Orvosi Hetilap, 1911. november (55. évfolyam, 45-48. szám)
1911-11-05 / 45. szám
55. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1911 november 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJAI : LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Guszman József: Közlés a székesfővárosi Uj Szt. János-kórház bőrgyógyászati rendeléséről. A mellékhere korai syphilises bántalmáról. 789. lap. Vas J.: Közlemény a budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. (Igazgató: Bókay János dr. m. kir. udv. tanácsos, egyet. ny. r. tanár.) Veleszületett syphilisben szenvedő gyermekek további fejlődési és egészségi viszonyairól. 791. lap. Veszprémi Dezső: Közlemény a kolozsvári m. kir. tudomány-egyetem kórbonczolástani és kórszövettani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., egyetemi tanár.) A periarteriitis nodosáról. 793. lap. Hainiss Géza: Az arsen haematose „Paul“. 797 lap. Friedrich Vilmos: A munkásbiztosítás feladata a tuberculosis elleni védelem terén 798. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Jós. v. Árkövy: Indikationen zur stomatologischen Therapie. — Lapszemle. Gyógyszertan. Uzara. — Fischer és Hoppe: Ureabromin. — Huber: Aponal. — Belorvosion. Kuhn : A pleuritis sicca kezelése. — Becker: Phiegmonés folyamatok fennállásakor glykosuria. — Sebészet. König: Az appendectomia után visszamaradt, különösen adhaesiókból eredő kellemetlenségek. — Elmekórtan. Rohde: Mikor bocsássa el az iszákosok intézete és különösen az elmegyógyító-intézet az akaratuk ellen elhelyezett iszákosokat ? — Gyermekorvostan. Scherer: A csecsemőkorban előforduló bromoderma. — Húgyszervi betegségek. Averseny és Dieulafé: A periprostatás aponeurosisok s közök (spatium) és a periprostatás genyedések. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Crispoli és Marinacci: Arsenferratose. — Braun : Angina follicularis. — Mongour: Májcirrhosis okozta hasvizkór. 800 — 803. lap. Magyar orvosi irodalom. Klinikai füzetek. — Gyógyászat. Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 803. lap. Vegyes hírek. 803. lap. Tudományos társulatok. 804 - 806. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. (Közlés a székesfővárosi Uj Szt. János-kórház bőrgyógyászati rendeléséről.) A mellékhere korai syphilises bántalmáról. Irta : Guszman József dr., közkórházi rendelőorvos. A syphilis lefolyása közben általában csak igen csekély, majdnem semmi figyelmet sem szoktak fordítani a mellékhere állapotára. Ennek az egyik fő oka kétségtelenül az, hogy a mellékhere lyesés elváltozását általában igen ritka bajnak mondják, amivel szemben viszont mindennapos tapasztalás, hogy a gonorrhoeás és a gümős folyamatnak kedvencz helye a mellékhere. És valóban, ennek a tapasztalásnak megfelelően már évtizedek óta kialakult az a diagnostikai fölfogás, hogy a mellékhere hevenyésebb bántalma elsősorban gonorrhoeára, a lassan és idősülten kifejlődő baja pedig tuberculosisra irányítja a figyelmet. Ezzel a tapasztalással szemben a here bajai közül elsősorban a lues jön tekintetbe. És valóban a nagy gyakorlatban ez igen jó vezérlő elvnek bizonyult, mely a jövőben is a legtöbb esetben be fog válni. De azért dogmává nem szabad avatni ezt az elvet, mert olykor téves diagnosisra vezethet. Vannak ugyanis esetek, amelyekben kétségtelenül kiderül, hogy a mellékhere elváltozása lueses természetű és antilueses kezelésre csak úgy viselkedik, mint valamely más lueses tünet. Ha a mellékheresyphilis kérdésével részletesebben foglalkozunk, csakhamar kiderül, hogy a baj nem is oly szerfölött ritka, csakhogy könnyen elkerülheti a figyelmet, illetőleg diagnostikai tévedésekre adhat alkalmat. Már e helyen kell fölemlítenünk, hogy a baj első benyomásra leginkább gonorrhoeás mellékheregyuladás maradványát utánozhatja s mivel a gonorrhoeára a legtöbb férfi anamnesisében ráakadunk, közelfekvő, hogy még a szakember is elsősorban erre a lehetőségre fog gondolni. A syphilises mellékhere másodsorban a tuberculosisra tereli a figyelmet, főként mert csaknem fájdalom nélkül, lassan és lappangva szokott keletkezni. A mellékhere syphilises elváltozásait nemcsak anatómiai szempontból, hanem klinikailag is két csoportba lehet foglalni. Az első csoportba azok az esetek tartoznak, amelyekben a here syphilises alapon megbetegszik s a mellékhere csak utóbb, másodlagosan válik beteggé. A mellékhere syphilise ezekben az esetekben tehát oly módon jön létre, hogy a lueses idősült gyuladás a heréről reáhúzódik a mellékherére. Ez nem ritka szövődmény, mert Reclus tapasztalása szerint a heresyphilis-eseteknek körülbelül 57%-ában, Balme-é szerint pedig mintegy 43° 0-ában fordul elő. Hasonló combinatiót mutatott Delbanco-nak legújabban közölt és szövettanilag vizsgált esete is. (Archiv für Dermat. und Syphilis, 1911. 106. k.) A második csoportba azokat a mellékheresyphilis-eseteket soroljuk, amelyekben a mellékhere önállóan, egyedül, tehát primaer módon válik az idősült syphilises gyuladásnak színhelyévé, maga a here pedig teljesen ép marad. A mellékhere ezen önálló syphilises bántalmának ismerete aránylag csak későn alakult ki. Míg a herének syphilises baja már egy századnál is régebben ismeretes és pontosan leírt, addig a mellékherének syphilisére tulajdonképpen csak Dronnak alapvető tanulmánya terelte a szakemberek figyelmét. Voltak ugyan már Dron előtt is szerzők, akik a mellékhere syphilises állapotának lehetőségét elismerték, de mindig csak a here lesével kapcsolatosan, nem pedig önállóan, a herének egyidejű épsége mellett. Dron 16 esetről számol be, melyek közül 14 esetben a here teljesen ép maradt. 10 esetben a betegeknek sohasem volt gonorrhoeájuk. Ezt azért emeli ki a szerző, mert akkoriban, amikor ezt a bajt még tagadták, főként a gonorrhoeás epididymitis gyanúját kellett a bántalom leírásában elsősorban kiküszöbölnie. Jellemző tünetcsoportként A. Dron: De l’épididyme syphilitique (Tutneur syphilitique de l’épididyme). Archives générales de médecine, 1863, novembre. 512—530. és 724—733. o.