Orvosi Hetilap, 1912. július (56. évfolyam, 27-30. szám)

1912-07-07 / 27. szám

FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 56. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1912 julius 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az Irgalmas­ kórház gyermekgyógyászati rendeléséből. A melegpangás és a kiszáradás szerepe a csecsemőkori intoxicatio keletkezésében. Irta: Heim Pál dr. egyetemi magántanár. A csecsemők nagy nyári mortalitásáról szóló tan, a­mint Rietschelt e kérdést tárgyaló monographiájában mondja, alig idősebb száz évesnél. Ezen idő alatt számos elmélet ke­letkezett, a­mely magyarázni akarta a nagyobb halálozás okát. Mivel a nyárnak legkimagaslóbb sajátsága a nagy meleg, kétségtelen volt kezdettől fogva, hogy a nagy me­leg az, a­mi a nagy nyári halálozást okozza és legközelfek­­vőbb volt az a gondolat, hogy a csecsemők tápláléka szen­vedi a meleg által azt az elváltozást, a­mely a gyomorbélmeg­­betegedést okozza. Annál közelfekvőbb volt ez a gondolat, mivel főleg a mesterségesen táplált csecsemők estek a nagy nyári melegnek áldozatául. Bakteriológiai ismereteink fejlő­dése mintegy felkínálta azt a feltevést, hogy a nagy nyári mor­biditást és mortalitást a melegben könnyen romló, fertőzött táplálék okozza. Az úgyszólván steril női tejjel szemben a legideálisabb tehéntej is inficiált táplálék, a­mely a nyári me­legben könnyen indul bomlásnak. De a bomlott tejben soha senki semmiféle toxint kimutatni nem tudott, legfeljebb olyan anyagokat, a­melyek hashajtólag hatnak. Az ilyen bomlott tej okozta hasmenéseket a kórházi rendeléseken télen is van alkalmunk látni, a­nélkül azonban, hogy azok oly súlyos kór­képhez vezetnének, mint a­milyen az intoxicatio. Ezenfelül most majdnem minden nagy városban kaphatunk relative jó tejet és a Soxhlet eljárásával megakadályozhatjuk a tejnek a lakásban való további megromlását, és mindamellett a nagy nyári mortalitásban sehol sem tapasztalhatunk számottevő csök­kenést.­ ­ Ergebnisse der inneren Medizin und Kinderheilkunde, 1910. A bakteriológiai gondolkodásmóddal szemben más bú­várok a nyári mortalitás okát a nagy meleg direct hatásában keresik. Az amerikai szerzők számos munkája, Meinert köz­leményei után az újabb időben Finkelstein,­ majd főleg Rietschel irányította erre a körülményre a figyelmet. Finkelstein a nyáron intoxicatióban elpusztult csecse­mők 1/7 részének halálát vezeti csak vissza a tiszta hőgutára, Rietschel azonban sokkal tágabbra terjeszti ki a magas hőmér­­séknek direct káros hatását. Rietschel ugyanis azt tapasztalta, hogy a táplálkozási zavarokban szenvedő csecsemők egy része, ha meleg szobá­ban tartózkodik, erre magasabb temperatúrákkal reagál. Ezen magas hőmérsék kiváltására elegendők azon hőmérsé­­kek, a­melyeket a nagy nyári melegekben proletárlakásokban észlelhetünk. A táplálkozási zavarban szenvedő csecsemők egy másik részében a környező nagy melegre nem emelke­dik a hőmérsék, ellenben hasmenés keletkezik nagy súlyesé­sekkel. Ezen észleletek arra indították Rietschel-t, hogy a nyá­ron jelentkező nagy hőmérsékkel, görcsökkel járó hasmenés­nek (cholera infantum, intoxicatio) okát magában a nagy nyári melegben keresse, épp úgy mint a láz nélkül jelent­kező chronikus vagy subacut hasmenéseknek is, a­melyeket a nyári hónapokban kizárólag táplálkozási zavarokban szen­­vendő csecsemőkön észlelünk. Rietschel észleleteit Kleinschmidt­ kísérleteivel csak rész­ben erősítette meg és ezért következtetéseit nem is fogadta­. Kleinschmidt meleg, 28—30 C°-os szobában tartotta több napon át a csecsemőket és azt tapasztalta, hogy hőmérsékük emelkedett ugyan, de az emelkedés nem volt nagyfokú. Egyes, táplálkozási zavarban szenvedő csecsemők már sokkal kifejezettebb hőemelkedéssel reagáltak a környező magasabb hőmérsékre, de minden kóros tünet nélkül. Kleinschmidt ebből azt következteti, hogy a magas külső hőmérsék emelheti ugyan a csecsemők hőmérsékét, de sem a székek számára. 2 Deutsche med. Wochenschrift, 1909, 32. sz. i Monatsschrift für Kinderheilkunde, 9. kötet, 445. oldal és 10. kötet, 163. oldal. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Heim Pál: Közlemény ez Irgalmas­ kórház gyermekgyógyászati rendeléséből. A meleg­pangás és a kiszáradás szerepe a csecsemőkori intoxicatio keletkezésében. 499. lap. Bauer Lajos: Közlemény a székesfővárosi Szt. Margit-közkórházból. Az újszülöttek és csecsemők „szomjláz“-áról. 501. lap. Kubinyi Pál: Közlemény a budapesti poliklnikai egyesület kórházából. Adatok az ure­ter sebészetéhez. 506. lap. Beck Soma : Gyógykisérletek a Wassermann-féle localis immunizálással a bőrön. 509. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Anton Ghon: Der primäre Langenherd bei der Tuberkulose der Kinder. -- Lapszemle. Belorvosion. Stoke: Angina abdominalis. — Sebészet. A. Hofmann : Gümőkóros hashártyagyuladás eseteiben a hashártyának jodtinc­turával való ecsetelése. — Elmekórtan. Pherson : Az elmebetegek különböző ápolása. — Gyermekorvostan. J. Klemperer és Woita : A vörhenynek salvariannal való gyógy­kezelése. — Bach: A csecsemőkori lueses leptomeningitis. — Húgyszervi betegségek. E. Braenle: Az epididymitis és arthritis gonorrhoica gyógyítása. — Orr-, torok- és gége­bajok. Denker: A typusos orrgarat-fibromák műtéti kezelése. — Fülorvostan. Gerlach : Otitis externa ulceromembranacea (Plaut-Vincent) esete. — Urbantschitsch : A középfül angiosarkomájának czitromnedv állandó alkalmazására zsugorodott esete. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Stettiner: Oxyuris vermicularis. — Mendelbaum: Tanar­­gentan. — John: Typhus. — Hoppe: Melubrin. 511—513. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 513. lap. Vegyes hírek. 513—514. lap. Tudományos társulatok. 515—517. lap.

Next