Orvosi Hetilap, 1912. július (56. évfolyam, 27-30. szám)
1912-07-07 / 27. szám
FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 56. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1912 julius 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az Irgalmas kórház gyermekgyógyászati rendeléséből. A melegpangás és a kiszáradás szerepe a csecsemőkori intoxicatio keletkezésében. Irta: Heim Pál dr. egyetemi magántanár. A csecsemők nagy nyári mortalitásáról szóló tan, amint Rietschelt e kérdést tárgyaló monographiájában mondja, alig idősebb száz évesnél. Ezen idő alatt számos elmélet keletkezett, amely magyarázni akarta a nagyobb halálozás okát. Mivel a nyárnak legkimagaslóbb sajátsága a nagy meleg, kétségtelen volt kezdettől fogva, hogy a nagy meleg az, ami a nagy nyári halálozást okozza és legközelfekvőbb volt az a gondolat, hogy a csecsemők tápláléka szenvedi a meleg által azt az elváltozást, amely a gyomorbélmegbetegedést okozza. Annál közelfekvőbb volt ez a gondolat, mivel főleg a mesterségesen táplált csecsemők estek a nagy nyári melegnek áldozatául. Bakteriológiai ismereteink fejlődése mintegy felkínálta azt a feltevést, hogy a nagy nyári morbiditást és mortalitást a melegben könnyen romló, fertőzött táplálék okozza. Az úgyszólván steril női tejjel szemben a legideálisabb tehéntej is inficiált táplálék, amely a nyári melegben könnyen indul bomlásnak. De a bomlott tejben soha senki semmiféle toxint kimutatni nem tudott, legfeljebb olyan anyagokat, amelyek hashajtólag hatnak. Az ilyen bomlott tej okozta hasmenéseket a kórházi rendeléseken télen is van alkalmunk látni, anélkül azonban, hogy azok oly súlyos kórképhez vezetnének, mint amilyen az intoxicatio. Ezenfelül most majdnem minden nagy városban kaphatunk relative jó tejet és a Soxhlet eljárásával megakadályozhatjuk a tejnek a lakásban való további megromlását, és mindamellett a nagy nyári mortalitásban sehol sem tapasztalhatunk számottevő csökkenést. Ergebnisse der inneren Medizin und Kinderheilkunde, 1910. A bakteriológiai gondolkodásmóddal szemben más búvárok a nyári mortalitás okát a nagy meleg direct hatásában keresik. Az amerikai szerzők számos munkája, Meinert közleményei után az újabb időben Finkelstein, majd főleg Rietschel irányította erre a körülményre a figyelmet. Finkelstein a nyáron intoxicatióban elpusztult csecsemők 1/7 részének halálát vezeti csak vissza a tiszta hőgutára, Rietschel azonban sokkal tágabbra terjeszti ki a magas hőmérséknek direct káros hatását. Rietschel ugyanis azt tapasztalta, hogy a táplálkozási zavarokban szenvedő csecsemők egy része, ha meleg szobában tartózkodik, erre magasabb temperatúrákkal reagál. Ezen magas hőmérsék kiváltására elegendők azon hőmérsékek, amelyeket a nagy nyári melegekben proletárlakásokban észlelhetünk. A táplálkozási zavarban szenvedő csecsemők egy másik részében a környező nagy melegre nem emelkedik a hőmérsék, ellenben hasmenés keletkezik nagy súlyesésekkel. Ezen észleletek arra indították Rietschel-t, hogy a nyáron jelentkező nagy hőmérsékkel, görcsökkel járó hasmenésnek (cholera infantum, intoxicatio) okát magában a nagy nyári melegben keresse, épp úgy mint a láz nélkül jelentkező chronikus vagy subacut hasmenéseknek is, amelyeket a nyári hónapokban kizárólag táplálkozási zavarokban szenvendő csecsemőkön észlelünk. Rietschel észleleteit Kleinschmidt kísérleteivel csak részben erősítette meg és ezért következtetéseit nem is fogadta. Kleinschmidt meleg, 28—30 C°-os szobában tartotta több napon át a csecsemőket és azt tapasztalta, hogy hőmérsékük emelkedett ugyan, de az emelkedés nem volt nagyfokú. Egyes, táplálkozási zavarban szenvedő csecsemők már sokkal kifejezettebb hőemelkedéssel reagáltak a környező magasabb hőmérsékre, de minden kóros tünet nélkül. Kleinschmidt ebből azt következteti, hogy a magas külső hőmérsék emelheti ugyan a csecsemők hőmérsékét, de sem a székek számára. 2 Deutsche med. Wochenschrift, 1909, 32. sz. i Monatsschrift für Kinderheilkunde, 9. kötet, 445. oldal és 10. kötet, 163. oldal. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Heim Pál: Közlemény ez Irgalmas kórház gyermekgyógyászati rendeléséből. A melegpangás és a kiszáradás szerepe a csecsemőkori intoxicatio keletkezésében. 499. lap. Bauer Lajos: Közlemény a székesfővárosi Szt. Margit-közkórházból. Az újszülöttek és csecsemők „szomjláz“-áról. 501. lap. Kubinyi Pál: Közlemény a budapesti poliklnikai egyesület kórházából. Adatok az ureter sebészetéhez. 506. lap. Beck Soma : Gyógykisérletek a Wassermann-féle localis immunizálással a bőrön. 509. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Anton Ghon: Der primäre Langenherd bei der Tuberkulose der Kinder. -- Lapszemle. Belorvosion. Stoke: Angina abdominalis. — Sebészet. A. Hofmann : Gümőkóros hashártyagyuladás eseteiben a hashártyának jodtincturával való ecsetelése. — Elmekórtan. Pherson : Az elmebetegek különböző ápolása. — Gyermekorvostan. J. Klemperer és Woita : A vörhenynek salvariannal való gyógykezelése. — Bach: A csecsemőkori lueses leptomeningitis. — Húgyszervi betegségek. E. Braenle: Az epididymitis és arthritis gonorrhoica gyógyítása. — Orr-, torok- és gégebajok. Denker: A typusos orrgarat-fibromák műtéti kezelése. — Fülorvostan. Gerlach : Otitis externa ulceromembranacea (Plaut-Vincent) esete. — Urbantschitsch : A középfül angiosarkomájának czitromnedv állandó alkalmazására zsugorodott esete. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Stettiner: Oxyuris vermicularis. — Mendelbaum: Tanargentan. — John: Typhus. — Hoppe: Melubrin. 511—513. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 513. lap. Vegyes hírek. 513—514. lap. Tudományos társulatok. 515—517. lap.