Orvosi Hetilap, 1901. április (45. évfolyam, 14-17. szám)

1901-04-07 / 14. szám

Negyvenötödik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1901. ápr­ilis 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán­gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével ir szerkeszti: HŐ­GYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog* EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Bálint Rezső : Közlemény az I. sz. belgyógyászati korodáról (Igazgató : Korányi Frigyes tanár) és az Erzsébet-szegényház agyboncztani laboratóriumából. (Labo­ratóriumvezető : Schaffer Károly rendk. tanár.) A térdreflexek viselkedéséről magas haránt myelitiseknél. 228. 1. Elek Sándor: Közlemény a székesfővárosi szt. István-közkórh­áz bőrbeteg- és bujakóros osztályáról. (Főorvos Róna S. egyet. rk. tanár.) Statistikai adatok a favusnak Magyarországon elterjedtségi viszonyaihoz. 230. 1. Geschert József: Közlemény a szt. Rókus-kórház idegbeteg-ambulatoriumából. (Főorvos: Donáth Gyula dr. egyetemi magántanár.) A Meniére-féle kórról egy gyógyult eset kapcsán. 231. 1. Moravcsik Ernő Emil: Törvényszéki elmekórtani casuistica. 233. 1. Tárcza. Than Károly: Bunsen Róbert W. emlékezete. 234. 1. — Tóvölgyi Elemér: Párisi levél. 235. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Bék­és József­: A syphilis gyógytanának haladása. 236. 1. — Könyvismertetés. Győry Tibor: Magyarország orvosi biblio­­graphiája. (Wenhardt.) 237. 1. — Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Hansemann: A bonczolásoknál beállható fertőzések. (Marikovszky Gy.) — Élet- és kórvegytan. Schuman Leclercq: Aceton-kiválasztás és zsírok. (Doctor Λ.) — A. Jolles: Módosított Spiegler-féle fehérnye-reagens. (Doctor T.) — Lipk­awsky: A vizelet acet-ec­etsavtartalmának egy újabb biztos kimutatási módja. (Doctor Λ.) — Belgyógyászat. Waldvogel: Az acetonkimutatás értéke fentartatik. — az orvosgyakorlatban. (—tz.) — Heid­elheim: A jodipin mint a gyomor motoros tevékenységének indicatora. (—tz.) — Aporti: Hysteriások gyógyítása methylen­­kékkel. (—t­z.) — Kohts : Gyermekeknél végzett lumbalpunctio. (—t z.) —­­Thiersch : A fűző gyakorolta nyomás. (—t z.) — Grindiceandrea : A chlorosis kezelése cuprum aceticummal. (—t z.) — Sebészet. Horsley: A trigeminus neuralgia sebészi keze­lése. (Pólya J.) — Szülészet és nőgyógyászat. Westermark: Kísérletes vizsgá­latok a chloroformáltatás befolyásáról az emberi méh tevékenységére physiolo­­gikus szüléseknél. (N­e­u­m­a­n­n S­z.) — Bőrkórtan. Brocq: Methylenkék alkal­mazása eczemák ellen. (Poor F.) — Willmott Evans: Herpes meningitidis. (S­z­a­b­ó ť­у J.) — Audry : Pelade des ongles. (S­z­a­b­ó ¹­у J.) — Húgyszervi betegségek. Leonhard Leven: Mikor tekinthetjük gyógyultnak a gonorrhoeát. (Ráskai D.) — Thiem és Baer: A gonorrhoeás izületmegbetegedés és trauma közötti összefüggés. (R­á­s­k­a­i D.) — Orr-, torok- és gégebajok. Schwidop : Rhinitis vasomotoria gyógyítása. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Jänicke: Pruritus senilis gyógyítása. — Stenbeck: Bőrrák gyógyítása Röntgen-sugarak­kal. — Wilson: Gonorrhoeus eredetű arthritis gyógyítása. — Meyer: Peritonitis tuberculosa gyógyítása alkohol-borogatással. — Folyóiratok átnézete. 237—240. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — A budapesti általános poli­­klinika. — A közegészségtani tanszék. — Megjelent. — Herczel dr. — Szt.­­Lukács-fürdő. — Krondorf. 240. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. A Magyar Orvosi Könyvkiadó­ Tár­sulat közgyűlése. — Budapesti kir. orvosegyesület. — XI. magyar balneologiai congressus. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az I. sz. belgyógyászati korodáról (Igaz­gató : Korányi Frigyes tanár) és az Erzsébet-szegény­­ház agyboncztani laboratóriumából. (Laboratórium­vezető: Schaffer Károly rendk. tanár.) A térdreflexek viselkedéséről magas haránt myelitisekre­Irta : Bálint Rezső dr. Azok között, kik az utolsó tíz évben az agy physiologiá­­jának és pathologiájának kutatásával voltak elfoglalva, valóságos consternatiot idéztek elő Bastian közlései, melyek a gerinczvelő teljes magas (háti, illetőleg nyaki) haránt laesioiról szólottak, melyek­nél azonban az alsó végtagoknak szokott és várt spastikus k­ürdése és spastikus reflexei­­helyett, petyhüdt hüdös és reflexhiány volt jelen. És e consternatio teljesen érthető. Hiszen nem másról volt szó, mint hogy egész halmaza azoknak az alaptételeknek, melyeket bebizonyított tényekként szoktunk tekinteni, melyekre physiologiai és pathologiai ismereteink nagy csoportját építettük, s melyekből a physiologiai és pathologiai folyamatok s tünetek egész tömegét oly érthetően s világosan tudtuk magyarázni, ez alaptételeknek egész halmaza, mint a reflexek útja, fennállásuknak és kimara­dásuknak feltételei, az agyvelőnek a gerinczvelői reflexekre gyakorolt hatása stb. egyszerre elvesztette positiv tudományos értékét s hozzá csatolható az avult s megdöntött hypothesisek csoportjához. És Bastian közlései nem maradtak egyedül, utána előbb gyéren, majd tömegestül írtak le hasonló eseteket. Bastian maga is tovább foglalkozott a kérdéssel s megformulázta a tételt, hogy a gerinczvelenek teljes megszakításánál a reflexek hiányoznak. E tétel később az egyes kutatók kezében változáso­kat szenvedett. Egyesek azt mondták, hogy a reflexeknek totális haránt laesionál ki kell maradniok, mások csak úgy nyilat­koztak, hogy a reflexek ily körülmények közt kimaradhatnak, míg ismét mások abban a véleményben voltak, hogy a reflexek kimaradásának nem fő feltétele a vezetés totális megszakítása. Voltak természetesen olyanok is, kik ez egész tételt tagadták, s kik leírt eseteikkel épen azt akarták bizonyítani, hogy a reflexek nem maradnak ki. Ha a száznál több közölt esetet áttekintjük, azt látjuk, hogy azok legnagyobb részében főleg a fent jelzett klinikai kérdéssel foglalkoznak, hogy t. i. magas haránt laesiok­­nál milyenek az alsó végtag reflexei. Pedig az egész kérdésnek nem ez a lényege. Nem az a fődolog, hogy magas haránt laesio­nál kimaradnak-e a reflexek vagy nem, mert könnyen elképzel­hető az, hogy az ily laesionak valamely állandó s rendes compli­­catioja okozza a reflexek e viselkedését, a­mely complicatio épen azokat a helyeket bántalmazhatja, a­hová a reflexek útját locali­­záljuk. A kérdés lényege az a pont, a­mely a reflexek physiolo­­giáját tángálja. Vájjon tényleg a magas laesio valamely compli­­catioja-e az, a­mi a reflex útját megszakítja, vagy pedig maga az a körülmény, hogy fent a megszakítás megtörtént, minden a reflexutakat érintő szövődmény nélkül eredményezi-e a reflexki­maradást. Előbbi esetben csak a magas laesiok kórképe válnék teljesebbé, ez utóbbi eshetőség azonban egyértelmű volna azzal, hogy a térdreflexek eddig supponált ágyékvelői pályája tényleg nem létezik, vagy hogy létezik, de minden önállóság nélkül, a­mennyiben elválasztatván a magasabb, esetleg agyi központoktól, működési képességét elveszti. Hogy ez megállapítható legyen, arra az egyetlen út az, hogy azokban az esetekben, hol magas haránt laesioknál a reflexek hiányoznak, mindazok a tényezők, melyek a reflex létrejövésénél szerepelnek, systematikus és gon­dos vizsgálatnak vettessenek alá, mert csak így zárhatók ki eset­leges complicatiók. Ily systematikusan átvizsgált eset vajmi kevés van, úgy hogy Senator 1898-ban megjelent czikkében csak 6—7-re teszi azoknak az eseteknek számát, a­melyek a Bastian-féle tétel bizonyítására alkalmasak. Hogy ezeket is mennyi

Next