Orvosi Hetilap, 1912. augusztus (56. évfolyam, 31-34. szám)

1912-08-04 / 31. szám

56. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1912 augusztus 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: SEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A császármetszés a szűk medenczék therapiájában.* Irta : "Wenczel Tivadar dr., I. tanársegéd az egyetemi 1. számú női klinikán. A jelen és közelmúlt időkben a kultúra fejlődésével és az ipar rohamos fellendülésével arányosan nagyon meggyara­podott az egészséget megrongáló munka, több és több lesz a földműves-családokból származó férfiak és nők közül is iparos, gyárimunkás és munkásnő. Többen és többen jutnak a szabad természetből nagyvárosi egészségtelen lakásokba, műhelyekbe és gyárakba, kedvezőtlenebb egészségügyi viszo­nyok közé. A nők is mindinkább küzdenek a létért, szerve­zetük gyengül, elbetegesedik, megérthető, ha kisebb ellen­­­állású vagy beteges gyermekeket hoznak a világra. Így történik, hogy a satnyult generatio közt mindinkább szaporodik a szűk medenc­ék száma. Ezt a sajnálatos tényt mi, a­kik a szülészettel behatóbban foglalkozunk, Magyarországon is, a­hol a nagyobb szűkület pár évtizeddel ezelőtt még ritka­ság volt, évről-évre tudjuk konstatálni. Eme körülménynyel, valamint a sebészkedésnek a szülészet terén is jelentékeny térhódításával kapcsolatosan az új, úgynevezett sebészi aera súlyosabb operatiói a szűkmedenc­és therápiában nagy sze­rephez jutottak. Ilyen műtéteknek tekintjük a medenc­e cson­tos gyűrűjét tágító operatiókat, a symphyseotomiát, a pubio­­tomiát és az abdominalis császármetszés különböző fajtáit. Ez alkalommal az utóbbiakkal, a szűkmedenezés szülések eseteiben végzett császármetszésekkel óhajtok foglalkozni. Az abdominalis császármetszés az az operatio, a­mely­ben a has és méh falát átmetszve, ez úton hozzuk ki a mag­zatot és a petefüggelékeket a méh üregéből. A régi római ere­detét a műtétnek a neve, sectio caesarea bizonyítja. Már Plinius­* Magántanári próbaelőadás­­nál olvashatjuk róla: Scipio Africanus prior natus, primusque Caesarum a caeso matris utero dictus, qua de causa et Caesones apellati. E citátumból az tűnik ki, hogy a műtét elnevezése nem Caesar, hanem caedere szóból vette eredetét. Numa Pompilius lex regiája szerint az elhalt terhes temetése előtt a magzat a testből eltávolítandó. Ugyanezt írják elő a talmud és keresztény egyházi rendeletek is. A középkor első hasmetszéseire, melyeket a magzat világrahozatala czéljából élő nőn végeztek, valószínűleg méhenkívüli terhességek adták az alkalmat. Az első, bizonyossággal megállapított császár­­metszést élő szülőnőn 1610-ben a wittenbergi Trauttmann Jere­miás végezte. Ezen időn túl már többen megkísérelték ezt az operatiót is, de a rendkívül rossz eredmények miatt csak a végső szükségben folyamodtak hozzá, i. i. 80—90%-ot tett ki a mortalitása. 1876-ban Páviában Porto e­gy új methodussal az operatio eredményeit megjavítván, iránta a bizalmat ismét felkeltette, mivel azonban a Porro-műtét lényege a méhnek amputatiója volt, a szakembereket ez az újítás nem tudta kielégíteni. Elégületlenségükben szívesen visszatértek a régi, conservativ műtéti modorhoz, mindenképpen arra törekedvén, hogy a horribilis halálozási százalékszámot leszállítsák. Saen­­ger-nek 1882-ben a méhseb egyesítésére vonatkozó propo­­sitiójára a klasszikus operatio eredményei addig úgyszólván lehetetlennek látszó módon jóra fordultak, a műtét virágzani kezdett. A Saertger-féle operativ azonban csak az úgyneve­zett tiszta esetekben válik be teljesen, a­midőn tehát a méh ürege a hüvely felé elzárt és a burok nincsen megrepedve, a hüvely is egészséges, tiszta, az asszony belsőleg érintetlen, nem is vizsgálták meg és ekként a fertőzés veszélye ez úton távol áll. A nem tiszta esetekben a legtöbb reményre ma is a méh amputátiója vagy teljes kiirtása jogosít bennünket. Hogy az ivarkor kezdetén vagy delén a női genitáliáknak ilyen nagyfokú megcsonkítását mégis elkerüljék, a legutóbbi években, ugyan megint csak régi műtétek felelevenítése és modificatiója útján, olyan műtéti módokat kerestek a műtők, a­melyekkel nem egészen intact, vagy már a fertőzésre gya­nús esetekben is, mindenféle csonkítás nélkül conservative TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Wenczel Tivadar: A császármetszés a szűk medenczék therapiájában. 575. lap. Lovrich József: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem I. sz. női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr.) Mit tűr el a hashártya, mit nem? 577. lap. Deák István és Benedek László: Közlés a kolozsvári egyetemi ideg- és elm­ekórtani klinikáról. (Igazgató: Dr. Lechner Károly, e. ny. r. tanár, udv. tanácsos) Differentiák a paralysisesek és praecoxosok vérsavói között immun haemolysi­productio kiváltása szempontjából. 585. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Berthold Kern: Das Erkenntnisproblem und seine kritische Lösung. — Új könyvek. — Lapszemle. Belorvostan. Kayser: Asthma bron­chiale. — Sebészet. D. Föderl: A térdkalácstörésnek szivacscsal való gyógykezelése. — Idegkórtan. Rudnitzky: Neurasthenia és tuberculosis. — Gyermekorvostan. Finkelstein: A csecsemőhalandóság nyári csúcspontjának észszerű magyarázata. — Venereás beteg­ségek. H. Kammerer: Spirochaeta-kivonattal végzett diagnostikai intracutan reactiók. — Fizikai és diaetás gyógyításmódok. Pfeiffer: Meleg fürdők hatása a diabetes melli­­tusra. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. R. Hoffmann: Szénaláz. -- Giacomelli: Epilepsia. 587—590. lap. Magyar orvosi irodalom. Magyar orvosi archivum. — Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 590. lap. Vegyes hírek. 590. lap. Tudományos társulatok. 591. lap.

Next