Orvosi Hetilap, 1907. november (51. évfolyam, 44-47. szám)

1907-11-03 / 44. szám

KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, tanár, FŐSZERKESZTŐ. ______________ SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső­ szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. 51. évfolyam. Budapest, 307. november S. 44. szám. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Vértes Oszkár : Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József tudomány-egye­temi szülészeti és nőgyógyászati klinikájából. Igazgató : Szabó Dénes dr. egyet. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos. A forrólégkezelésről a gynaekologiában. 781. 1. Balás Dezső : Közlemény a szt. István-kórház III. sebészeti (Janny Gyula egye­temi rk. tanár, főorvos) osztályáról. Kaukós mellékheregyuladás szövődménye­ként támadt bélelzáródás. 783. lap. Mansfeld, Géza: Közlemény a budapesti egyetem gyógyszertani intézetéből. (Igazgató : Bókay Árpád dr. egyetemi ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A lipolysis lényege. 785. lap. Sugár K. Márton: Az otosclerosis belső kezelésének kérdéséhez. 786. lap. Tárcza. Deutsch Ernő : Küzdelem a természetes csecsemőtáplálás érdekében 787. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. R. v. Jaksch: Klinische Diagnostik innerer Krankheiten mittels bakteriologischer, chemischer und mikroskopischer Unter­suchungsmethoden.— Fr. Kopsch: Rauber’s Lerhrbuch der Anatomie des Men­schen — Lapszemle. Gyógyszertan. Zernik : Újabb gyógyszerek és titkos szerek. — R. Müller; Monotal. — Belorvostan.* Hirschfeld: Az anaemia perni­ciosa prognosisa. — Weidenbaum: Szer idült uraemia ellen. — Klemperer; A köszvény kezelése sósavval. — Jona: A mellüregbeli izzadmányok autoserumtherapiája. — Sebészet. Grasmann: A kézfertőtlenítés kérdése. — Ritter: Mesterséges vérbőséggel meggyógyított inoperabilis sarkoma. — Haberer : Friss veseszövet átültetése. — Clairmont: A hasalsejtű rákok dia­­gnostikája és gyógykezelése. — Gyermekorvostan. Neter : A gyermekkori éjjeli ágybavizelés. — D. Durante: Adatok a pertussis ideges szövődményeinek kór­­oktanához. — Körkórtan. Friche : Toxicodermia Röntgen-megvilágítás nyomán. — Húgyszervi betegségek. P. Asch : Az urethroskopia diagnostikai és therapiai értéke. — Venereas bántalmak. G. Scheiber : A syphilis atoxylos kezelése. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Matzka: Thiopinol. — Selig: Az izzasztás használata arteriosclerosis eseteiben. — Schlesinger: A nucleogen használata a neurastheniában. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 793. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 793. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 794—796. lap. M­elléklet. A Chemisches Laboratorium Arnau a. E. „Salimenthal“ készítménye.­ ­ EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József tudomány­­egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikájából. Igazgató : Szabó Dénes dr. egyet. ny. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos. A forrólégkezelésről a gynaekologiában. Vértes Oszkár dr. II. tanársegédtől. Az az irány, melyet Bier a gyuladások kezelésére meg­jelölt, mély barázdát szántott az orvostudományban. Fritsch Bier könyvének II. kiadását kritikailag méltatva, a Lister felfedezé­séhez hasonló jelentőségűnek mondja Bier tanát. A Bier-féle tan­nak sarkalatos tétele, melyen az egész alapul, az, hogy a szer­vezetnek reactiói, melyekkel az ártalmas behatásokra felel, haszno­sak és gyógyító erejűek . Bier a gyuladásokra vonatkozól­ag tudo­mányos alapra iparkodott helyezni a régieknek amaz empiriás felfogását, melyet általánosságban a „vis medicatrix naturae“ fogalmával fejeztek ki. Biernek a gyuladás körül követendő egész gyógyeljárása a természet munkájának, azaz a gyuladások alkalmával a szerve­zetben végbemenő elváltozásoknak tanulmányozásán, utánzásán épül fel. A gyuladásokban lefolyó egyes változások helyes magya­rázása és értelmezése volt szükséges ahhoz, hogy Bier felállít­hassa a therapia directiváit, melyekkel itt-ott oly methodusokat és elveket döntött halomra, melyek orvosi gondolkozásunkban úgyszólván megrögzöttek, s melyek helyességéről ezideig feltét­lenül meg voltunk győződve. Bier tana, melyet megteremtője leg­először a szorosabb értelemben vett sebészi bántalmak gyógy­kezelésében alkalmazott és próbált ki, nem hagyhatta érintetle­nül az orvostudomány egy ágát sem és a nap-nap után meg­jelenő közlemények nagy száma bizonyítja azt a mélyreható vál­tozást, melyet Bier felfedezése az orvoslás terén létrehozott. Ez áramlat elől természetesen a gynaekologia sem térhetett ki . Polanoé az érdem, hogy kaput nyitott a Bier féle kezelés­nek a gynaekologiában. Bier-nek eredményei, melyeket 1891 óta a chronikus izületi bántalmaknak forró levegővel való kezelésében elért, arra indították Polanot, hogy e gyógymódot a gynaekoló­giában is kipróbálja, ő e czélra Bier assistensének, Klappnak szekrényét használta, még­pedig első­sorban chronikus medencze­­izzadmány eseteiben a felszívódás elősegítésére. Bier a gyuladás különböző stádiumaiban a gyuladásban levő testrésznek vérrel való mikénti ellátásában kereste és találta meg a legfőbb gyógytényezőt. A physiologiának és pathologiának ide­vonatkozó tételeit saját észleleteivel és kísérleteivel kiegészítette, részben korrigálta s szigorúan kettéválasztva az activ és passiv vérbőséget, körvonalazta e kétfajta, lényegileg teljesen különböző vérellátás hatását s egyszersmind megadta a módokat arra nézve, miként kell e két különböző vérbőséget mesterségesen előidéz­nünk, illetve növelnünk, hogy a természetet gyógyító munkájá­ban támogassuk. A következőkben a forró levegővel előidézett actív vérbőség­nek gyógyhatásáról kívánok beszámolni, melyet 53 esetben alkal­maztunk klinikánkon oly czélból, hogy a gyuladás termékeit felszívódásra bírjuk. A forró légkezelés, a­mint azt Polano Bier elvei szerint a gynaekológiába bevezette, tulajdonképen ugyanazon czélt szol­gálja, mint a többi eljárás, melyet a conservativ gynaekologiában több-kevesebb sikerrel alkalmazunk a resorptio elérésére. A külön­böző felszívó szerek, mint az ichthyol, jód, glycerin, higany, ezüst­­készítmények, meleg só-, iszap- és moorfü­rdök, forró s­üvelyöblíté­­­sek, megterheléssel való gyógyítás (Belastungsthhrapie), mindezek különböző módon előidézett élénkebb anyagcsere útján egy és ugyanazon czélt igyekeznek elérni, tudniillik a gyuladás termékeit a véráramba juttatni, más szóval felszívódásra bírni. Az activ hyperaemiának, vagyis a vérbőség azon nemének, melynél az időegység alatt több vér folyik át az illető szerv vérérrendszerén, egyik legfontosabb sajátossága az, hogy nagy felszívó ereje van ; a gyorsabban tovafolyó véráram ugyanis több anyagot szállít el a szövetekből, azaz több anyagot bír felszívódásra, mint a passiv, vagyis meglassított áramú vérbőség, mely viszont több ideig vesztegelvén a beteg szervben, több alkalma van a vérnek, illetve gyógyító alkotórészeinek (leukocyták), belső érintkezésbe jutni a beteg szövetekkel. Az activ hyperaemiát a 140—150°-a forró­

Next