Orvosi Hetilap, 1911. december (55. évfolyam, 49-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
55. évfolyam. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 49. szám. Budapest, 1911 deczember 3. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLÉSEK. Holzwarth Jenő : Közlemény a kir. m. tud.egyetem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Dollinger Gyula dr. m. kir. udv. tanácsos, ny. r. tanár.) A pankreascystákról. 861. lap. Liebermann Leó: A dispositióról. 865. lap. Rigier Gusztáv : A magyar orvosok véleménye és gyógyításmódja az 1831.-i (első) cholera alkalmával. 868. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Ónodi: Die Nebenhöhlen der Nase beim Kinde. — Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Répin: Az endemiás golyva és cretinismus. — Belorvosion, Laboulais és Goiffon: A gyomortartalom összes mennyiségének megha tározása. — Costantini: A gyomorrák eseteiben előforduló mononucleosis. — Idegkórtan. L’hermitte: A hemiplegia tünettana. — Elmekórtan. Naecke: A homosexualitás és az elmebajok viszonya. — Gyermekorvostan. Knape: A női tejnek konzerválása perhydrol segélyével. — Bőrkórtan. Wehner: Makacs nedvező eczemák kezelése. — Orr-, torok- és gégebajok. Levy: A peritonsillitis kórjelzése és gyógyítása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Tomaschny: A pantopon használata a psychiatriában. Heller: A fémeszközök sterilezése. — Haedicke: Allosan. 872—874. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 874. lap. Vegyes hírek. 874. lap. Tudományos társulatok. 875-879. lap. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a kir. m. tud.-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. m. kir. udv. tanácsos, ny. r. tanár.) A pankreascystákról.* Irta : Holzwarth Jenő dr., klinikai adjunctus. A pankreas mély fekvése és rejtett helyzete az oka, hogy úgy anatómiája, de különösen pathologiája és sebészeti megbetegedéseinek felismerése, valamint gyógyítása a többi szervéhez képest jóval később fejlődött ki. Míg mégis a mirigy pathologiájára vonatkozóan már régebbi megfigyelések állottak rendelkezésre s szórványos közlések után 1842-ben Claessen kitűnő és e téren alapvető gyűjtőmunkájával állott elő, melyben 322 eset alapján szolgáltatott ezen szerv különféle megbetegedésére vonatkozó adatokat, addig a pankreasbetegségek sebészeti gyógyítása csak mintegy 40 évvel később, Gussenbauer nek 1882-ben pankreascysta miatt végezett sikeres műtétével veszi kezdetét. Ez idő óta e téren az irodalom mind több sikeres beavatkozásról számol be s Lenn már 1884-ben a pankreas sebészetéről áttekintő tanulmányt közöl kísérleti és személyes klinikai tapasztalatok alapján. Nagy haladást jelent Körte-nek 1898-ban megjelent monographiája a pankreas sebészeti megbetegedéseiről, melyben a szorgalmas búvár kritikus szemével tárgyalja a kérdés akkori állását úgy a normális szerv anatómiáját és physiologiáját illetőleg, mint a mirigy különféle megbetegedéseire vonatkozóan. És ha azóta az irodalomban megjelent közlések száma nagyon meg is szaporodott, e munka elolvasásakor be kell vallanunk, hogy nézeteink, nem számítva a fertőzések pathogenesisét és a mirigy hevenyés és idült gyuladását, lényegileg most sem változtak. * Előadás a Magyar Sebésztársaság III. nagygyűlésén. A sebészet szempontjából a pankreas betegségei közül a chronikus pankreatitisek mellett még ma is a legnagyobb gyakorlati jelentősége a pankreasból kiinduló tömlős daganatoknak van s éppen ezek azok, melyeken az operatiós gyógyítás a legszebb sikerekkel járt. 25 év előtt a pankreascysták még nagy ritkaság számba mentek s bár most sem túlságos gyakran észlelhetők, a diagnostika és sebészeti technika haladásának köszönhető, hogy az eddig közölt esetek száma a 200-at már jóval meghaladja s ezen esetek legnagyobb részében az operatiós gyógyítás sikeres és eredményes volt. A régi, szórványosan közölt esetek rendesen téves diagnosis folytán kerültek a műtőasztalra .Le Dentu, Thiersch, Kulenkampf Rokitansky és Bozemann és Gussenbauer volt az első, aki valószínűségi diagnosis alapján először végezte czéltudatosan, előre megállapított terv szerint a tömlő megnyitását és drainezését, a hasfalhoz történt kivarrás után. Ezóta mind számosabb közlés jelent meg ily előre felismert pankreascystákról s azok operatiójáról és beteljesedett Ancelet-nek 1864-ben tett kijelentése, hogy: „a pankreasbetegségeket meg fogjuk ismerni és meg fogjuktalálni, ha majd keressük és tanulmányozzuk őket“. A növekedő tapasztalatokkal, a szerv anatómiájának, működésének és kórtanának mind behatóbb tanulmányozásával és a sebészeti technika haladásával az észlelések száma mindinkább gyarapodott. Azonban mindamellett, ha végigtekintünk a pankreascystákról szóló irodalmon, azt látjuk, hogy egy-egy szerző megfigyelései rendesen csak 2—3 esetre vonatkoznak s alig egy-kettő számol be 5—6 esetről. Ezért jogosultnak látszik, hogy az egyetemi I. számú sebészeti klinikán a legutóbbi 13 év alatt észlelt és Dollinger tanár által egynek kivételével megoperált 12 eset alapján szerzett tapasztalatainkról beszámoljak. Mielőtt azonban eseteink részletezésébe bocsátkoznám, szükséges, hogy a pancreascysták beosztását illetőleg némi áttekintést adjak. E név alatt ugyanis általában a pan-