Orvosi Hetilap, 1914. július (58. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-05 / 27. szám
58. évfolyam 27. szám. Budapest, 1914 julius 5. FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ, ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet.TMór és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a székesfővárosi új Szent János-közkórház bőrgyógyászati rendeléséről. Adatok a pemphigus foliaceus pathologiájához. Irta : Guszman József dr., egyetemi magántanár. A dermatologiának pathologiai szempontból egyik legérdekesebb fejezete a pemphigusok nagy csoportja. De a pemphigusok csoportja a dermatologiának nemcsak érdekes része, hanem egyúttal klinikailag is igen fontos fejezete. A pemphigus ugyanis ama kevés körbaj közé tartozik, mely az egyénre nézve gyakran igen súlyos és komoly bántalmat jelent s mely az esetek egy jó részében, sajnos, végzetes kimenetelűvé szokott válni. Pathologiai szempontból a pemphigus-csoport érdekes volta főként abban rejlik, hogy még igen sok megoldásra váró kérdése van, melyek közül első helyen a teljesen homályban levő aetiológiájának tisztázása volna a legfontosabb. Talán ezzel a kérdéssel függnek össze a pemphigusok folyamán gyakran észlelt haematológiás elváltozások is, melyekkel csak az utóbbi időben foglalkoztak a vizsgálók behatóbban. A pemphigus-csoport főtípusa a pemphigus vulgaris (chronicus) nevű hólyagos kiütés. Jellegét az időnként recidiváló hólyagok és a hosszan elhúzódó lefolyás teszik. Az átlagos lefolyás úgy indul meg, hogy a beteg hirtelen lázas lesz, olykor rázóhideggel kapcsolatosan, amire csakhamar hol erythemás, hol meg épnek látszó bőrön víztiszta hólyagok támadnak. A hólyagok nagysága és száma egy-egy ilyen roham alkalmával igen változó, de a 100-on felüli számuk s galambtojásnyi nagyságuk nem ritkaság. A közelmúltban észleltünk a kórházban oly pemphigusos beteget, akinek testén a roham magaslatán 130-nál is több különálló hólyagot számlálhattunk. Rövid idővel reá (24—48 óra) a hólyag tartalma zavarossá válik, a fala pedig elpetyhítd. Már most akár beszárad a hólyag, akár pedig megpukkad s pörkké szárad, a lefolyás ebben a típusban mindig az, hogy a hólyag alja csakhamar behámosodik, mire a folyamat hyperaemia és pigmentatio hátrahagyásával reparálódott. Ez a leírás természetesen csak egy-egy hólyagra vonatkozik, mert a rohamok állandó láz kíséretében egyre ismétlődhetnek, aminek következtében a betegnek bőrén (esetleg a nyálkahártyákon is) a hólyagok egyidejűleg a legkülönbözőbb stádiumban láthatók. Néhány hónap letelte után a folyamat megszünhetik. De a szünet legtöbbször nem végleges s a gyógyulás akárhányszor hiú reménynek bizonyul. Az ismétlődő rohamcyclusok azután végre is végeznek a szerencsétlen beteggel. A most csak rövidesen vázolt típusos lefolyástól igen sok azonban az eltérés. Nemcsak a benignitás, a súlyosság és a lefolyás gyorsabb vagy lassúbb menete szempontjából, hanem anatómiai alapon is A pemphigus mindezen változatok szerint az idők folyamán rengeteg sok elnevezést nyert, aminek jeléül csak fölemlítjük, hogy volt szerző, aki közel 100-féle pemphigus-fajt akart megkülönböztetni. A dermatológia újabb művelői igen helyesen azon vannak, hogy a neveknek ez a fölösleges ballastja minél inkább kiveszszen s csak a lényeges különbségek alapján tartanak bizonyos megkülönböztető elnevezéseket szükségesnek. A typusos pemphigus vulgaristól eltérően vannak azonban idősülten lefolyó hólyagos bántalmak, melyek anatómiailag lényegesen eltérnek a most vázolt typusos pemphigushólyagtól, aminek következtében azután klinikailag is fontosabb eltérést mutatnak. A szoros összefüggést azonban változatlanul fönn kell tartanunk, már csak azért is, mert a typusos pemphigus bármikor átmehet részlegesen vagy teljesen anatómiailag lényegesen eltérő alakokba. Különösen két fajtája van az idősült pemphigusnak, melyben a typustól való eltérés bizonyos fokig principialis: a pemphigus vegetans és a pemphigus foliaceus. A pemphigus vegetans, melynek első leírását Neumann-nak köszönjük, jellege abban rejlik, hogy a csoportosan keletkező hólyagok fenekén szemölcsszerűen kiemelkedő TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Guszman József: Közlés a székesfővárosi új Szent János-közkórház bőrgyógyászati rendeléséről. Adatok a pemphigus foliaceus pathologiájához. 523. lap. Hollós István: A szemmozgások psychologiai és psychiatriai értékeléséről. 527. lap. Turán Bódog: Az ideges cardiopathiák. 531. lap. Fabinyi Rudolf: Elmeorvosi tapasztalatok Belgiumban és Hollandiában. 534. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Aurel von Szily: Die Anaphylaxie in der Augenheilkunde. — Prof. H. Spitzy : Die körperliche Erziehung des Kindes. — Lapszemle. Sebészet. H. Fründ: A sebészi tuberculosisnak Röntgen-sugarakkal való gyógykezelése. — C. Falkenburg: A szabad hasüregben való gázképződés. — Ideg- és elmekórtan. Schelling: A neurasthenia objectiv jeleinek diagnostikai értéke. — Szülészet és nőorvostan. P. Eseti: Az új terhességi bőrreactio. — Bőrkórtan. F. Lewandowsky: Kísérleti tuberculidek. — Húgyszervi betegségek. J. Sasaki: A herék röntgenes besugárzása által előidézett kísérleti prostatantrophia. — Orr-, torok- és gégebajok. Imhofer: A gégegümőkór és terhesség kérdésének jelen állása — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Warda: Álmatlanság. — Hirz: Uzaratan. 535—537. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság 537. lap. Vegyes hirek. 537. lap. Tudományos társulatok. 539 - 541. lap. Melléklet: Szemészet. 1—2. szám. Szerkeszti Grósz Emil.