Orvosi Hetilap, 1914. április (58. évfolyam, 14-17. szám)

1914-04-05 / 14. szám

58. évfolyam. 14. szám. Budapest, 1914 április 5. FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLÉSEK. Manninger Vilmos: A fájdalomról. 269. lap. Gergő Imre: Közlés a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. szám­i sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr., m. kir. udv. tanácsos, egyetemi nyilv. rendes tanár.) Új typusú tábori Röntgen-automobil. 272. lap. Stiller Bertalan: Az asthenia. 275. lap. Epstein László: A tengerentúli kivándorlás elmeorvostani szempontból. 278. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Kenézy Gyula: A nőgyógyászat kézikönyve. — Lapszemle. Belorvostan. Philippstal: Atropinkénsav. — Theilhaber: Carcinoma. — Ideg- és elmekórtan. J. Morawsky és V. Morawska-Oscherowitsch: A gerinczvelö középponti csatornájának viselkedése általános pangás eseteiben. — Venereas beteg­ségek. Fr. Lesser: A quantitativ Wassermann-reactiónak a syphilis kezelésében való gyakorlati jelentősége. — Húgyszervi betegségek. L. Buerger: Új eljárás az ureter­­kövek lecsúszásának megkönnyítésére. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hindelang: Phenoval. — Kanngiesser: Diabetes mellitus. — Brunner: A diabetesben szenvedők furunculusainak kezelése. 280—81. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Buda­pesti orvosi újság. 282. lap. Vegyes hirek. 282. lap. Tudományos társulatok. 283 - 285. lap. TARTALOM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A fájdalomról. Irta: Manninger Vilmos dr. Minden pessimista világfelfogásnak alapja, élettani ki­indulópontja a fájdalom. Épp így többnyire a fájdalom az, a­mely a beteget az orvoshoz viszi. Nagy elterjedtsége mel­lett az érzés intenzitása az, a­mely el nem mosódó nyomo­kat vés bele a lélekbe. Annál csodálatosabb, hogy e két tulajdonsága, elterjedt volta és intenzitása mellett oly keve­set tudunk lényegéről, biológiai feltételeiről. Pedig úgy hi­szem, hogy pontosabb tanulmányozása nemcsak megelőzésé­nek nyújtja sok új módját, hanem a korhatározás megejté­­sében is oly segítő eszközt ad az orvos kezébe, a­mely sokszor többet jelent, mint a laboratóriumi vizsgálatok gaz­dag, eléggé nem méltányolható, de nagyon kényes és nehe­zen hozzáférhető eszközei. Ezek a gondolatok vezettek, a­mikor a közkórházi orvostársulat igazgató­tanácsának megtisztelő bizalma azzal a feladattal ruházott fel, hogy évzáró közgyűlésének tárgyát kiválaszszam. Hogy e nehéz kérdés fejtegetésére mint sebész mertem vállalkozni, annak daczára, hogy jól ismerem a biológiába, psychológiába és idegkórtanba áthajló vonatko­zásait, oly tereket, a­melyek szűkebb körű foglakozásom keretein kívül esnek, ennek az a magyarázata, hogy éppen mi sebészek vagyunk leginkább abban a helyzetben, hogy az ép öntudat mellett, helybeli érzéstelenítésben végzett operaciók folyamán, abban a pillanatban, a­mikor ennek ha­tárát átlépjük, mintegy akaratlan kísérletet végzünk emberen a fájdalom kiváltásának, helyhezkötésének tanulmányozására. Ma, a­mikor a helybeli érzéstelenítés módszerei már oly tökéletességig finomodtak, hogy a fájdalom­ kiváltásnak ez a nem szándékolt tanulmányozása a nagy kivételekhez tartozik, ritkábban van alkalma sebésznek ily észleletek gyűjtésére. De mindazok, és köztük én is, a­kik jóformán annak gyermekéveitől gyakorolják a helybeli érzéstelenítést, a­kiknek az eljárás régebben szűk határai folytán elegendő tapasztalatunk van a nem tökéletes érzéstelenítés folyamán a fájdalom tanulmányozására, épp ezen a réren gyűjthettünk oly észleleteket, melyek a fájdalomkiváltás, az érzésvezetés útjai felől eléggé tanulságosak. Azon leszek, hogy részben irodalmi tanulmányaim, részben a magam észlelése alapján összegezzem azt, a­mit ma a fájdalomról tudunk. Szinte természetes, hogy e tanul­mány magva a hasüreg és általában a belső szervek érzé­kenységének van szentelve, hisz ez az a tér, a­melyen ma is még legtöbb az ellentmondás. Az így talált adatokból, mint építőkövekből, megkísértem végre a fájdalomérzés elméleti magyarázatát megkeresni. 1. Az alapvető kérdés az, van-e a fájdalomérzésnek köz­vetítésére külön differencziált idegapparátus ? Vannak-e fájda­lomérző idegek oly értelemben, a­hogy azt a hő-, a tapintás­­a helyérzésre ma bizonyítottnak tekinthetjük ? Az utóbbiakról kiderült, hogy az inger felvevésére külön végkészülékeik, az ingervezetésre külön pályájuk, a felfogásra önálló középponti szervük van. Ha e hármas berendezést (végkészülék, pálya, középpont) a fájdalomérzésre vonatkozó­lag keressük, akkor mai ismereteink mellett legalább is nagyon valószínűtlennek kell mondanunk, hogy a fájdalomérzés fel­fogására különleges idegvégkészülékeink volnának. Frey finom tűkkel vizsgálva a bőrérzékenységet, úgy találta, hogy egyes pontokon a tűszúrás csak tapintásérzést, másokon csak fájdalom­érzést keltett. Ebből ő külön fájdalomfelvevő idegekre, illetve végkészü­lékekre következtetett. Ezen felfogásával azonban ma már úgyszólván teljesen magára maradt. Még Goldscheider is, a­kinek a bőrérzékenység finomabb vizsgálásában oly sok adatot és értékes megfigyelést kö­szönünk és a­ki régebben szintén hajlott ezen felfogás felé, újabb köz­léseiben határozottan tagadja a specifikus fájdalomidegeket, illetve vég­készülékeket. Bizonyító erejűek­ a specifikus fájdalomidegek, illetve végkészülékek ellen a következő észlelések: 1. Akármilyen speciális ingerrel (hideg, meleg, villanyos­

Next