Orvosi Hetilap, 1905. május (49. évfolyam, 19-22. szám)

1905-05-07 / 19. szám

• ------------------■-----—----------------------"........ ~ Jh asisaffi ®na »«.LifeH Bäa, Köő^ttn ®^»P«WVW. VW«. 21.25 19. szám. Budapest, 1905. május 7. ORVOSI HETILAP. Negyvenkilenczedik évfolyam. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, magántanár, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYERMEKGYÓGYÁSZAT Bókay János szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth­ István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ORR-, GÉGE- ÉS FÜLGYÓGYÁSZAT Navratil Imre, Ónodi Adolf, Krepuska Géza és ifj. Ring Nándor szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRT­AN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Kétly Károly : Az emberi gyomor szerepéről. 320. lap. Detre László és Sellei József: Közlemény a Jenner-Pasteur intézet laborató­riumából. A tetanus-méreg (tetanustoxin) véroldó hatása. 327. lap. Pólya Jenő Sándor : Közlemény a szt. István-kórháznak Herczel tanár vezetése alatt álló sebészeti osztályáról. A zsírszövetnekrosisról. 331. lap. Tárcza. Szobrot Balogh Kálmánnak! — Grósz Emil: Az ausztriai orvosi diplo­mák nostrifikálása. 333. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Ostermayer Mikdós : A sérvsebészet 1902— 1903 ban. 334. lap. — könyvismertetés. Seydel: Lehrbuch der Kriegschirurgie. Zweite Auflage. 336. lap. — Lapszemle: Általános acór- és gyógytan. Lang: Pajzsmirigyüktől megfosztott állatok szaporodásképességéről. (Pick­er) Perthes, Wichmann, Klingmüller, Hildebrand, Exner, Blasch­k­o, Blauer, Werner : A rák gyógykezelése rádiummal. (Steiner Pál). 336. lap. — Élet- és kórvegytan. Dehn : A chloridoknak a vizeletben meghatározása. (H. P.) — E. Reiss : A katalase­­nak nevezett fermentum. (H. P.) 337. lap. — Belgyógyászat. Ruhemann : A menin­gitis therapiáj­ához.— Sahli : A haemophilia lényegéről. Zangger: Az appendicitis ópiummal való kezelése. (N­. P.) — Loening : A gyomorba vitt szénsavtartalmú folyadékok. (H. P.) — Joesbeer: Phosphaturia. (H. P.) — Arnsperger: Endemi­­kusan jelentkezett myeloid leukaemia-esetekről. — Bürker : A magaslati levegő­nek a vérre gyakorolt hatása. — Kallmeyer : A meningitis cerebrospinalis epidemica kezeléséről. 337. lap. — Idegbajok. P. Meyer: A tanuló gyermekek idegességének felismerése. 338. lap. — Sebészet. Moynihan: A gyomorfekély sebészi kezelése. (P­olya). — Kelling : A rákos gyomor resectiojáról. (Steine­r Pál.) 338. lap. — Venereás bánt­almak. E. Hoffmann,J. Vivőérbetegségek a syphilis secundaer szakában. 339. lap. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Etterlen : Éjjeli ágybavizelés gyógyítása bórsavval. 339. lap. Hetiszemle és vegyesek. Grósz Gyula. — Holéb­ia Gyula. — Mangold Henrik. — Kelen István. — Orvosi jubileum. — A kuruzslók száma Németországban. — A szünidei orvosi cursus. — Elmebetegeket felülvizsgáló bizottsági elnöki megbízás. — Elhunyt. — A párisi nemzetközi tuberculosis-congressus. — A diabetes terjedése. — Az alkoholismus elleni X. nemzetközi congressus. — A párisi egyetem orvosi fakultása. — A kölni gyakorlati orvostan akadémiája. — A berlini orvosok jövedelme. — Orvos-ministerek. — Az orvosi akadémia ügye Frankfurtban. — A kolozsvári önkéntes mentőegyesület. — A Szabolcs vármegye­­nyíregyházai „Erzsébet“ nyilvános közkórház évi kimutatása. — A főváros egészsége. 339—341. lap. Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. Orvosegyesület. — Köz­kórházi Orvostársulat. — Budapesti kir. orvosegyesület sebészeti szakosztálya. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. Melléklet. Tátra-Lomnicz és Szent-Iványi Csorba-tó gyógyhelyek prospectusa. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Az emberi gyomor szerepéről. Klinikai előadás Kétly Károly dr. egyet. ny. r. tanártól. A gyomorműködés három irányban nyilvánul meg, mint elválasztás, mozgás és felszívás. Tudjuk, hogy a gyomor nyálkahártyájában fészkelő mirigyek szolgáltatják az emésztőnedvet. Minthogy e mirigyek alakja és alkata némileg eltérő a fundus és pylorus tájékán, ez okból elkülönítve írják le azokat. A fundus mirigyein kétféle sejt vehető ki, a sósejtek és fed­ősejtek. Amazok pepsint, a fedősejtek pedig sósavat termelnek. A pylorus mirigyek működése kevésbé ismeretes, való­­szintű, hogy nyálk­át és talán pepsint is választanak el, de só­savat nem. A gyomor nyálkahártyájából még egy más erjesztő anyag is kerül ki, az úgynevezett oltó, mely a tejet megalvasztja, és ismét egy másik, mely a zsírokra hat bontólag. Éhező gyomor rendesen üres, vagy csak csekély mennyi­ségű, legfeljebb 50 gramm közömbös nyálkát tartalmaz. A gyomor­nedv elválasztása a nyálkahártya ingerlésére indul meg, rend­szerint ételek vagy italok által. 6. Langi vizsgálatai szerint csakis a fehérjeanyagok tud­ják a gyomornedv- és sósav-elválasztást számbavehetően meg­indítani. A gyomor elválasztására vonatkozó ismereteink a Kussmaul ajánlja gyomorkutast, s főleg az Ewald által alkalmazott puha gummicső használata óta tágultak. A gyomornedv tiszta, szín­telen, savanyú folyadék, savanyúságát sósavnak köszöni. A gyomorba jutott anyagok ingerük a mirigysejteket, mire csakhamar megindul az elválasztás s így a sósavképzés is, mely utóbbi az emésztés legmagasabb fokán — próbareggeli után 1 órával, próbaebéd után 5 órával — éri el tetőpontját. 1 Deutsch. Arch. f. kiin. Medizin. 1903. 3. füzet. a­mikor T5—2—3%o­t teszen ki. A sósav az emésztés alatt a fehérjeanyagokkal és peptonokkal affinitásánál fogva ezekkel laza vegyi összeköttetésbe lép ; a sósav ezen részét kötött sósav­nak, míg a szabadon maradt részt szabad sósavnak nevezzük. A sósavelválasztás rendszerint akkor szűnik meg, a­midőn a gyomortartalom teljesen kiürült. A sósav a gyomorban bizonyos fokig definficiáló képességgel is bír, mint ezt Biernackij vizsgá­latai, s Pettenkofer­nek önmagán végzett ismeretes kísérletei is bizonyítják, és ezen tulajdonsága kétségenkívül a szervezet javára szolgál.­ Ezenkívül pepsin jelenlétében olyképen hat a fehérje­anyagokra, hogy azok peptonná és albumosévá változnak át, mely minőségben állati hártyákon diffundálni tudnak, s így a gyomor­falon át többé-kevésbé felszívódhatnak. Az emésztés legelején kismennyiségű tejsav jelenik meg a keményítők tejsaverjedéséből, de rendes viszonyok között fél óra múlva már eltűnik, vagyis mihelyt a sósavelválasztás bizonyos fokot — 0,7 °/oo-t — elért, tejsav már nem képződhetik. Az emésztés műveletében úgy látszik a legfontosabb feladat a gyomor­mozgató működésére esik. A gyomormozgás által annak tartalma kellő időben és átgyúrva kerül a duodenumba. A portio pylorica erős izomzata rátánként szorítja ki a gyomor tartalmát, nagyobbára sikamlós, kásaszerű alakban. Ez irányban 1875-ben Thanhoffer Lajos barátom szíves segédkezése mellett az állatgyógy­intézet élettani laboratóriumában én is végeztem kísérleteket, a­midőn eredetileg a hányás mechanismusát tanulmányozva, mellesleg a gyomor mozgató és felszívó viszonyait is megfigyeltem. Tapaszta­lataim tel­jesen megegyeznek Mering­ és Moritz*azóta közzétett kisérlet 1 Deutsch. Arch. f. kiin. Medizin. 1892. 49. kötet. 2 Riegel — Spec. Path. u. Therap. von Nothnagel. XVI. k. II. r. 260. lap — szerint a gyomor sava antifer mentative és antizymotice hat, de csak ép gyomoremésztésnél. Kóros erjedést rendszerint már nem tud megszüntetni. 3 Zur Function des Magens. Verhandl. d. Congresses f. inn. Medi­zin. 1897, 4 Über die Functionen des Magens. München, med. Wochenschrift 1895. 49. sz.

Next