezésüket (Schilkock), sőt újabban a parasitaer eredetnek is több híve akadt (Kahlden). A kórboncztani tankönyvek kisebb-nagyobb mértékben mind említést tesznek e köralakról, így Orth könyvében olvashatjuk : „Ritka esetekben, idült productiv lob jelenléte mellett többszörös tömlő-képződés észlelhető a vesemedencze és húgyvezér nyálkahártyáján (pyelitis et ureteritis cystica). A tömlők néha igen nagy számmal vannak jelen és átmetszetben gombostűfej egész kölesnagyságúak. Kiemelkednek a nyálkahártya niveauja fölé és rendesen víztiszta, híg folyadékkal teltek, avagy nyúlós, colloid tartalommal bírnak s barna színűek. Keletkezésükről még biztosat nem tudunk.“ Említve találjuk Rokitansky, Birch-Hirschfeld, Ziegler H. tankönyveiben is. Az uretercystákról külön mint önálló bántalomról első ízben Morgagni írt, mint kerek vagy ovális, laposan a nyálkahártyán ülő, víztiszta bennékű képletekről. Litten leír egy esetet, melynél az egyik húgyvezér felső részében, a nyálkahártya felületén rendkívül sűrűn egymás mellett apró tömlöcskék ültek, némelyek pedig kocsányon lógtak. E barnás-szürke színű tömlők kaviárszem egész lencsenagyságúak voltak. Az ureter alsó szakába kő volt beékelve, mely a nyálkahártyán már erostot és heget okozott. Mindkét oldali vese cystás elfajulást szenvedett. A nagyobb tömlők falát egyrétegű laphám fedte és űrét mucin-tartalmú, folyékony bennek töltötte meg. Ezen folyadékban a sejtes elemeken kívül még nagyobb ovalis vagy fenkő alakú, részben homogén, részben közepükön erősebb fénytörőképességgel biró testecseket látott. Litten szerint a tömlők a nyálkahártya cystáiból, avagy előbb jelen volt mirigyeiből keletkeztek s a folyamat kezdetét a kimeneti nyílás összetapadását követő retentio képezte. A baj közvetlen okát a kőbeékelődés feltételezte súlyos lobosodásban látja. Hogy lobos folyamatok gyakori volta daczára is oly ritkák e tömlők a húgyvezérekben, azt a crypták tág voltának tulajdonítja. A tömlők előfordulása pedig arra enged követ-