Orvosi Hetilap, 1912. május (56. évfolyam, 18-21. szám)

1912-05-05 / 18. szám

56. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1912 május 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Hollós József: A lappangó gümőkór és diagnosisa. 335. lap. Weisz Ede: Közlemény a dr. Weisz Ede-féle pőstyéni gyógyintézetből. A rheumatismus tuberculosusról. 341. lap. Benedict Henrik és Róth Miklós : Közlemény a budapesti tudományegyetem III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr. ny. r. egyet. tanár.) A gyomorműkö­­dés befolyása a fehérjedissimilatióra. 342 lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Gesammelte Werke von Robert Koch. — Lapszemle. Belorvosion. R. Kraus: A Shiga-Krause-féle dysenteria gyógyítása antitoxikus serum­­ mal. — Sebészet. Lehmann : A vesedecapsulatio javalatai. — Elmekórtan. N. A. Jur-­­ mann: A terjedő hüdéses elmezavar kezelése natrium nucleinicummal. — Gyermek­orvosion. Mayerhofer és Pribram: Konzervált női tejjel táplálással szerzett gyakorlati eredmények. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Barcanovich: Argentarsyl. — Robinson: Pollutio. — Becker: Abromural a fogorvosi gyakorlatban. — Schäfer: Brom­ural. 344—346. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság 346. lap. Vegyes hírek. 347. lap. Tudományos társulatok. 348—349. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A lappangó gümőkór és diagnosisa. írta: Hollós József dr. (Szeged). A tuberculosis meggyógyításának legfontosabb előfelté­tele eddig is a betegség minél korábbi megállapítása volt. Manapság azonban, a­mikor egyrészt a gyógyítás eszközeit a specifikus therápia kiépítése által nemcsak szaporítottuk, de a tömegkezelés számára jobban hozzáférhetővé is tettük, másrészt a tuberculosis legkoraibb diagnosisának felállítását a régi módszerekhez képest igen nagy tökélyre emeltük: a korai diagnosis lehetősége nemcsak a gümőkóros beteg meg­­gyógyításában, de a tüdővész leküzdésében is jelentős ténye­zőként működhet közre. Ma már nem kell bevárnunk dia­­gnosisunk biztosításához, míg a tuberculosis az ismert jelensé­gekkel (láz, vérköpés, köhögés, bacilluslelet, physikai kimutat­­hatóság) manifestálódik, megállapíthatjuk a megtörtént fertő­zést már a lappangási időszakban is. Ezáltal a gyógyításra irányuló beavatkozásokat már oly időben foganatosíthatjuk, a­mikor a gümős sarjszövet még aránylag fiatal, regressív elváltozásokkal kevésbé komplikált és főképpen kicsiny terje­delmű, szóval, a­mikor a betegség kiküszöbölése sokkal könnyebben bekövetkezhetik. Sajnos, egyrészt a tuberculosis­­nak rendkívül nagy elterjedtsége, másrészt a társadalmi viszo­nyok lehetetlenné teszik, hogy a legkoraibb diagnosis felállí­tásának lehetősége által a fertőzötteket és nem fertőzötteket elkülönítsük és ezáltal abba az irányba tereljük az emberi tuberculosis leküzdését is, a­mint azt Bang Dániában az erősen fertőzött szarvasmarhaállományon kiváló eredménynyel vég­­hezvitte, mégis felmerült már egy bizonyos fokú izolálás szükségessége a legkoraibb diagnosis lehetősége kapcsán. Calmette­ szerint időszakonként meg kell ejteni minden gyer­meken a különböző specifikus diagnostikai eljárásokat, hogy ezáltal a gümős fertőzést már kezdetekor felfedezzük. A fer­tőzött gyermekeket szerinte izolálni kell a környezetüktől, hogy ismételt fertőzésektől, melyek leginkább okai a beteg­ség súlyosbodásának, távoltartsuk s így végleges gyógyulá­sukat elősegítsük. De nemcsak a gyógyulásra irányuló intézkedések leg­koraibb alkalmazásának lehetősége miatt vált fontossá a korai diagnosis megejtése, hanem azért is, mert a lappangó tuber­culosis különböző klinikai tüneteinek megismerése által netio­­lógiai alapon egységesíthetünk olyan tüneteket és betegség­formákat, a­melyeket eddig jórészt csak symptomologiai ala­pon csoportosítottunk. Mindenekelőtt állapítsuk meg a lappangó tuberculosis fogalmát. Tulajdonképpen nehéz megmondani, hol kezdődik és hol végződik a latentia? Experimentális szempontból nézve, a latentia kezdetét a bacillusbehatolás idejére kellene tennünk, ez azonban az emberen a legtöbb esetben nem állapítható meg. Különben is bacillusok bejuthatnak a szervezetbe a­nélkül, hogy betegséget idéznének elő. Valójában latens tuberculosisról csak attól az időtől kezdve beszélhetünk, a­midőn ez részint specifikus diagnostikai módszerekkel meg­állapítható, részint bizonyos tünetek jelentkezése által kimutat­ható. Az infectio megtörténtétől addig az időig, a­míg az allergia mutatkozik, illetőleg a szervezet reactiója bekövetke­zik s így specifikus úton megállapíthatóvá válik, bizonyos idő telik el, a­mely idő kétségkívül a kor, a dispositio, a fertőző anyag virulentiája vagy mennyisége szerint változó. Ezen idő alatt latens tuberculosisról még nem beszélhetünk. A latentia végződését sem tudjuk éles határral megjelölni. A legtöbb esetben nem tudjuk megállapítani azt az időpontot, a­midőn egy eddig latens állapotban volt tuberculosis mani­fest tuberculosisba megy át. Mindenesetre vannak bizonyos klinikai tünetek, a­melyek jelentkezése a tuberculosis mani­­festálódásának kétségtelen jelei, a­milyenek a láz, vérköpés, köhögés, physikai kimutathatóság és bacilluslelet. De ezek a tünetek sem fedik élesen a manifestatio fogalmát, jelentkez­hetnek egyenként, vagy összesen is, de ismét el is tűnhetnek hosszabb vagy rövidebb időre, akár spontán, akár megfelelő beavatkozásokra, s így a manifest tuberculosis latens időszak

Next