Orvosi Hetilap, 1912. április (56. évfolyam, 14-17. szám)

1912-04-07 / 14. szám

56. évfolyam. LEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 14. szám. Budapest, 1912 április 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem közegészségtani intézetéből. Egyszerű eljárás a vörös vérsejtek ellenálló­képességének megállapítására egészséges és beteg embereken. Irta: Liebermann Leó dr. egyetemi tanár Fillinger Ferencz dr. egyetemi tanársegéd közreműködésével. Ha egészséges embernek egy csepp (kb. 005 cm8) friss, nem defibrinált vérét 5 cm3 1/2%-os konyhasóoldattal két perczig gyengén rázzuk és a keveréket 5 cm3 l '/20/o-os konyhasóoldat hozzáadása után erősen centrifugáljuk, akkor a leöntött folyadék vagy egészen színtelen, vagy csak nyomok­ban mutat haemolysist. Tehát a 72%-os NaCl-oldattal szem­ben az egészséges embernek valamennyi vörös vérsejtje vagy legalább azok 90%-a resistens. Ezen tényt 28, mindkét nem­beli és különböző korú (3—91 éves) egyénen állapítottuk meg. Bizonyos kóros állapotokban vagy egyes anyagok (alko­hol) behatására csökken a vörös vérsejtek resistentiája, eset­leg annyira, hogy valamennyi vörös vérsejt feloldódik V­/g-os konyhasóoldatban.­ 1 Mint ismeretes, már régebben többen foglalkoztak a vörös vér­sejtek resistentiájának vizsgálatával különböző betegségekben Régibb irodalom: H Hamburger: Osmotischer Druck und lonenlehre. 1902 kötet, 359. oldal. — E. Grawitz: Klinische Pathologie des Blutes 'i).­­ C. S. Engel: Leitfaden zur klinischen Untersuchung des (1902) E vizsgálatok azonban nem hódítottak tért a praxisban, ha azért, mert az ajánlott eljárások részben nem elég kényel­­— — mint a vérsejteket számláló eljárás — nem elég pon­­azonkívül pontos adatok az egészséges emberre vo­spotoniás oldattal végzett vizsgálatok értékét egy­­(Grawitz), de alaptalanul, mert előre várható volt, "■féle károsodásával osmosisos viszonyaik is a mely Hamburger-tól származik (azon A vörös vérsejtek resistentiájában mutatkozó különbsé­gek számbelileg kifejezhetők a resistentia-quotienssel, RQ, melynek megállapítása olyképpen történik, hogy az említett próbáról, lecentrifugálása után, a folyadékot leöntjük, a meg­maradt vérsejteket az előbb leöntött folyadékkal egyenlő tér­fogatú, destillált vízben oldjuk és a két folyadék haemoglo­­bintartalmát összehasonlítjuk. Ha pl. azt mondom, hogy RQ = 1, ez azt jelenti, hogy a resistens erythrocyták tömege egyenlő a nem resistens erythrocyták tömegével (50%-os resistentia). RQ = co azt jelenti, hogy a V2%-os NaCl-oldat practice nem okoz haemolysist. A fokozott resistentiáról és annak meghatározásáról alább szólunk. Betegeken végzett észleleteinket a következők­ben ismertetjük:2­­. Tuberculosis.3 Könnyű esetek (hat) csúcshuruttal, kis infiltratióval; még hőemelkedés esetén sincsen resistentia­­csökkenés. A k­y­oo­­sóoldatnak megállapítása, melyben még a leggyengébb vörös vérsejtek is megtartják festőanyagukat­, kiegészítve azon concentratio meghatározá­sával, melyben még a legnagyobb resistentiával bíró vérsejtek is fel­oldódnak (minimum-resistentia Limbeck, maximum-resistentia Afosso), valamint Viola módszerével, ki még egy középresistentiát is megállapít, igen értékes adatokat nyertek. Hogy eredményeinket még­sem hason­lítjuk össze ezekkel, az azért van, mert eljárásunk lényegesen más. Ellentében a fentebbiekkel, mennyileges, míg a minimum- és maximum­­resistentia (resistentia-szélesség) a resistens és nem resistens vérsejtek közti arányszámot szám szerint nem juttatja kifejezésre. Nem közömbös tudni, vájjon kevés vagy sok nem resistens vörös vérsejt van-e jelen.­­ Minthogy nem áll rendelkezésemre klinikai anyag, kénytelen voltam az eseteket különböző kórházakból és klinikákról összegyűjteni. Nem is voltam abban a helyzetben, hogy az egyes kóreseteket tovább figyelemmel kísérjem. Ezért a további részletesebb vizsgálatokat a kli­nikusokra kell bíznom, kik a vörös vérsejtek resistentiáját befolyásoló összes tényezőket (diaeta, gyógyszeres kezelés stb.) figyelembe vehetik. 3 Királyfi és Keller (1909) a Korányi-féle klinikán egy tuber­­culosisban, valamint pneumoniában és typhusban resistentia-csökkenést találtak. G. Humbert saját eljárásával hasonlót­ tapasztalt a kísérletes tuberculosisban nyulakon. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Liebermann Leó és Fillinger Ferencz: Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány­­egyetem közegészségtani intézetéből. Egyszerű eljárás a vörös vérsejtek ellenállóképessé­­gének megállapítására egészséges és beteg embereken. 255. lap. Ecsedi Ernő és Sebők Zsigmond: Közlemény a Pesti Izr. Kórház bőr- és bujakóros rendeléséről. (Rendelő főorvos: Justus Jakab dr.) A jodfersan therapeutikai értéke a lues kezelésében. 257. lap. Auszterveil László: A salvarsan-láz kérdéséről. 259. lap. Porosz Mór: Dolgozat az Uj Szt.­János-kórház kórbonczolástani laboratóriumából. (Vezető főorvos : Minich Károly dr. egyetemi magántanár.) Adatok a prostata anató­miájához. 260. lap. Perlusz Miklós: Közlemény a székesfővárosi dunabalparti közkórházak V. orvosi (bőr­és bujakóros) osztályáról. (Főorvos: Poór Ferencz dr. egyetemi magántanár.) A novi­­form alkalmazása lágyfekély eseteiben. 263. lap. Kircz Gyula: Közlemény a székesfővárosi dunabalparti közkórházak X. orvosi fiókosztá­lyáról. (Főorvos: Prochnov József dr., egyetemi magántanár.) A noviform alkalmazása lábszárfekély­­eseteiben. 264. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. báró Korányi Sándor: Belorvosiani előadások. — Uj könyvek. — Lapszemle. Belorvosian. K. Fujinami: A hypersecretio continua felismerése. — E. Popper: A morphiumnak és az ópiumnak a bélre gyakorolt hatás­módja közti különbség. — Sebészet. P. Manasse: A pylorus spasmusról.— Elmekórtan. Loewe: Az epilepsiások és elmebajosok vizeletének colloidos anyagai. — Pick és Biel­­schowsky: A neuroma-rendszerek. — Gyermekorvosian. Monti: Az intracutan tuber­­culin-reactio diagnostikai értéke. — Sergeois: A rovarok betegségközvetítő szerepe. — Börkórtan. K. Dolli és Sh. Dolli: Az impetigo contagiosa klinikája és aetiologiája. — Húgyszervi betegségek. F. Kraemer: A prostatahypertrophiának prostatatágítással való gyógyítása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Schreiber: A bromural. —Scharff: A percutan salicyltherapia. — Hübner : Otitis media acuta és a hallójárat furunculosisa. — Kennerknecht: Spina ventosa. — Ruhrah: Az enuresis nocturna gyógyítása. 264-267. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Buda­pesti orvosi újság. 267. lap. Vegyes hírek. 267—268. lap. Tudományos társulatok. 269—273. lap.

Next