Orvosi Hetilap, 1912. február (56. évfolyam, 5-8. szám)

1912-02-04 / 5. szám

56. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1912 február 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A rákstatisztikák eredményei. A II. nemzetközi rákértekezlet referátuma. Irta: Dollinger Gyula dr., egyetemi tanár Budapesten. A rákkutatás nemzetközi egyesületének II. congressusa megbízott, hogy a rákstatisztikák eredményeiről beszámoljak. Ezen megbízatásomnak a következőkben teszek eleget: 1. A rákstatisztikák. A számomra megszabott szűk tér arra kényszerít, hogy egész röviden, csupán a fő eredményekre szorítkozzam és csak a legfontosabb kérdéseket taglaljam. A rákbetegség elterjedésére vonatkozó gyűjtőkutatások élén a Practitioner 1899. évi áprilisi füzetében közölt gyűjtő­­kutatás áll. Ezt követte közvetlenül Németország gyűjtő­­kutatása, melyhez Hollandia csatlakozott. 1902-ben Spanyol­­országban kísérelték meg. Ehhez sorakozott Magyarországnak 1904. évi rákstatisztikája. 1907-ben megjelent Németország rákstatisztikájának egy kiegészítése. 1908-ban csinálták meg a rákbetegek franczia halálozási statisztikáját; azután követ­keztek Svédország, Norvégia, Portugália és az Egyesült Államok statisztikái. Az 1909. évben következett Görög- és Finnország, 1910-ben Dánia. Ezeken kívül 1904-ben Stutt­gartnak és Helgolandnak, 1909-ben Hamburgnak a rákstatiszti­kája jelent meg. Az angol és német statisztikák gyűjtőkutatások voltak, a magyar, a gyűjtőmunkálatok eredményein kívül, 4 évnek a halálozási anyagát is feldolgozta és a két statisztika ered­ményeit az összehasonlítás kedvéért egymás mellé állította. A többi statisztika részben a gyűjtőkutatások eredményeit, részben a halálozási statisztikát tárgyalja, részint pedig mind­kettőt feldolgozza. A német gyűjtőkutatás az egy napon kezelt rákos bete­gekre szorítkozik, a magyar azokat is összegyűjti, a­kikről a jelentő orvos biztosan tudja, hogy életben vannak, bár a gyűjtés napján nem kezeltettek. Ezáltal az anyag több mint felével gyarapodott, mert míg kezelt beteg 1633 volt, addig a rákos betegek száma, kikről az orvosnak tudomása volt, bár a gyűjtés napján nem kezeltettek, 1937-et tett ki. Ebből látható, hogy az egy napon kezeltek pillanatfelvételének mód­szere a rákos betegek számának csupán egy töredékét tün­teti fel. Ezért ezt a módszert később el is hagyták. A vizsgálati idő mindinkább hosszabb lesz, így pl. Dániában és Hamburg­ban is nem elégszenek meg többé a kérdőívek szétküldésé­vel és a beérkező válaszok feldolgozásával, hanem a statisztika teljességének érdekében az orvosokkal még sokáig levelezés­ben állanak, sőt a rákos betegekről folytatólagos névsort vezetnek és ezáltal remélik a rákos betegek igazi számát megtudhatni. Más oldalról viszont (A. Wolff, Marklissa) fel­merült az a kívánság, hogy a rákos betegek bejelentése kötelező legyen. 2. A hibaforrások. A rákos betegekre vonatkozó gyűjtő­munkálatok útjába sok akadály vetődött. Az adatokat csakis orvosok szolgáltathatják, ezek azonban az adatgyűjtésben nem vesznek egyenlően részt. Résztvételük Spanyolországban 4%, Németországban 42°­0, Hollandiában 60%, Portugáliában 75%, Magyarországon 96%, Svédország­ban 97%, Dániában 99% volt. De még ezek a számok sem nyújtanak igazi képet, mert a résztvevő orvosoknak egy tekin­télyes része téves adatokat szolgáltat. Egy részüknél kényelmi okok szerepelnek, más részük az orvosi titoktartás kötele­zettségét úgy értelmezi, hogy betegeiről még csak a kezdő­betűkkel megjelölt jelentést sem hajlandó beküldeni. Az orvosi gyűjtőszervezetnek az egyenlőtlen működése két szomszédos ország rákos betegeinek számában nagy különbségeket idéz elő. Az egyik országban 100.000 emberre 96 rákos beteg esik, a szomszédosban pedig 9. Véleményünk szerint hasonló okokra kell visszavezet­nünk azokat a nagyon nagy különbségeket, melyek ugyanazon állam két, egyébként teljesen hasonló gyűjtőkerületében a rákban elhaltak és az élve bejelentettek száma között fenn­állnak, így pl. az egyik kerületben a rákos betegek, az ugyan- TARTALOM: .EREDETI KÖZLÉSEK. Dollinger Gyula : A rákstatisztikák eredményei. 79. lap. Zwilinger Hugó: Közlemény a magy. kir. tudományegyetem I. számú bonczolástani intézetéből. (Igazg.: Lenhossék Mihály dr., egyetemi nyilv. r. tanár.) Az orrüreg felső szakaszának nyirokpályáiról és azok viszonyáról az agykörüti nyirokürökhöz. 83. lap. Gózony Lajos: Közlés a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem bakteriológiai intéze­téből. (Igazgató-tanár: Preisz Hugó dr.) Az infectio kapui a spirochaetás megbetegedé­sekben és a szervezet védekezése. 87. lap. Keviczky Lajos : A vörheny ragályossága. 89. lap. Manninger Vilmos: Schmid Hugó­­. 90. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Emil Schütz: Die Methoden der Untersuchung des Magens. — J. K. Proksch: Paracelsus als medizinischer Schriftsteller. — Lapszemle. Belorvostan. Noorden és Falta: Nagy adag radiumemanatio alkalmazása. — Sebészet. Czerny: A rákdaganatok gyógyítása. — Idegkórtan. Nonne: Reflexes pupillamerevség idősült alkoholismusban. — Gyermekorvostan. Hamburger: Idősebb gyermekek se­­pedemája. — Chatin és Rendu: A tej bőr alá fecskendőjének (Wolf-féle módszer) állítólagos galactogen hatása. — Bőrkórtan. Joseph és Siebert: A Röntgen-kezelés alkalmazása a dermatologiában. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hoffmann : A műtét területének fertőtlenítése thymos-spiritus­szal. — Levy-Dorn: Sarcoma. — Sternberg: Az alkoholtartalmú italoknak használata hypnoticum gyanánt. 91—93. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Klinikai füzetek — Orvosok lapja. — Buda­pesti orvosi újság. 93. lap. Vegyes hírek. 94. lap. Tudományos társulatok. 95—96. lap.

Next