Orvosi Hetilap, 1904. szeptember (48. évfolyam, 36-39. szám)
1904-09-04 / 36. szám
IV negyvennyolczadik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1911. szeptember 11. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével SZERKESZTI: HŐGYES ENDRE EGYET, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Bársony János, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kétly Károly, King Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tangl Perencz, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fenntartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Kollarits Jenő: Közlemény a budapesti egyetemi idegklinikáról. (Igazgató : Jendrassik Ernő dr. ny. r. tanár.) Hypophysis-daganatok akromegalia nélkül. 523. lap. Haberfeld J. Emil : Közlemény a Budapest fő- és székvárosi régi szent János* közkórház vegyes osztályából. (Osztályvezető főorvos : Pólyák Lajos dr.) Diaetetikai és therapiai vizsgálatok protylinnel. 526. lap. Kuthy Dezső : Közlemény az Erzsébet Királyné Sanatoriumból. Hydrotherapiai tapasztalatok 1000 tüdőgümőkóros betegen. 529. lap. Tárcza. Korányi Sándor: A belgyógyászati oktatás követelményeiről és eszközeiről. 531. lap. Irodalomszemle. Könyvismertetés. Schröder und Blumenfeld : Handbuch der Therapie der chronischen Langenschwindsucht. 532. lap. — Lapszemle. Sebészet. Mikulicz: Műtett egyének immunizálása sebfertőzés ellen, különös tekintettel a peritoneum megvédésére. (Picker Rezső.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Gramann: A Ficker-féle diagnosticum. — Jhdiemann: Aspirin és rák. — Schiffer: Veronai a gyermekgyakorlatban.— Bargebühr: Tussis convulsiva. — Folyóiratok átnézete. 533. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Kinevezés. — Fürdőink személyforgalma. — Vidéki szemkórházak és szemészeti osztályok. — Magánelmebeteg-sanatorium. — Békés vármegye közkórháza. — A nyitramegyei Ágoston-közkórház. 534. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Közkórházi Orvostársulat. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti egyetemi idegklinikáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr. ny. r. tanár.) Hypophysis-daganatok akromegalia nélkül. Irta: Kollarits Jenő dr. tanársegéd. P. Marie volt az első, aki észrevette, hogy az akromegalia hypophysis-daganattal jár és ezen lelet állandó volta miatt azon következtetésre jutott, hogy az akromegalia a hypophysis eme megbetegedésének következése. A hypophysis élettanának homályos volta okozza, hogy teljesen ellenkező felfogással majd a hypophysis túlságos működésében, váladékának bőségében, majd ellenkezőleg e szerv gyenge működésében, váladékának csekély voltában keresik a baj okát. Feltehető volna még az is, hogy a beteg szerv mérgező váladékot termel, amire vonatkozólag a „dyspituitarismus“ szót olvassuk. Ha a hypophysis túl sok váladékot termelve okoz akromegaliát, akkor az akromegaliában egészséges szöveti szerkezettel bíró megnagyobbodott mirigyet kellene találnunk. E felvétel szerint, ha daganat roncsolta a mirigyet, akromegalia nem támadhat. Minthogy azonban az akromegaliák egy részében a hypophysis szövetileg határozottan elfajult, sőt néha sarcomás volt, e lehetőség elesik. Ha a hypophysis váladékának csökkenésével támaszt akromegaliát, akkor minden esetben, valahányszor daganat pusztítja el e mirigyet, akromegaliának kellene fejlődni. Minthogy azonban több eset van közölve, melyekben a hypophysis teljesen elroncsolódott és mégsem fejlődött akromegalia, ezen felvétel sem látszik igazoltnak. Ha a váladék minősége volna a baj létrejöttében a hibás, akkor az akromegaliában bár megbetegedett, de mégis működő hypophysisnek kellene jelen lennie. E felvétel szerint sem volna lehetséges tehát, hogy a hypophysis az akromegaliában teljesen elpusztult legyen, hiszen így semminemű váladékot nem termelhet. Minthogy azonban számos akromegalia-eset ismeretes, melyben sarcoma pusztította el az egész mirigyet, ezen elmélet is alapját veszti. A klinikán 2 agyalapi daganat került bonczolásra, melyekben a hypophysis is meg volt támadva, de akromegalia nem fejlődött. Ezen esetek adnak alapot a hypophysis és akromegalia között képzelt kapcsolat tanulmányozására. Miután az ilyen esetek legsúlyosabban ingatják meg a hypophysis-elméletet, e nézet hívei iparkodtak azokat gondolkozásmódjukkal összeegyeztetni és edzésből különbözőkép iparkodtak magyarázni, hogy egy-egy adott esetben miért nem támadt akromegalia, amikor a bonczolás a hypophysis daganatát derítette ki, így némely esetben nem találták elég hosszúnak a betegség idejét. Köster 36 éves asszonyt észlelt, aki 1901. januárjában lett beteg és 1902. márcziusban halt meg, akromegaliája e betegnek nem volt és mégis volt hypophysis-daganata. Köster mindazonáltal ezen esetet bizonyítónak nem tekinti, mert csak 14 hónapig tartott a baj és az akromegalia talán csak később fejlődött volna ki. Burr és Inermann 44 éves, 6 év óta vak asszonyt bonczoltak, akinek sarcomás volt a hypophysise, de akromegaliának nem volt nyoma. E szerzők azonban a hypophysis elmélet hívei, mert a baj daczára a mirigy jó része ép volt, tehát működésképes maradhatott. Ugyanez ellenvetést teszi Babinski a saját esetére. Cestan és Halberstadt 60 éves, 8 éve elmebajos, elhízott asszonyt bonczoltak, amikor mint váratlan, tünetet nem okozó lelet a török nyeregből kiinduló, a hypophysis mirigyes részének kárára kifejlődött epithelioma vagy „adenome pseudocystique“ derült ki. Szerzők nem akarnak ebből a hypophysis-elmélet ellen következtetést vonni, betegük előhaladott korát kifogásolják. E szerzők Brissaud és Meiger munkájára hivatkoznak, kik az akromegaliát és az óriás növést egy bajnak, egy kórokozó következi 1 Brissaud és Meige: Gigantisme et acromégalie. Journal de médecine et de cliir. pratiques, 1895. január 25.