Orvosi Hetilap, 1914. március (58. évfolyam, 9-13. szám)

1914-03-01 / 9. szám

58. évfolyam. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. T­ar és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÉR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 9. szám. Budapest, 1914 márczius 1. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A méh- és hüvelyrák kezelésének mai állása.* Irta: Frigyesi József dr., egyet, magántanár, közkórházi főorvos. Fontosabb, általánosan emberi és különösen orvosi szem­pontból figyelemre méltóbb feladata tudományunknak, mint a rákbetegség ellen való küzdelem, alig van. E küzdelem még nincs befejezve ; bármily nagy is a múltja, a története, ma még benne megállapodni, eredményeiben megnyugodni nem sza­bad. Mert ha ma a radio­actív anyagoknak a rák therápiá­­jába intenzívebben való belevonásával, ez irányban történt újabb felfedezésekkel és tapasztalatokkal a rák kérdése kissé előtérbe nyomult, ha nálunk is, külföldön is az utóbbi hó­napokban tudósok és szakemberek többet foglalkoztak a rák gyógyításával, a kérdés megoldásától, az emberiség e nagy ellenségének leküzdésétől igen messze állunk. Ez újabban fellendült mozgalom még mind csak kezdete annak a harcz­nak, annak a nagy munkásságnak, a­melyben minden hozzá­értő embernek a maga képességeivel és legjobb igyekezetével kell résztvenni. A nőorvosra a rák ellen való küzdelemben különösen nagy feladat vár. Ismeretes a méhrák nagy elter­jedtsége, tudjuk, hogy kétszer annyi nő rákbeteg van, mint férfi és hogy a nők összes rákbetegségének egy harmadát a méhrák teszi. Dührssen számítása szerint Németország 25 mil­lió nőlakosa közül évente 25.000 (Kubinyi: A méhrák gyó­gyítása). Bajorországban Klein számításai szerint évenként 2000 asszony hal meg méhrákban. A viszonyok nálunk Magyarországon sem lehetnek kedvezőbbek, mert mint azt Kubinyi, Bäcker, Ákontz a budapesti és kolozsvári női klini­kák anyagából külön-külön kiszámította, az ambuláns nő­betegeknek közel 6°/0-a szenved méhrákban, ez a szám pedig az ismertetett európai klinikák statisztikájában kb. a közép­helyet foglalja el. De a rákkérdéssel való foglalkozásban a * A budapesti Közkórházi Orvostársulat 1914 január 21.-i ülésén tartott előadás. nőorvos különleges helyzetét nemcsak a méhrák gyakorisága, aránytalanul nagy elterjedtsége magyarázza, hanem az a körül­mény is, hogy alig van szerv, melynek rákos megbetegedését a sebészi kezeléssel, nevezetesen az operálással olyan sike­resen tudjuk gyógyítani, mint a méhrákot. Hiszen míg a gyomorrák alig 1—2%-ában, a végbélrák 8%-ában, az emlő­rák az esetek 30°/0-ában marad műtét után recidivamentes, addig a radicális méhrák-operatiók 45—50°/0-ában, egyik­másik újabb és radicálisabb eljárás statisztikája szerint 52—53%-ában járnak végleges gyógyulással. Ez az eredmény az operatív eljárásnak legszebb diadala! A műtétek, melyekkel ezen eredményt elérhetjük, nehezek, fáradságosak és többé-kevésbé veszedelmesek. Csökkenti az eredmények jelentőségét az a sajnálatos körülmény is, hogy az eseteknek egy jelentékeny százaléka, a­mikor a nőorvos elé kerül, a baj előrehaladott stádiuma miatt radikálisan egy­általában nem operálható. Ez a körülmény magyarázza, hogy míg egyfelől lankadatlanul küzdöttünk a baj korai felismeré­sének terjesztésében, hogy minél több méhrákos beteg még az operabilitás stádiumában kerüljön szakorvos szeme elé, majd mind radicálisabb műtétekkel igyekeztünk az operabili­tás kezdetben szűk határait tágítani, másrészt mindnyájan érthető mohósággal folyamodtunk a radiummal és meso­­thoriummal való kísérletezéshez, a­mikor e szerek újabb, meg­felelő adagban és megfelelő technikával való alkalmazásával az idei hallei gynaekologiai congressus a nyilvánosság elé lépett. A sugaras kezelés szempontjából ugyanis a hüvely- és méhrák a hüvely felől való közvetlen hozzáférhetősége miatt szintén kedvezőbb helyzetben van, mint a többi belső szerv rákja. Az az óriási visszhang és érdeklődés, a­melyet Krönig freiburgi gynaekológia-tanárnak és társainak közlése az egész civilizált világban keltett, méltó a rákkérdés nagy fontosságá­hoz. Az említett radioaktív anyagokkal való kísérletezés, a­mennyire e szerek nehéz hozzáférhetősége megengedte, ma­gára vonta és lefoglalta a tudósok és szakemberek egész munkaerejét. Mint méltóztatnak tudni, nálunk Tauffer tanár, TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Frigyesi József: A méh- és hü­velyrák kezelésének mai állása. 171. lap. Scharl Pál: Közlés az Erzsébet királyné-sanatoriumból (igazgató-főorvos: Scharl Pál dr.). A tuberculosis activitásának megállapítása. 176. lap. Frey Ernő: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem agyszövettani intézetéből. (Igazgató: Schaffer Károly dr., egy. rk. tanár.) Angulusdaganatot utánzó nyúltvelő­­tuberculum esete. 180. lap. Waldmann Iván : A pupilla reactiójának vizsgálata. 182. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. S. Jessner: Lehrbuch der Haut- und Geschlechts­leiden. — Új könyvek — Lapszemle. Belorvosion. A. Mayer­: Pneumothoraxműtét után jelentkező pleura-exsudatum. — Sebészet. O. Klemperer: A lépnek belső beteg­ségekben való eltávolítása. — Ideg- és elmekórtan. W. Kürbitz: Elmebajosok rajzai. — Raecke: A paralysis progressivának salvarsannal való kezelése. —E. Frankhauser: Az agyvelőkéregben előforduló kristályok és azok jelentősége. — Szülészet és nőorvos­­tan. Pinkuss és Kloninger: A rák vaccinatiós kezelése. — Bőrkórtan. Weinbrenner: A bőrráknak salicylsavval való gyógyítása. — Húgyszervi betegségek. W. Stecker: Onania. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Pécheux és Lotte: Makacs csuklás. — Kohnstamm: Elaison. — Schwalbe: Valison. 183—185. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 185. lap. Vegyes hírek. 185. lap. Tudományos társulatok. 186—189. lap.

Next