Orvosi Hetilap, 1906. február (50. évfolyam, 5-8. szám)

1906-02-04 / 5. szám

Ötvenedik évfolyam. 5. SZála. Budapest, 1906. február 1. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, magántanár, FŐSZERKESZTŐ. ________ SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső­ szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Genersich Gusztáv : A kanyaró lappangása. 266. lap. Barla-Szabó József: Közlemény a budapesti egyetem gyógyszertani intézetéből. Chloroform és phosgen. 269. lap. Zimmermann Károly: Közlés a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. sz. sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. ny. r. tanár.) A gátőr légdaganatainak és a légmellnek keletkezéséről. (Kiterjedt nyaki műtét, elsődleges nyaki rák miatt, mediastinális emphysema, kétoldali pneumothorax, halál.) 270. lap. Tárcza. Elischer Gyula: A laparotomia visszatekintőleges megvilágításban. 273. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Prof. Siebenmann: Grundzüge der Anatomie und Pathogenese der Taubstummheit. (Ifj. Klug Nándor.) 274. lap. — Jessner : Kompendium der Hautkrankheiten einschliesslich der Syphilide und einer kurzen Kosmetik. — Lapszemle.Általános kór- és gyógytan. Bechold: A Nylander-féle czukorpróba megbízhatósága. — Gyógyszertan. Thoms: A strophantus gratus. — Bab­. A hopogan és az ektogan. — Belorvosion. Wright: Fejfájás gyógyítása. — Winkel­­mann: Pneumonia cruposa. — Sebészet. Kaufmann : Gastroenterostomia retro­­colica posterior után keletkező pepticus fekély. — Clairmont: Tetanusnak endoneu­­rális antitoxin-injectiókkal gyógyított esete. — Rowlands : Az alkar ischaemiás contracturája. — Owen : Czombtörés után keletkezett poplitealis aneurysma — Chisholm Williams: Röntgen­sugárral kezelt rákok.— Sedgwick: Gyomorfekély­­perforatió. — Bode : Az appendicitis sebészeti gyógykezeléséről. — Wiesinger : Epekeileus. — Danielsen : A Bier-féle hyperaemiáról. — Jottkowitz: Pseudarth­­rosisok gyógyítása. — Húgyszervi betegségek. Völcker és Lichtenberg: Pyelo­­graphia. — Katzenstein : A kryptorchismus kórtanáról és gyógyításáról. — Idegbajok. Cramer és Többen: Mikrobák dhoreások vérében. — Lasaren : A gyermekkori vagy fiatalkori tabes. — W. Müller: A vizelészavar hemiplegiá­­ban. — Gyermekgyógyászat. Schick: Lymphadenitis postscarlatinosa. — Dev­­raigne : Lumbalpunctio diagnostikus czélból álhatott újszülötteken. — Venereás bántalmak. Leven: A kankó gyógyítása. — E. Schindler: Epididymitás gono­rrhoica. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Tini: Az isopral. — Cecilias : Gonorrhoea. — Aorta-aneurysma. — Magyar orvosi irodalom. Budapesti orvosi újság. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. 274—279. lap. Vegyes hírek. Tüdővészgyógytani pályadíj. — Kinevezés. — A Vill. ker. orvos­társaság ülése. — A budapesti orvosi casino. — 85 éves keresetképtelen collega. — Megjelent. — Elhunyt. — Kisebb hírek külföldről. — A bécsi kamara ülése. — A bécsi laryngologiai egyesület. — Barbieri dr. — Az orvos fele­lőssége chloroform-halálozás alkalmával. — A orvosok nemzetközi ligája. — Nemzetközi hygiene-kiállítás. — A Lissabonban tartandó nemzetközi orvosi congressus. — Pályázatok. — Hirdetések. 279—280. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. — Budapesti kir. orvosegyesület sebészeti szakosztálya. — Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. Mellékletek. A belgyógyászati vesemegbetegedések sebészeti kezeléséről. Irta: Illyés Géza. — Farbwerke vorm. Meister Lucius & Brüning „Albargin“ czimü prospectusa. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A kanyaró lappangása. Irta: Genersich Gusztáv dr., egyetemi magántanár, a kolozsvári állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa. Már több mint 50 éve, hogy Panum a Farao-szigeteken a kanyaró lappangási időszakát megállapította és azt az időt, mely a történt fertőzés és a kanyaró kiütése között eltelik, 14 napban jelölte meg­. Daczára annak a kanyaró lappang­ási idejét illetőleg nemcsak hogy nincs még teljes megállapodás, hanem egyesek véleményei oly szélsőségeket képviselnek, melyek a képtelen­séggel határosak. Ha az idevágó irodalmat átlapozgatjuk, azt találjuk ugyan, hogy a szerzők tekintélyes része a Panum-féle határidőszámítást helyesnek ismeri el, de másik része azt állítja, hogy a kanyaró lappangása nem határozható meg pontosan. Panum meghatározását, mely szerint a kanyaró a fertőzés­től a kiütésig lappangana, már Botin helyesbítette, mert a kiütés előtt néhány nappal már oly tünetek jelentkeznek, melyek a bán­­talom kitörését jelzik, sőt ebben az időben a beteg már fertőz is. Ezt az időt, mely ma mint előzményi vagy hurutos időszak ismeretes, Beim a lappangási időszakból levonandónak mondja úgy, hogy a Panum-féle időszámítás csak ennek leszámításával helyes. Ha azonban ettől eltekintünk és a számítás könnyebbítése végett a Panum-féle lappangási időszakot veszszük kiindulásul, a szerzőknek két említett táborát következőleg csoportosíthatjuk : Thomas, Bohn, Silbersberg, Alsberg, Landtsherr, Voit, Serestre, Green, Wacher, Bakay, Pur­­ess és Comby a 14 napos határidőt fogadják el, illetve azt mondják, hogy a fertőzés napját elsőnek véve, a kiütés a 14. napon jelenik meg, tehát a lappangás tulajdon­képen 13 nap. Az a londoni bizottság, melyet a kanyaró lappan­gási és fertőzési időszakának meghatározására küldtek ki, szin­tén 13 napos lappangást állapít meg. Freund is, ki 2 eset között 29 napot látott eltelni, az esetek zömében 14 illetve 13 napos lappangást észlelt és az említett 2 esetet nem vezeti le egymás­ból, hanem a 2. esetről is azt állítja, hogy az 14 nappal azelőtt fertőztetett. Fereira és Alsberg oly csecsemőknél, kiknek anyja a gyermek születésekor kanyaróban betegedett meg, az élet 15. illetve 14. napján kanyarókiütést észleltek. A szerzők ezt a határ­időt oly esetekből vezették le, melyeknél a fertőzés napját ponto­san meg lehetett határozni és Voit kiemeli, hogy az ilyen tiszta esetek meglehetősen ritkák. Ezekkel szemben a lappangást а Рапит-Шъ értelmezés szerint Förster 12 naposnak mondja, mások pedig azt állítják, hogy a lappangás nem pontos és állandó időköz, hanem több napos, tágabb határú időre terjedhet, így Koren 8—16, Freyer 3 —12, Hagen 14 —16, Hansen 6—19, Mercier 12—14, Fels 13—14, sőt 17, Bemme egyik közleményében 13—15 és kivéte­lesen 6, másik közleményében 5—15, átlagban 7—8, Sternite 8 —14, Hand 6 —14, Gernsheim 16—17, Warschauer 10 — 14 napos időközt tartanak lehetségesnek, sőt Leroux 19—20 napos. Marldey 30 és Turfnell 45 napos lappangásról szól. De nemcsak a lappangási időszakot illetőleg vannak ily ellentétes nézetek, hanem abban sincs teljes megegyezés az egyes szerzők között, hogy a kanyaró mely időben fertőző. Míg Mercier és Serestre első­sorban az előzményi és csak másodsorban a ki­­ü­tési szakban tapasztalták a legtöbb fertőzést és Bard a kiütés előtti 2 napot tartja a legfertőzőbbnek, Hansen inkább a kiütéses szakban látott fertőzést, mint az előzményiben . Volt a kitöréses és virágzási szakot, Panum pedig a kitörési napot jelöli meg mint olyant, melyen a fertőzés megtörténik. Bard 3—4, Green már 4 nappal a kiütés előtt látott fertőzést, sőt Thomas azt is lehetségesnek tartja, hogy a fertőzés a tiszta, tünetmentes lappangás alatt is megtörténik. A szerzők legnagyobb része a kiütés elhalványodása

Next