Orvosi Hetilap, 1913. november (57. évfolyam, 44-48. szám)

1913-11-02 / 44. szám

57. évfolyam. 44. szám. Budapest, 1913 november 2. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLÉSEK. Guszman József: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem bőr- és bujakórtani klinikájáról. (Igazgató: Nékám Lajos dr., egyet. ny. r. tanár.) Adatok az angiokeratoma klinikájához és pathologiájához. 807. lap. Somogyi Rezső: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egy. III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., egyetemi nyilv. r. tanár.) A vagotoniás pupillatünet. 810. lap. Purjesz Zsigmond: Jogosult-e a teleológiai felfogás a gyakorlati orvostanban . 811. lap. Vértes Oszkár: Közlemény a berlini friedrichshaini közkórház bakteriológiai laborató­riumából. (Főorvos: Dr. Wolff-Eisner.) Adatok az eklampsia pathogenesiséhez. 814. lap. Moravcsik E. Emil: Báró Babarczi-Schwartzer Ottó dr. 1­817. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Prof. Dr. F. Schieck: Die Differenzierung des Typus humanus und bovinus des Tuberkelbazillus. — Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Werner: A ráknak chemiai és physicalis kezelésmódja. — Sebészet. H. Janeway: A gastrostomia újabb módja. — Elmekórtan. M. Pappenheim : A dipsomania. — Szülészet és nőorvostan. Mu­hsam: Méhenkívü­li terhesség 100 esete. — Gyermekorvostan. Arvo Iippe: Foetusok és újszülöttek sárgasága és epefestékkiválasztása. — Orr-, torok- és gégebajok. Lautmann : A csecsemők és egész fiatal gyermekek náthájának és adenoi­­ditisének orvoslása. — Orthopaedia, Demoulin: A pattanó térdizület. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. H. Müller: Haemoptoe. — Mühsam: Tüdővész. 818—821. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Magyar orvosi archivum. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 821. lap. Vegyes hírek. 821. lap. Tudományos társulatok. 822 - 824. lar.I . Melléklet: Szemészet. 2. szám. Szerkeszti Grósz Emil. TARTALOM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem bőr- és bujakór­tani klinikájáról. (Igazgató : Nékám Lajos dr., egyet. ny. r. tanár.) Adatok az angiokeratoma klinikájához és pathologiájához.* Irta: Guszman József dr., egyetemi magántanár. Az angiokeratomát még manap is aránylag igen ritka bőrbántalomnak tartják, holott kétségtelen, hogy nem is oly­annyira kivételes ez a baj, csak megjelenésénél fogva köny­­nyen elkerülheti a figyelmet. Az angiokeratoma fogalmát máig is legjobban Micelli-nek a leírása határozza meg. Micelli volt ugyanis az, a­ki ezt a bőrbántalmat mint különálló kóralakot körülhatárolta és az angiokeratoma elnevezéssel ellátta. Az elnevezés igen szerencsésen volt megválasztva, mert röviden benne van a pathologiai elváltozás lényege is. Apró, aránylag ellenálló, érdes, gombostüfejnyi­ kendermagnyi tumorok, melyeknek belsejében cavernosus szerkezet ismer­hető fel s a melyek fölött a hám nagyobb mértékben elszaru­­sodik. A kis tumorok, melyek leginkább szemölcsszerű kép­letek alakjában jelentkeznek, hol ólom-szürkék, hol meg kékes-vöröses színűek s leginkább az ujjak dorsalis felszínén, elég gyakran a lábujjakon is támadnak. Jellemző tulajdon­ságuk, hogy nyomásra kisebbednek és elhalványodnak. E tumorok mellett hol épnek látszó, hol meg livid alapon tűszúrásnyi-kölesnyi vörös foltok is találhatók, melyek cent­ruma gyakran jóval sötétebb színezetű. Kétségtelen, hogy ezt a kórképet Micelli előtt már Breda­ és Dubreuilhe is észlelte, de az éles körülhatárolás * A dolgozat németül a Pertik-emlékkönyvben (Virchows Archiv, 213. k.) jelent meg. 1 Mibelli: Atlas international des maladies rares de la peau 1.1889. 3 Breda: Dermatile de congelazione. Giornale ital. delle mal. stb. 1881 (ref.). 3 Dubreuilh : Verrucés teleangiectasiques. Annales de la policlin. de Bordeaux. 1889. mégis Michelli érdeme. Főként Breda járt közel a baj lénye­géhez, a mikor fagyással hozta kapcsolatba a bántalmat. Az angiokeratomáról az utolsó két évtizedben már so­kat írtak s az adatok a lényegben nagy mértékben egyeznek is egymással. Ez az egyöntetűség leginkább onnan ered, hogy a szerzők igen csekély kivétellel mind szigorúan a Michelli által körülírt typushoz tartották magukat. Ily módon úgyszólván csupán azok az esetek gyűltek össze, melyek be­tartották az ujjak háti felszínének localisatióját. Az esetek azonfelül abban is egyeznek, hogy csaknem valamennyiben a kézen kisebb-nagyobb mértékben kifejezett perm­ók is vol­tak jelen, a­mint azt Michelli is a kórképhez tartozónak leírta. Véleményünk és tapasztalásunk szerint vannak azon­ban esetek, melyek az angiokeratoma klinikai és pathohisto­­lógiai fogalmának nagy mértékben megfelelnek és csak bizo­nyos mellékkörülmények révén térnek el a merev Michelli-féle typustól. Sőt olyan esetet is észleltünk és vizsgáltunk, mely a kézirázon teljesen utánozta az angiokeratoma klinikai meg­jelenését és szöveti szerkezetét, jóllehet ez az elváltozás csak részjelensége volt egy egészen más bántalomnak. Ezen az alapon a következőkben kimutatni óhajtjuk, hogy az angio­keratoma fogalma nem oly merev és egységes, mint az a legtöbb vizsgáló leírásából kiviláglik. Az utóbbi években összesen 4 esetet észleltünk, melyet a kérdés keretén belül ismertetnünk kell. Ezek közül két eset fiatal nővérpárra vonatkozott és típusa volt a Michelli által leírt kóralaknak. A 3. eset csupán csak a localisatiója és egyéb körülmények miatt ütött el a typustól. Végül a 4. esetünk egy nagy haemangiomás naevus volt, a­mely rész­leteiben minden tekintetben utánozta az angiokeratomát. A 3. eset kivételével, melyet magángyakorlatomban észleltem, valamennyit az egyetemi bőr- és kujakórtani klinikán vizs­gáltam, a­miért is volt főnökömnek. Nékám tanár úrnak az esetek szíves átengedéséért hálás köszönetet mondok. A második esetem kivételével valamennyit szövettanilag is át­vizsgálhattam. Eseteim a következők: I

Next