Orvosi Hetilap, 1904. március (48. évfolyam, 10-13. szám)

1904-03-06 / 10. szám

Negyvennyolczadik évfolyam, 10. szám. Budapest, 1904­. márczius 6. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán­gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével SZERKESZTI: HŐGYES ENDRE EGYET, tanár. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAYÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Társak a rovatok szerkesztésében. Bókay Árpád, Bársony János, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kétly Károly, Klug Nandor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tangl Ferencz, Tauner Vámos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanára... SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANAR. TARTALOM: — Minden ívét fenntartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Klug Nándor: Markusovszky­-féle egyetemi jubiláns előadások. Az anyagforgalom élettanának újabb haladásáról. (Kivonatosan ismerteti Halász Aladár.) 143. lap. Falta Marczel: A könycsatorna egy fontos rendellenessége. 145. lap. Kövesi Géza és Róth Schultz "Vilmos : Közlemény a Korányi Frigyes dr. egye­temi tanár vezetése alatt álló I. számú belgyógyászati korodáról. A vesegyula­­dások therapiája. 147. lap. Közegészségügy. Schermann: Budapest fő- és székváros tisztiorvosi hivatalá­nak jelentése 1903. évről. 148. lap. — A kórházak ápolásdíja. 150. lap. Tárcza. Tihanyi Mór: Orvosok és orvosi tudomány az ókorban. 150. lap. Irodalomszemle. Összefoglaló szemle. Marikovszky György: A pneumonia serumtherapiája. 151. lap. — Könyvismertetés. Anton Klug: Der Hausschwamm, ein pathogener Parasit des menschlichen und thierischen Organismus, speciei 1 seine Eigenschaft als Erreger von Krebsgeschwülsten.­­(Schilberszky Károly.) — Müller Vilmos : Klinikai recipekönyv. 152. lap. — Lapszemle. Sebészet. Ludloff: A csontok és ízületek tuberculosisának diagnosisa. (Remen ár.) — Hack­enbruch: Facialis-hüdös meggyógyítása a nervus accessorius átvarrásá­­val. (Re­men ár.) — Martina: A gráczi sebészeti klinika kizárt sérvműtétei­nek statistikája. (Re­men ár.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Sontag: A hydrops gyógyszeres kezelése. — Leibholz : Citarin. — Thieme : Aspirin. — Folyóiratok átnézete. 152—153. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Kitüntetés. — Megválasztás. — Az országos közegészségi tanács. — Rokitansky. — Az országos közegész­ségi egyesület. — A párisi nemzetközi gümőkór-congressus. — Dadogók és egyéb beszédhibában szenvedők oktatása. — A kolozsvári önkéntes mentő­egyesület. — Megjelent. 154. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. — Közkórházi orvostársulat. Markusovszky-féle egyetemi jubiláris előadások. Az anyagforgalom élettanának újabb haladásáról. Tartotta az orvoskari tanártestület és meghívott szakférfiak előtt az élettani intézetben Klug Nándor dr. egyetemi ny. r. tanár. II. előadás. (II. 22.) A sejt anyagcseréje. Erjesztek (enzymek). A semipermeabilis hártya szerepét az osmosis körül kísérletileg is meg lehet figyelni. Semipermeabilissá tehetünk valamely hártyát vagy porosus agyaghengert, ha azt rézsulphat oldattal s kalium ferrocyanid oldatával kezeljük. Ha az ilyen, előzetesen semipermeabilissá tett hengert czukoroldattal megtöltve s hosszú üvegcsőbe vagy higanymanométerbe folytatódó dugóval elzárva vízzel telt edénybe állítjuk, direkte le is olvashatjuk az illető folyadék bizonyos töménységű oldatára jellemző osmosisos nyomást. A sejtekben észlelhető nyomás szintén ilyen osmosisos nyomás ; ugyancsak az osmosisos­ nyomás adja meg a plasmolysis magyarázatát is. Minthogy minden anyagnak megfelelő semipermeabilis hár­tyát nem sikerült előállítani, az osmosisos nyomás nagyságára az illető anyag gramm-molekula töménységű oldatának fagyáspont­csökkenéséből vontak következtetést, mit a molekuláris concen­tratio, az osmosisos nyomás és a fagypontcsökkenés között levő állandó viszony ismerete tett lehetővé. Más mód valamely anyag (pl. a vér) osmosisos nyomása értékének megállapítására a vérsejtek felhasználásán alapul. Az illető anyagnak a vérsejtekkel isoton oldatát állítjuk elő (Ham­­burger). Az osmosisos nyomás törvényeinek ismerete világot vetett a sejt anyagcseréjére is. Kiderült ugyanis, hogy a sejthártya a sejtnedvben oldott anyagokat visszatartja, míg a vizet átbocsátja, de másfelől egyik sejt a másikkal élénk anyagcserét is folytat. Állati sejtek, úgy találták, bizonyos anyagokat a vízzel együtt átbocsátanak, másokat pedig visszatartanak s semipermea­­bilitásukat az egyes anyagokkal szemben, az életviszonyoknak meg­­felelőleg változtatják is. Tagadhatatlanul fontos tehát az osmosisos nyomás és a sejt permeabilitásának szerepe a sejt anyagforgalmá­ban, mindamellett e tényezők egyedül a sejt anyagcseréjét meg nem magyarázzák. Jó példa erre a húgyelválasztás. A húgyelválasztást egyszerű szűrés alapján, mint azt Ludwig gondolta, nem lehet megmagyarázni, mert egyfelől akkor óriási nagy vérnedvmennyiségnek kellene a gomolyokon átszűrödnie, a kanyarulatos csatornákon át pedig visszajutnia a vérpályába, más­felől egyszerű szűrés mellett érthetetlen, hogyan lehet a vizelet sokkal töményebb oldat, mint a vér, miért savi vegyhatású a húgy, holott a vér alkaliás s az sem érthető, miért szünetel 3/1 óráig a húgyelválasztás a vese ereinek előzetes lekötése s fel­szabadítása után, miért szenved a vizelet elválasztása atropino­zásra s nagy adag morphiumra, ámbár a vesét átáramló vér quantuma nem változik, mikép lehet magasabb a vizelet hőmér­­séke a vesébe folyó vér hőmérsékleténél; mindezt csak aktiv sejt­­működés felvételével vélték magyarázhatónak. Miért növelik bizonyos, a vérnyomást nem befolyásoló anyagok (huggang, pepton, albu­­mose) a húgyelválasztást, ha­nem az elválasztó sejtek direkt izgatása révén. A vizelet elválasztását illetőleg különben a mostani nézet az, hogy a vizet a gloraerulusok, a húgy szilárd alkotó részeit a húgycsatornácskák választják el. De úgy a veseműködés, mint más mirigyek functioját, vagy a nyirok elválasztását lényegében s alapjában nem ismerjük; ámbár tudjuk pl., hogy vannak bizonyos anyagok, a­melyek a nyirokelválasztást növelni képesek, hogy az elválasztott nyirok vegyi összetételére a mozgásnak lényeges befolyása van, hogy az független a vérsavó összetételé­től, de hogy miben keresendő mindennek alapoka, az előttünk még kevéssel ezelőtt teljesen ismeretlen volt.

Next