Orvosi Hetilap, 1913. november (57. évfolyam, 44-48. szám)
1913-11-02 / 44. szám
57. évfolyam. 44. szám. Budapest, 1913 november 2. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLÉSEK. Guszman József: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem bőr- és bujakórtani klinikájáról. (Igazgató: Nékám Lajos dr., egyet. ny. r. tanár.) Adatok az angiokeratoma klinikájához és pathologiájához. 807. lap. Somogyi Rezső: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egy. III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., egyetemi nyilv. r. tanár.) A vagotoniás pupillatünet. 810. lap. Purjesz Zsigmond: Jogosult-e a teleológiai felfogás a gyakorlati orvostanban . 811. lap. Vértes Oszkár: Közlemény a berlini friedrichshaini közkórház bakteriológiai laboratóriumából. (Főorvos: Dr. Wolff-Eisner.) Adatok az eklampsia pathogenesiséhez. 814. lap. Moravcsik E. Emil: Báró Babarczi-Schwartzer Ottó dr. 1817. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Prof. Dr. F. Schieck: Die Differenzierung des Typus humanus und bovinus des Tuberkelbazillus. — Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Werner: A ráknak chemiai és physicalis kezelésmódja. — Sebészet. H. Janeway: A gastrostomia újabb módja. — Elmekórtan. M. Pappenheim : A dipsomania. — Szülészet és nőorvostan. Muhsam: Méhenkívüli terhesség 100 esete. — Gyermekorvostan. Arvo Iippe: Foetusok és újszülöttek sárgasága és epefestékkiválasztása. — Orr-, torok- és gégebajok. Lautmann : A csecsemők és egész fiatal gyermekek náthájának és adenoiditisének orvoslása. — Orthopaedia, Demoulin: A pattanó térdizület. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. H. Müller: Haemoptoe. — Mühsam: Tüdővész. 818—821. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Magyar orvosi archivum. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 821. lap. Vegyes hírek. 821. lap. Tudományos társulatok. 822 - 824. lar.I . Melléklet: Szemészet. 2. szám. Szerkeszti Grósz Emil. TARTALOM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem bőr- és bujakórtani klinikájáról. (Igazgató : Nékám Lajos dr., egyet. ny. r. tanár.) Adatok az angiokeratoma klinikájához és pathologiájához.* Irta: Guszman József dr., egyetemi magántanár. Az angiokeratomát még manap is aránylag igen ritka bőrbántalomnak tartják, holott kétségtelen, hogy nem is olyannyira kivételes ez a baj, csak megjelenésénél fogva könynyen elkerülheti a figyelmet. Az angiokeratoma fogalmát máig is legjobban Micelli-nek a leírása határozza meg. Micelli volt ugyanis az, aki ezt a bőrbántalmat mint különálló kóralakot körülhatárolta és az angiokeratoma elnevezéssel ellátta. Az elnevezés igen szerencsésen volt megválasztva, mert röviden benne van a pathologiai elváltozás lényege is. Apró, aránylag ellenálló, érdes, gombostüfejnyi kendermagnyi tumorok, melyeknek belsejében cavernosus szerkezet ismerhető fel s a melyek fölött a hám nagyobb mértékben elszarusodik. A kis tumorok, melyek leginkább szemölcsszerű képletek alakjában jelentkeznek, hol ólom-szürkék, hol meg kékes-vöröses színűek s leginkább az ujjak dorsalis felszínén, elég gyakran a lábujjakon is támadnak. Jellemző tulajdonságuk, hogy nyomásra kisebbednek és elhalványodnak. E tumorok mellett hol épnek látszó, hol meg livid alapon tűszúrásnyi-kölesnyi vörös foltok is találhatók, melyek centruma gyakran jóval sötétebb színezetű. Kétségtelen, hogy ezt a kórképet Micelli előtt már Breda és Dubreuilhe is észlelte, de az éles körülhatárolás * A dolgozat németül a Pertik-emlékkönyvben (Virchows Archiv, 213. k.) jelent meg. 1 Mibelli: Atlas international des maladies rares de la peau 1.1889. 3 Breda: Dermatile de congelazione. Giornale ital. delle mal. stb. 1881 (ref.). 3 Dubreuilh : Verrucés teleangiectasiques. Annales de la policlin. de Bordeaux. 1889. mégis Michelli érdeme. Főként Breda járt közel a baj lényegéhez, a mikor fagyással hozta kapcsolatba a bántalmat. Az angiokeratomáról az utolsó két évtizedben már sokat írtak s az adatok a lényegben nagy mértékben egyeznek is egymással. Ez az egyöntetűség leginkább onnan ered, hogy a szerzők igen csekély kivétellel mind szigorúan a Michelli által körülírt typushoz tartották magukat. Ily módon úgyszólván csupán azok az esetek gyűltek össze, melyek betartották az ujjak háti felszínének localisatióját. Az esetek azonfelül abban is egyeznek, hogy csaknem valamennyiben a kézen kisebb-nagyobb mértékben kifejezett permók is voltak jelen, amint azt Michelli is a kórképhez tartozónak leírta. Véleményünk és tapasztalásunk szerint vannak azonban esetek, melyek az angiokeratoma klinikai és pathohistológiai fogalmának nagy mértékben megfelelnek és csak bizonyos mellékkörülmények révén térnek el a merev Michelli-féle typustól. Sőt olyan esetet is észleltünk és vizsgáltunk, mely a kézirázon teljesen utánozta az angiokeratoma klinikai megjelenését és szöveti szerkezetét, jóllehet ez az elváltozás csak részjelensége volt egy egészen más bántalomnak. Ezen az alapon a következőkben kimutatni óhajtjuk, hogy az angiokeratoma fogalma nem oly merev és egységes, mint az a legtöbb vizsgáló leírásából kiviláglik. Az utóbbi években összesen 4 esetet észleltünk, melyet a kérdés keretén belül ismertetnünk kell. Ezek közül két eset fiatal nővérpárra vonatkozott és típusa volt a Michelli által leírt kóralaknak. A 3. eset csupán csak a localisatiója és egyéb körülmények miatt ütött el a typustól. Végül a 4. esetünk egy nagy haemangiomás naevus volt, amely részleteiben minden tekintetben utánozta az angiokeratomát. A 3. eset kivételével, melyet magángyakorlatomban észleltem, valamennyit az egyetemi bőr- és kujakórtani klinikán vizsgáltam, amiért is volt főnökömnek. Nékám tanár úrnak az esetek szíves átengedéséért hálás köszönetet mondok. A második esetem kivételével valamennyit szövettanilag is átvizsgálhattam. Eseteim a következők: I