Orvosi Hetilap, 1909. április (53. évfolyam, 14-17. szám)
1909-04-04 / 14. szám
53. évfolyam. 14. szám. Budapest, 1909. április 4. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. ________ SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP. Mellékletei : SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Dzezső szerkesztésében 1 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE Haberern Jonathan Pál és Illyés Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A légfürdők hatása a test hőmérsékére. Irta : Lenkei Vilmos Dani dr., Budapest-Almádi. Azon vizsgálások, amelyeket legutóbb azon czélból végeztem, hogy a napfürdőknek a test hőmérsékére gyakorolt hatását pontosan megismerjem, azt a tanulságot is szolgáltatták, hogy a hónalj és a végbél hőmérséke között nemcsak abban van különbség, hogy az előbbi alacsonyabb szokott lenni az utóbbinál és hogy ez a differencia változó, hanem abban is, hogy a hőmérsék ezen a két helyen gyakran ellentétes irányban is változik. Közelfekvőnek tartottam tehát, hogy esetleg a nyelv alatt, ahol a tavaly közölt légfürdővizsgálásaim alkalmával mértem a test hőmérsékét, sem nyerjük pontosan azt a hőfokot és azokat a változásokat, amelyek a test belsejében lefolynak. Ez okból a test hőmérsékét a légfürdők alatt is újból ellenőriztem, de ezúttal a végbélben, és hogy a szervezet hőmérséketváltozásairól tüzetesebb képet nyerjek, a hőmérséket ezzel egyidőben a test felszínén is mértem. Az utóbbit valamennyi esetben a mellkason a 2. bordaköz magasságában, de némely esetben más testrészeken (a hason, alkaron, lábszáron, talpon stb.) is mértem. De a táblázatban feltüntetett s a bőrre vonatkozó adatok mind a törzs köztakarójára vonatkoznak. Néhány esetben egyúttal még a nyelv és hónalj alatt is mértem a hőmérséket. Párhuzamban ezen mérésekkel még a vizeletkiválasztást (húgyanyag és folyadékmennyiség stb.) és a test súlyváltozásait is mértem. De a vizsgálások ezen részéről majd csak legközelebb számolok be. • A vizsgálásokat 36 esetben végeztem, ezek között 10 egészséges, 4 elhízott, 10 idegbajos és 8 vérszegény (chlorosis, anaemia) volt. Hatan a női nemhez tartoztak. A vizsgáltak kora 5 és 45 év között ingadozott. Néhányan közülük még újonczok voltak a légfürdés terén, de nagyobb részük már többé-kevésbé edzett volt. Hogy a testmozgás okozta hőmérsékváltozásokat kizárjam, a levetkőzés előtt valamennyi esetben csak hosszasabb pihenés után mértem meg a végbél és a bőr hőmérsékét. A légfürdés alatt és annak befejezte után egy órán át negyedóránként végeztem a méréseket, sok esetben még ezen túl is. A hőmérést oly módon eszközöltem, mint azt már „A napfürdők hatásáról a test hőmérsékére“ szóló dolgozatomban (1. Orvosi Hetilap, 1908. 10. szám) leírtam. A vizsgálásokat valamennyi esetben szélcsendes levegőben, fedett, csak egyik oldalon nyitott helyiségben végeztem. A vizsgáltak a légfürdő alatt nyugodtan maradtak, álldogáltak s legfeljebb néha léptek egyet-kettőt. Épen így viselkedtek a légfürdő után is, csak a hideg légfürdők után esett meg, hogy többen ágyba, takaró alá bújtak. Az izommunkát nyugodt fekvés által teljesen kizárhattam volna, de mivel akkor a test egyik oldalát levegő nem érte volna, a vizsgálandókat inkább álldogálni hagytam. Első légfürdővizsgálásaim alkalmával az illetők mozgást végeztek, mely hideg levegőben meglehetős élénk volt. Ezúttal részben azért igyekeztem a levegő és a test mozgását a légfürdő alatt és után kizárni, hogy az ezek által okozott, nehezen ellenőrizhető hőkiadás illetve hőképzés az eredmények megítélésében zavart ne okozzon, és részben azért, hogy ily módon lássam, mennyiben tér el a mostani vizsgálások eredménye a régiektől, amelyek alkalmával az izommunka is közrejátszott. A nyert adatokat, úgy mint már előző munkámban is, a levegő hőmérséke szerint 3 csoportba osztottam. Az elsőbe azokat foglaltam, akik 20—30 fokos, tehát langyos légfürdőket vettek (a levegő közepes hőmérséke ezekben 24—3 C° volt), a másodikba azokat, akik 14—20 fokos, tehát hűvös (középszámmal 18-8°) levegőben, a harmadikba meg azokat, akik 10—14 fokos, tehát hideg levegőben (átlagban 120 fokosban) fürödtek. A levegő relatív páratartalma a langyos légfürdőkben 51%, a hűvösökben 50'5°/o, a hidegekben 53‘5%, a fényerő - —, A testhőmérsék változásaira vonatkozó átlagos eredmények a következők : TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Lenkei Vilmos Dani: A légfürdők hatása a test hőmérsékére. 252. lap. Jacobi József: Közlés a budapesti poliklinika mellkasi szervek betegségeinek osztályáról. (Főorvos : Terray Pál dr., egyet. ny. rk. tanár.) Összehasonlító fizikai és Röntgen-vizsgálatok tüdőtuberculosisban. Egyszersmind a Calmette-féle ophithalmoreactióról Röntgen-vizsgálatokkal kapcsolatban. 255. lap. Lobmayer Géza: Körömeltávolító eszköz. 257. lap. Kóssa Gyula: A régi magyar orvosnövendék. 257 lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Bollinger Gyula: A budapesti kir. magyar tudományegyetem I. sz. sebészei klinikájának évkönyve az 1906/1907. tanítási évről. — Chyzer Béla: Úti levelek. — Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. W. Janowski: A Rivalta-próba. Messerschmidt: A vér kimutatása a bélsárban. — Belorvostan. His: A köszvény és rheumatismus. — Sebészet. Bier: Gyűjtőeres anaesthesia. — Szülészet és nőorvostan. Scheifzek: Az újszülöttek koponyabehorpadásának kezelése. — Bőrkórtan. F. Veiel: Familiáris betegség alakjában jelentkező lichen planus. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Siegert: A gyermekkori idegesség és táplálkozásmód összefüggése. — Frey : Skrofulás mirigyduzzanatok. — Stürmer és Teiders: Propusin. 259 —263. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 263. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 263. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 264—267. lap.