Orvosi Hetilap, 1914. július (58. évfolyam, 27-30. szám)

1914-07-05 / 27. szám

58. évfolyam 27. szám. Budapest, 1914 julius 5. FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ, ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet.TMór és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a székesfővárosi új Szent János-közkórház bőrgyógyászati rendeléséről. Adatok a pemphigus foliaceus pathologiájához. Irta : Guszman József dr., egyetemi magántanár. A dermatologiának pathologiai szempontból egyik leg­érdekesebb fejezete a pemphigusok nagy csoportja. De a pemphigusok csoportja a dermatologiának nemcsak érdekes része, hanem egyúttal klinikailag is igen fontos fejezete. A pemphigus ugyanis ama kevés körbaj közé tartozik, mely az egyénre nézve gyakran igen súlyos és komoly bántalmat je­lent s mely az esetek egy jó részében, sajnos, végzetes ki­menetelűvé szokott válni. Pathologiai szempontból a pemphi­­gus-csoport érdekes volta főként abban rejlik, hogy még igen sok megoldásra váró kérdése van, melyek közül első helyen a teljesen homályban levő aetiológiájának tisztázása volna a legfontosabb. Talán ezzel a kérdéssel függnek össze a pem­phigusok folyamán gyakran észlelt haematológiás elváltozá­sok is, melyekkel csak az utóbbi időben foglalkoztak a vizs­gálók behatóbban. A pemphigus-csoport főtípusa a pemphigus vulgaris (chronicus) nevű hólyagos kiütés. Jellegét az időnként reci­­diváló hólyagok és a hosszan elhúzódó lefolyás teszik. Az átlagos lefolyás úgy indul meg, hogy a beteg hirtelen lázas lesz, olykor rázóhideggel kapcsolatosan, a­mire csakhamar hol erythemás, hol meg épnek látszó bőrön víztiszta hólya­gok támadnak. A hólyagok nagysága és száma egy-egy ilyen roham alkalmával igen változó, de a 100-on felüli számuk s galambtojásnyi nagyságuk nem ritkaság. A közel­múltban észleltünk a kórházban oly pemphigusos beteget, a­kinek testén a roham magaslatán 130-nál is több különálló hólyagot számlálhattunk. Rövid idővel reá (24—48 óra) a hólyag tartalma zavarossá válik, a fala pedig elpetyhítd. Már most akár beszárad a hólyag, akár pedig megpukkad s pörkké szárad, a lefolyás ebben a típusban mindig az, hogy a hólyag alja csakhamar behámosodik, mire a folyamat hyperaemia és pigmentatio hátrahagyásával reparálódott. Ez a leírás természetesen csak egy-egy hólyagra vonatkozik, mert a rohamok állandó láz kíséretében egyre ismétlődhet­nek, a­minek következtében a betegnek bőrén (esetleg a nyálkahártyákon is) a hólyagok egyidejűleg a legkülönbözőbb stádiumban láthatók. Néhány hónap letelte után a folya­mat megszünhetik. De a szünet legtöbbször nem végleges s a gyógyulás akárhányszor hiú reménynek bizonyul. Az is­métlődő rohamcyclusok azután végre is végeznek a szeren­csétlen beteggel. A most csak rövidesen vázolt típusos lefolyástól igen sok azonban az eltérés. Nemcsak a benignitás, a súlyosság és a lefolyás gyorsabb vagy lassúbb menete szempontjából, ha­nem anatómiai alapon is A pemphigus mindezen változatok szerint az idők folyamán rengeteg sok elnevezést nyert, a­minek jeléül csak fölemlítjük, hogy volt szerző, a­ki közel 100-féle pemphigus-fajt akart megkülönböztetni. A dermatológia újabb művelői igen helyesen azon vannak, hogy a neveknek ez a fölösleges ballastja minél inkább kiveszszen s csak a lénye­ges különbségek alapján tartanak bizonyos megkülönböztető elnevezéseket szükségesnek. A typusos pemphigus vulgaristól eltérően vannak azon­ban idősülten lefolyó hólyagos bántalmak, melyek anatómiai­lag lényegesen eltérnek a most vázolt typusos pemphigus­­hólyagtól, a­minek következtében azután klinikailag is fon­tosabb eltérést mutatnak. A szoros összefüggést azonban változatlanul fönn kell tartanunk, már csak azért is, mert a typusos pemphigus bármikor átmehet részlegesen vagy telje­sen anatómiailag lényegesen eltérő alakokba. Különösen két fajtája van az idősült pemphigusnak, melyben a typustól való eltérés bizonyos fokig principialis: a pemphigus vegetans és a pemphigus foliaceus. A pemphigus vegetans, melynek első leírását Neu­­mann-nak köszönjük, jellege abban rejlik, hogy a csoporto­san keletkező hólyagok fenekén szemölcsszerűen kiemelkedő TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Guszman József: Közlés a székesfővárosi új Szent János-közkórház bőrgyógyászati rendeléséről. Adatok a pemphigus foliaceus pathologiájához. 523. lap. Hollós István: A szemmozgások psychologiai és psychiatriai értékeléséről. 527. lap. Turán Bódog: Az ideges cardiopathiák. 531. lap. Fabinyi Rudolf: Elmeorvosi tapasztalatok Belgiumban és Hollandiában. 534. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Aurel von Szily: Die Anaphylaxie in der Augen­heilkunde. — Prof. H. Spitzy : Die körperliche Erziehung des Kindes. — Lapszemle. Sebészet. H. Fründ: A sebészi tuberculosisnak Röntgen-sugarakkal való gyógykeze­lése. — C. Falkenburg: A szabad hasüregben való gázképződés. — Ideg- és elme­kórtan. Schelling: A neurasthenia objectiv jeleinek diagnostikai értéke. — Szülészet és nőorvostan. P. Eseti: Az új terhességi bőrreactio. — Bőrkórtan. F. Lewandowsky: Kísérleti tuberculidek. — Húgyszervi betegségek. J. Sasaki: A herék röntgenes besugár­zása által előidézett kísérleti prostatantrophia. — Orr-, torok- és gégebajok. Imhofer: A gégegümőkór és terhesség kérdésének jelen állása — Kisebb közlések az orvos­gyakorlatra. Warda: Álmatlanság. — Hirz: Uzaratan. 535—537. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság 537. lap. Vegyes hirek. 537. lap. Tudományos társulatok. 539 - 541. lap. Melléklet: Szemészet. 1—2. szám. Szerkeszti Grósz Emil.

Next