Orvosi Hetilap, 1914. február (58. évfolyam, 5-8. szám)
1914-02-01 / 5. szám
58. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1914 február 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. sz. belklinikáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., udv. tan., nyilv. rendes tanár.) A lymphogranulomatosis pathologiája* Irta: Schütz János dr., kiin. gyakornok, volt kórbonczolástani tanársegéd. A lymphogranulomatosis (Paltauf-Sternberg), granuloma malignum vagy lymphomatosis granulomatosa nevű betegséget mint önálló kórképet nem régen ismerjük. Egészen a múlt század végéig klinikailag és kórbonczolástanilag is beletartozott a pseudoleukaemia, illetve Hodgkin-féle betegségcomplexumba, vagy a lymphosarkoma egy fajának mondották (lymphosarkoma durum, lymphoma malignum). A betegség kórjelzése csak klinikai megfigyeléssel, esetleg próbakimetszésnek szövettani vizsgálatával állapítható meg teljes bizonyossággal. A gyakorló orvosnak tehát nem igen lehet alkalmas kórképet tanulmányozni, amiből magyarázható, hogy a lymphogranulomatosis ismerete, a pseudoleukaemiától és lymposarkomától való különbözősége még nem ment át eléggé a köztudatba. Hogy mi a II. sz. belklinika részéről ehhez a kérdéshez hozzászólunk, erre talán eléggé feljogosít bennünket az a körülmény, hogy 4 év leforgása alatt több lymphogranulomatosis-esetet észlelhettünk, melyek közül 10 bonczolásra került, 5 esetben pedig próbakimetszés történt, úgy hogy 15 olyan esettel rendelkezünk, melyben a lymphogranulomatosis szöveti elváltozásait is behatóan tanulmányozhattuk. A lymphogranulomatosis kórbonczolástanának és kórszövettanának tárgyalásakor is — az irodalom figyelembevétele mellett — elsősorban saját vizsgálataimra fogok támaszkodni; az idő rövidsége miatt természetesen csak vázlatos képét adhatom ezen baj anatómiájának. A lymphogranulomatosis kifejezett kötőszövet-újképződéssel járó, idősült gyuladásos megbetegedése a nyirokcsom Előadás a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1913. decz. 6.-i ülésén. móknak. Valamely tájéki — többnyire valamely oldali — nyaki nyirokcsomónak megnagyobbodásával kezdődik, egyidei helybeli fennállás (helybeli stádium) után étappeszerűen terjed át más tájék nyirokcsomóira, sokszor az összes nyirokcsomókra (generalizálás stádiuma), sőt elég gyakran granu- tomás szöveti elváltozások keletkeznek a legkülönbözőbb szervekben. Előfordulhat azonban, hogy a betegségnek még többé-kevésbé lokalizált stádiumában mechanikai okok miatt bekövetkezik a halál (pl. mediastinumtumorok esetén fulladás). Általános lymphogranulomatosis typusos eseteiben majdnem az összes nyirokcsomók, a nyaki, hónalji, trachea- és hörgőkörüli, a retroperitonealis és inguinalis nyirokcsomók mogyoró-dió-tyúktojásnyira meg vannak nagyobbodva, s rendesen egymással összekapaszkodott, többnyire azonban a bőrrel össze nem nőtt, nagy dudoros daganatokat alkotnak. Egy-egy tájék nyirokcsomókomplexumai ökölnyinél is jóval nagyobb daganatot alkothatnak. Gyakran találjuk, hogy az egyes régiók nyirokcsomódaganatai a nyirokutak mentén fekvő egészen kicsiny nyirokcsomók megnagyobbodásából származott csomós kötegek útján egymással összefüggnek, úgy hogy egymástól nem is határolhatók el. Az egyes nyirokcsomók rendesen igen tömött tapintatúak, vagy még aránylag puha, a metszéslapon áttünő halványvöröses szürke, vagy szivósabb, kevésbé áttünő fehéres szövetből állanak. A metszésfelületen gyakran látható, a mint szürkésfehér szivósabb kötegek hálózata áttünő vörösesszürke (fiatalabb sarjadzásos szövet)szigetekre osztja. Egyes nyirokcsomók egészen kérges, száraz, fehéres szövetté alakultak át, mások metszéslapján fakósárgás, eléggé éles, sokszor mappaszerű határokkal bíró elhalásos foltok láthatók. Az elhalt szövet azonban sokkal tömöttebb, mint a gümős sajt; az elfolyósodás pedig a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Nem mondhatjuk, hogy a szabad mozgathatóság a granulomás nyirokcsomók sajátja s megkülönböztetésül használható fel a lymphosarkomával szemben. A granulomás szövetképződés épp úgy, mint a rossztermészetű daganatos burjánzás TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Schütz János: Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., udv. tan., nyilv. rendes tanár.) A lymphogranulomatosis pathologiája. 85. lap. John M. Károly: Közlemény az Országos anya- és csecsemővédő-egyesület II. sz. otthonából. (Igazgató-főorvos: Temesváry Rezső dr., egyetemi magántanár. A csecsemőosztályt vezeti: Heim Pál dr., egyet. magántanár és John M. Károly dr.) A csecsemőtáplálás fontosabb kérdéseiről. 88. lap. Winter Mária : Közlemény a „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egyet. gyermekklinikáról. (Igazgató: Bókay János dr., egyet. ny. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos.) Kanyaró 16, illetőleg 18 napos csecsemőn. 92. lap. Günther József: Újabb adatok a hastyphus járványtanához. 93. lap. Irodalomszemle. Könyvismertetés. Benczúr Gyula : Hydro- és thermotherapia orvostanhallgatók és orvosok számára. — Lapszemle. Belorvostan. Schiicking: Az idősült vesegyuladásnak vassal való rendszeres kezelése. — Sebészet. P. Ewald: A condylus medialis femoris typusos sérülései. — Szülészet és nőorvostan. Graff: A rossztermészetű daganatok fejlődése és az egyidejűleg fennálló terhesség kölcsönös befolyása. — Gyermekorvostan. R. O. Clock: A bacillus lactis bulgaricus. — Húgyszervi betegségek. Charles Eastmond: A vese- és ureterkövek pontos diagnosisa. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Borchardt: Asthma-rohamok. — Klemperer: Atophan. 95—99. lap. Magyar orvosi irodalom. Magyar orvosi archivum. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 99. lap. Vegyes hírek. 99. lap. Tudományos társulatok, 100 -103. lap.