Orvosi Hetilap, 1912. március (56. évfolyam, 9-13. szám)
1912-03-03 / 9. szám
56. évfolyam. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 9. szám. Budapest, 1912 márczius 3. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Orosz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A középfülbántalmak és a labyrinthus.* Irta: Török Béla dr., egyet, magántanár. A midőn másfél év előtt ezen themával foglalkoztam, kiindulási pontul egy kétségbeesett eset szolgált, hol az illető egyik fülén már előzőleg megsiketült volt, ép fülén pedig a fut genyes középfülgyuladás után annyira megromlott a hallása, hogy csak írásban lehetett vele értekezni. Ezen súlyos hallászavar állandó szédülés és ismételt hányás kíséretében állott be s az Alexander-féle labyrinthitis serosa klinikai képét adta. Gondosan áttanulmányozván a labyrinthitis serosáról közölt tapasztalatokat, sehol nyomát sem találtam annak, hogy valamely medicamentosus beavatkozás kiséreltetett volna meg ezen fokozott labyrinthusbeli nyomás mielőbb való megszüntetésére, csak azt hangsúlyozzák a szerzők, hogy ezen bajban az esetek egy részében a hallóképesség spontán többé-kevésbé visszatér, másokban a hallás vagy elvész, vagy erősen lefokozott marad véglegesen. Ekkor erélyes resorptiós kúrára fogtam a beteget s hallóképessége aránylag rövid idő alatt visszatért. Ez volt a kiinduló pont, melyhez további kisérleteim sorakoztak. A következő eset, mely észlelésem alá került, szintén a jut genyes folyamat után beállott súlyos nagyothallás képét tárta elénk, mely hallászavar a functionális vizsgálat során a hangfelfogó készülék bántalmazottságára engedett következtetni. Az anamnesisben azonban nem találtunk támpontot arra, hogy a hallászavar vestibularis tünetek kíséretében következett volna be. Az előbb tapasztalt jó siker után, labyrinthaer nagyothallás tünetei mutatkozván, itt is megkíséreltem a resorptiós kúrát. S az eredmény frappáns volt. Ez vezetett azután azon gondolatra, hogy a labyrinthitis serosa talán enyhébb formájában bekövetkezhetik a markáns vestibularis tünetek nélkül is, hol csak a sokkalta érzékenyebb csigabeli végapparátust éri sérülés. Ezen az alapon tértem át kísérleteimmel többi között a catarrhalis folyamatokra. Azért tartottam szükségesnek ezt felemlíteni, mert Rejtő dr. a múlt szakosztályi ülésen tartott előadásában teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a labyrinthitis serosa klinikai képe alatt ismeretes bántalom kapcsán kívántam elsősorban reámutatni arra, hogy ilyen esetben nem kell tétlenül várnunk az esetleg bekövetkezhető spontán javulásra, hanem erélyes resorptióval elősegíthetjük a labyrinthusnak a fokozott nyomás alól való felszabadulását, mely minél tovább áll fenn, annál nagyobb veszedelmet rejt természetesen magában a végapparátus functioképességének épségére. Ami a genyes gyuladások során beállott folyamatokat illeti, csak annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy labyrinthitis serosa bekövetkezhetik az eredetileg Alexander által a klinikai képben hangsúlyozott vestibularis tünetcsoport nélkül is, amit különben Herzog-nk kórboncttani vizsgálatai is igazolnak. Ami már most a catarrhalis folyamatokat illeti, elvitazhatatlan, hogy számos esetben találkozunk olyan hurutos középfülbántalommal, hol a functionális vizsgálat a hangfelfogó készülék bántalmazottságára mutat, és pedig nemcsak régi bajokban, hanem sokszor acut, néhány hetes catarrhusok mellett is. Egy rendkívül érdekes esetet kívánok itt felemlíteni, melyet tavaly volt alkalmam észlelhetni. Fiatal leány jelentkezett az ambulantiámon azzal, hogy hallása egy hó óta nátha után megromlott. A vizsgálat során A hurut okozta középfül-elváltozásokról Orvosi Hetilap, 1912. 6. szám. * Előadva az otolog. szakosztály 1912 febr. 23.-i ülésén. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Török Béla: A középfülbántalmak és a labyrinthus. 157. lap. Picker Rezső: Dolgozat a budapesti kir. magy. tudományegyetem I. számú anatómiai intézetéből. (Igazgató: Lenhossék Mihály dr., ny. r. tanár, udvari tanácsos.) Tanulmány az emberi ondóhólyag járatrendszeréről. 159. lap. Baer Arthur és Kraus Hugó : Közlemény a „Sanatorium Wienerwald“-ból. Tapasztalataink a tüdőtuberculosisnak mesterséges pneumothoraxszal való kezeléséről. 162. lap-Reviczky Lajos: A vörheny gyógykezelése. 165. lap. Wein Manó: A gümőkóros fertőzés megállapítása és gyógyítása antitoxikus szerekkel. 166. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Wolff J.: Die Lehre von der Krebskrankheit von den ältesten Zeiten bis zur Gegenwart. — J. Fischer: Aerztliche Standespflichten und Standesfragen. — Lapszemle. Belorvostani. Einhorn: Az agar használata vehiculum gyanánt bélbajokban. — Sebészet. Batzengeiger: Az agy homloklebenyében székelt tályog. — Gyermekorvostan. Papanagiotu : A gyermekkori meningitis cerebrospinalis és antimeningococcus serummal való gyógykezelése. — Orthopaedia. M. Böhm : Az angolkór mint a hátgerinczelgörbülés okozója. — A. Blencke : A kis trochanter izolált törésének ismerete. -- Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Lewandowski: Chocolin. — Olfert: Enteritis follicularis. — Lemoine: Bronchitis. 168—170. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 170. lap. Vegyes hirek. 170—171. lap. Tudományos társulatok. 172—176. lap.