Orvosi Hetilap, 1910. május (54. évfolyam, 18-22. szám)

1910-05-01 / 18. szám

54. évfolyam 18. szám. Budapest, 1910. május 1. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. .Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István szerkesztésében. ORVOSI HETILAP. T­ARTALOM: E­R­E­D­E­T­I K­Ö­ZLÉS­E­K. Pándy Kálmán : Az orvosoknak és a magyar kultúra más munkásainak elme­bajairól. 315. lap. Makai Endre : Közlés a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. sz. sebészi klinikájáról. (Igazgató : Dollinger Gyula dr., egyetemi ny. r. tanár, magyar kir. udvari tanácsos.) A kemény száj­pad vegyes daganata. 318. lap. Galambos Arnold: Közlés a III. számú belklinikáról. (Igazgató : Báró Korányi Sándor egyetemi ny. r. tanár.) A tapintás tökéletesbítéséről a hasban, a hasfal ellazításának új módja alapján. 320. lap. Neuber Ede: Közlés a berlini kir. porosz tud.-egyetem bőr- és bujakórtani klinikájából. (Igazgató : Lesser Ödön dr., titkos orvosi tanácsos, egyetemi tanár.) Befolyásolja-e a kénesőkezelés a szervezet védőanyagait V 321. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés Réczey Imre: A sebészet újabbkori fejlődése. — Lapszemle. Gyógyszertan. Heimann: Pantopon. — Hain: Thiosinamin-mérgezés esete. — Belorvosium Kreuzfuchs: Az „angina abdominalis“ gyógyí­tása. — Naegeli : A pseudoleukaemiás mirigybajok gyógyítása arsacetinnel. — Sebészet. Schönberg: Többszörös máj tályog gyógyult esete. — Wilms A pro­­statának perib­eális úton, laterális behatolással végzett kiirtása. — Gyermek­orvostan. Arc : A torok- és garatmandulák eltávolításával egybekötött veszélyek. Neumann: A gü­mőkór jelentősége a gyermekhalandóságban. — Húgyszervi betegségek. P. Asch : Gonorrhoeás hártya- és ránczképződések. — Kisebb közlé­sek az orvosgyakorlatra. Renzi: A cysticercus gyógyítása. — Biernacki: Epilepsia. 323—325. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 325. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 325. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 326—330. lap. Melléklet. G. Hell & Comp. „Alboferin“ prospektusa. — R. Seheuble dr. és A. Hochstetter dr. „Novojodin“ prospektusa. A magyar kultúra elmebajossá lett munkásainak 33°/o-a az elmebajt elkerülhette volna. Erre a megdöbbentő tapasztalatra véletlenül jutottam. Eleinte csak az orvosok elmebaja érdekelt, tudni akartam azt, hogy a lipótmezei elmegyógyintézetbe bekerült orvosok miért és miféle bajjal lesznek elmebeteggé, majd az össze­hasonlítás kedvéért is tudnom kellett, mi okozza az elmebajokat az ügyvédeknél, bíráknál, művészeknél, papoknál, tanítóknál, föld­­birtokosoknál és gazdatiszteknél és végre más foglalkozású egyének­nél, a­kik a kultúrának nem ilyen közvetlen munkásai. Hogy ezen kérdésre felvilágosítást adhassak, átnéztem a lipót­mezei elmegyógyító intézetbe 40 év alatt felvett összes — mintegy 12.000 — férfibeteg orvosi jegyzőkönyveit, kikerestem azokat, a­melyek a kiválasztott foglalkozású betegekre vonatkoztak, ezekből kivonatokat készítettem, ha szükséges volt, a bonczolástani jegyző­könyveket is átvizsgáltam , így eredményeim az igazságot jobban meg­közelíthették, mint ha csak évi statistikák számait dolgoztam volna fel. Különösen meg kell itt említenem, hogy adataimat 5 éves csoportok szerint rendeztem, mert nyilvánvaló, hogy mivel részint az egyes foglalkozások, a minő például az orvosé, az ügyvédé, a mérnöké, vagy a katonatiszté, csak bizonyos életkorban, megszabott iskolák elvégezése után űzhetők, részint egyes elmebajok, minek a paralysis vagy az öregkori gyengeelméjűség, sőt az iszákossági elmebajok életkorokhoz kötve fordulnak elő, minden olyan következtetés, a­mely az életkorokkal számot nem vet, már alapjában is hibás.1­­ Teljesen eltévesztett dolog volna azt állítani, hogy a középiskolai tanulók vagy a közkatonák immunisok a paralysis ellen, vagy például a prostituáltakat nem érheti el a dementia senilis, mert ilyen foglalkozású egyének elmebajai között ezt a kettőt hiába keressük. A dolog úgy áll, hogy a paralysis 30 éven alul alig fordul elő, a prostitutio pedig a dementia senilis életidején már nem foglalkozás. Tehát csak egyforma életkorban levők elmebajait szabad összehasonlítanunk. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az orvosoknak és a magyar kultúra más munkásainak elmebajairól. Irta: Pándy Kálmán dr. főorvos, egyetemi magántanár. Így osztva be vizsgálataimat, szükségesnek láttam azt is, hogy a paralysis gyakoriságával egészen külön foglalkozzam. Nem csak azért, mert ez a „klinikai óriás“ a 40 éves kortól kezdve az elmebajos orvosok 77, az ügyvédek 89%-át pusztítja el, hanem azért is, mert ez azon elmebaj, melynek okát, lefolyását, szomorú végét a legjobban ismerjük. A magyar kultúra munkásai között az első hely természetesen a néptanítókat kell, hogy megillesse. Ezeket két csoportra osztottam, különvéve a keresztény és külön a zsidó tanítókat és így azon meglepő számokhoz jutottam, hogy 40 év alatt a Lipótmezőre fel­vett, 36 évnél fiatalabb zsidó tanítók között csak 60% volt a paraly­sis, míg a keresztény tanítók között több mint 3-szor annyi; a 36 évnél idősebb zsidó tanítók között is csak 40%-nak volt paralysise, a keresztény tanítók 61°/6-ával szemközt. A 30 éven aluli átlagos életkor mind a két esetben 25 év volt és így ezt a nagy figyel­met érdemlő dolgot nem lehet másként magyarázni, mint hogy a zsidó tanítókat obligát vallásos életük a syphilis megszerzésének alkalmától visszatartja és így a syphilist követő bajok közül a paralysistől is megmenti.­ (Megjegyzem itt, hogy a kimutatásomban látható különbség még nagyobb lett volna, ha csupán a hitközségi tanítókat veszem figyelembe, mert természetes dolog, hogy például a fővárosnak zsidó vallású tanítói életmódjukban nincsenek jobban megkötve, mint keresztény kartársaik.) A középiskolai elmebajos tanárok között 36 évig 30%, ezen felül 65% a paralysis. A papokat ismét vallás szerint 4 részre osztottam. Zsidó pap mindössze 7 volt, ezek közül 36 évig egynek sem volt paralysise, a 36 évnél idősebb 2 pap közül az egyik papi paralytikus volt. 36 évnél fiatalabb római katholikus papot 23-at vettünk fel, ezek 26%-a paralytikus volt, míg a 35—36 évnél idősebb római katholikus pap között 42%-nak volt paralysise. Ez a legkisebb szám, melyet a kultúra munkásai között a zsidó tanítók után találtam. És ez a szám, ha nyilvánvalóan mégis c­áfolja a legtöbb tankönyv-­ Minor kimutatta, hogy Oroszországban a zsidók között általában kevés a paralysis, a mint hogy kevés a syphilis is. (Obersteiner: Die progr. alig. Farai, 1908.)

Next