Orvosi Hetilap, 1909. április (53. évfolyam, 14-17. szám)

1909-04-04 / 14. szám

53. évfolyam. 14. szám. Budapest, 1909. április 4. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. ________ SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP. M­ellékletei : SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Dzezső szerkesztésében 1 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE Haberern Jonathan Pál és Illyés­ Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A légfürdők hatása a test hőmérsékére. Irta : Lenkei Vilmos Dani dr., Budapest-Almádi. Azon vizsgálások, a­melyeket legutóbb azon czélból végeztem, hogy a napfürdőknek a test hőmérsékére gyakorolt hatását ponto­san megismerjem, azt a tanulságot is szolgáltatták, hogy a hónalj és a végbél h­őmérséke között nemcsak abban van különbség, hogy az előbbi alacsonyabb szokott lenni az utóbbinál és hogy ez a differencia változó, hanem abban is, hogy a hőmérsék ezen a két helyen gyakran ellentétes irányban is változik. Közelfekvőnek tar­tottam tehát, hogy esetleg a nyelv alatt, a­hol a tavaly közölt légfü­rdővizsgálásaim alkalmával mértem a test hőmérsékét, sem nyerjük pontosan azt a hőfokot és azokat a változásokat, a­melyek a test belsejében lefolynak. Ez okból a test hőmérsékét a légfürdők alatt is újból ellenőriztem, de ezúttal a végbélben, és hogy a szervezet hőmérséketváltozásairól tüzetesebb képet nyerjek, a hő­­mérséket ezzel egyidőben a test felszínén is mértem. Az utóbbit valamennyi esetben a mellkason a 2. bordaköz magasságában, de némely esetben más testrészeken (a hason, alkaron, lábszáron, tal­pon stb.) is mértem. De a táblázatban feltüntetett s a bőrre vonat­kozó adatok mind a törzs köztakarójára vonatkoznak. Néhány esetben egyúttal még a nyelv és hónalj alatt is mértem a hő­­mérséket. Párhuzamban ezen mérésekkel még a vizeletkiválasztást (húgyanyag és folyadékmennyiség stb.) és a test súlyváltozásait is mértem. De a vizsgálások ezen részéről majd csak legközelebb számolok be. • A vizsgálásokat 36 esetben végeztem, ezek között 10 egész­séges, 4 elhízott, 10 idegbajos és 8 vérszegény (chlorosis, anaemia) volt. Hatan a női nemhez tartoztak. A vizsgáltak kora 5 és 45 év között ingadozott. Néhányan közülük még újonczok voltak a lég­­fü­rdés terén, de nagyobb részük már többé-kevésbé edzett volt. Hogy a testmozgás okozta hőmérsékváltozásokat kizárjam, a levetkőzés előtt valamennyi esetben csak hosszasabb pihenés után mértem meg a végbél és a bőr hőmérsékét. A légfürdés alatt és annak befejezte után egy órán át negyedóránként végeztem a méré­seket, sok esetben még ezen túl is. A hőmérést oly módon eszkö­zöltem, mint azt már „A napfürdők hatásáról a test hőmérsékére“ szóló dolgozatomban (1. Orvosi Hetilap, 1908. 10. szám) leírtam. A vizsgálásokat valamennyi esetben szélcsendes levegőben, fedett, csak egyik oldalon nyitott helyiségben végeztem. A vizsgál­tak a légfürdő alatt nyugodtan maradtak, álldogáltak s legfeljebb néha léptek egyet-kettőt. Épen így viselkedtek a légfürdő után is, csak a hideg légfürdők után esett meg, hogy többen ágyba, takaró alá bújtak. Az izommunkát nyugodt fekvés által teljesen kizárhat­tam volna, de mivel akkor a test egyik oldalát levegő nem érte volna, a vizsgálandókat inkább álldogálni hagytam. Első légfü­rdő­­vizsgálásaim alkalmával az illetők mozgást végeztek, mely hideg levegőben meglehetős élénk volt. Ezúttal részben azért igyekeztem a levegő és a test mozgását a légfürdő alatt és után kizárni, hogy az ezek által okozott, nehezen ellenőrizhető hőkiadás illetve hő­­képzés az eredmények megítélésében zavart ne okozzon, és részben azért, hogy ily módon lássam, mennyiben tér el a mostani vizsgá­lások eredménye a régiektől, a­melyek alkalmával az izommunka is közrejátszott. A nyert adatokat, úgy mint már előző munkámban is, a levegő h­őmérséke szerint 3 csoportba osztottam. Az elsőbe azokat foglaltam, a­kik 20—30 fokos, tehát langyos légfürdőket vettek (a levegő közepes h­őmérséke ezekben 24—3 C° volt), a másodikba azokat, a­kik 14—20 fokos, tehát hűvös (középszámmal 18-8°) levegőben, a harmadikba meg azokat, a­kik 10—14 fokos, tehát hideg levegőben (átlagban 12­0 fokosban) fü­rödtek. A levegő relatív páratartalma a langyos légfürdőkben 51%, a hűvösökben 50'5°/o, a hidegekben 53‘5%, a fényerő - —­­, A testhőmérsék változásaira vonatkozó átlagos eredmények a következők : TARTALOM: ERED­E­TI KÖZLEMÉNYE­K. Lenkei Vilmos Dani: A légfürdők hatása a test hőmérsékére. 252. lap. Jacobi József: Közlés a budapesti poliklinika mellkasi szervek betegségeinek osztályáról. (Főorvos : Terray Pál dr., egyet. ny. rk. tanár.) Összehasonlító fizikai és Röntgen-vizsgálatok tüdőtuberculosisban. Egyszersmind a Calmette-féle ophi­­thalmoreactióról Röntgen-vizsgálatokkal kapcsolatban. 255. lap. Lobmayer Géza: Körömeltávolító eszköz. 257. lap. Kóssa Gyula: A régi magyar orvosnövendék. 257 lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Bollinger Gyula: A budapesti kir. magyar tudományegyetem I. sz. sebésze­i klinikájának évkönyve az 1906/1907. tanítási évről. — Chyzer Béla: Úti levelek. — Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. W. Janowski: A Rivalta-próba. Messerschmidt: A vér kimutatása a bélsár­ban. — Belorvostan. His: A köszvény és rheumatismus. — Sebészet. Bier: Gyűjtőeres anaesthesia. — Szülészet és nőorvostan. Scheifzek: Az újszülöttek koponyabehorpadásának kezelése. — Bőrkórtan. F. Veiel: Familiáris betegség alakjában jelentkező lichen planus. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Siegert: A gyermekkori idegesség és táplálkozásmód összefüggése. — Frey : Skrofulás mirigyduzzanatok. — Stürmer és Teiders: Propu­sin. 259 —263. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 263. lap. Vegyes h­irek. — Pályázatok. — Hirdetések. 263. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 264—267. lap.

Next